HATVANI ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
HATVANI ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
HATVANI ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A címzett és céltámogatási rendszer ma már államháztartásunk nélkülözhetetlen intézménye. Ezen intézmény jelentőségét azt hiszem, közülünk senki nem vitatja, alkalmazási technikáját, alkalmazási módszereit azonban az elmúlt időszakban annál többen vitattuk, vitatjuk ma is.
Mi is ennek a törvénynek a funkciója, mi a célja, mit akar a kormányzat, mit akar az Országgyűlés elérni vele? Hát elsősorban azt, hogy központi költségvetési támogatást juttassunk az önkormányzatoknak bizonyos fejlesztésekhez, támogassuk, segítsük az önkormányzatokat. A másik fontos funkciója az, hogy orientáljuk őket azzal, hogy az Országgyűlés célokat preferál, rangsorol, célokat határoz meg.
Hogyan teljesíti jelenleg ezt a funkciót az önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszere? Előre kell bocsátanom, nagyon sok mindenben egyetértek Mezey képviselőtársammal, és nagyon szívem szerint szólt, amikor az elmaradott térségek gondjait hozta összefüggésbe ezzel az intézménnyel, de sajnálattal meg kell ugyanakkor azt is jegyeznem, hogy ennek a rendszernek a működésével, sőt, még a tervezett működésével kapcsolatban sem vagyok olyan elégedett, mint ő. És azzal kell kezdenem, hogy ezt egy kicsit félek is kimondani, és ez bizonyítja azt számomra – esetleg többünk számára –, hogy addig, amíg a rendszer olyan, hogy akár csak pártok is, vagy kormányzó-ellenzéki alapon is megkülönböztethet céltámogatási odaítélést, addig az a rendszer nem működik jól, nem objektív.
Nekünk az a célunk, hogy olyan rendszer legyen, amelyik bármilyen párt, bármilyen kormányzat működése esetén szakszerűen, objektíven működik.
Miért mondom ezt? Azért mondom, tisztelt képviselőtársaim, mert elsősorban is ezt a rendszert, az államháztartásnak ezt az intézményét egy olyan fontos másik intézménynek, mint a területfejlesztés, a területfejlesztési koncepció, kormányzati területfejlesztési politika, kellene támogatnia. Ezt a támogatást sajnálatos módon ez a rendszer nem kapja meg, mert nincs a kormányzatnak területfejlesztési politikája, mint ezt már többször leszögeztem.
Hogyan lehet objektíven, szakszerűen célokat az Országgyűlésnek addig megállapítania, amíg nincs egy olyan elvi, elméleti, gyakorlati tapasztalatokon alapuló támogatás, amely megnyugtatóan tárja elénk, hogy ma az országnak ezen a részén ezek a legfontosabb célok, a másik részén ezek volnának a legfontosabb célok és így tovább.
A működéssel kapcsolatban a másik kritérium – és egyben kritikai észrevételem –, maguk a pályázati feltételek. A pályázati feltételeket – mint tudjuk – a Kormány határozza meg, az Országgyűlés által hozott törvény erre keretet ad, és a kereten belül a Kormány határozza meg a pályázati feltételeket. Nem akarom itt hosszan sorolni, hiszen mindnyájan tanúi voltunk az elmúlt két, két és fél évben a címzett és céltámogatással kapcsolatos áldatlan vitáknak, többszöri interpellációknak, amelyek mind-mind abból adódtak, hogy ez a feltételrendszer – amelyiknek alapján ehhez a fontos központi támogatáshoz lehet jutni – nagyon bonyolult és sokszor nagyon igazságtalan és elsősorban nem objektív.
Hadd említsek meg azért példát, ha végig nem is sorolom ezeket az eseteket. Itt van a sokszor kifogásolt egészségesivóvíz-ellátás támogatása. Ehhez a támogatáshoz olyan feltételek voltak megszabva, amelyek nagyon sokszor egyszerűen teljesíthetetlenek voltak. Rövid idő alatt, hetek alatt, néha egy hét alatt kellett olyan vízjogi engedélyeket beszerezni, terveket készíteni, amelyeknek a költségkockázata is nagy volt, és legtöbbször időben teljesíthetetlenek voltak. Ezért maradtak ki mások mögött talán rászorultabb önkormányzatok ilyen támogatásból, ezért forszíroztam – és az Országgyűlés támogatásával ma már megvalósulóban van az egészségesivóvíz-ellátás programja –, ezért forszíroztam, hogy elsősorban szakmai programok alapján legyenek ezek a célok támogatva.
(10.00)
Egy konkrét gyakorlati példát említek meg még a feltételrendszer hiányosságaira. Adva négy egymást követő falu: Trizs, Ragály, Felsőkelecsény, Felsőnyárád. A falvak közelében elmegy egy regionális vízvezetékrendszer. A Kormánynak, az államnak, a nemzetnek érdekét szolgáló ésszerű megoldás ebben az esetben az, hogy minél kevesebb bürokráciával ez a négy község csatlakozzon rá erre a vízrendszerre. Ugyanis azt nem említettem meg, hogy mindegyik határában csak olyan ivásra alkalmatlan víz tárható fel, aminek egészségessé, ihatóvá, fogyaszthatóvá való tétele sokkal nagyobb költség, mint ha rácsatlakoznak erre a regionális vezetékre.
Ez a jelenlegi rendszer sajnos nem ösztönzött erre, sőt egyszerűen nem támogatta ezt a fajta megoldást.
Másik fontos kritikai észrevételem a jelenlegi működéssel kapcsolatban a saját forrás kezelése. Túl mereven kezeli a rendszer, és attól tartok, a tervezet sem kezeli rugalmasabban a saját forrás részét. Ezzel kapcsolatban Mezey képviselőtársam észrevételére fogok még utalni majd a törvénytervezettel kapcsolatban. A jelenlegi rendszer egyik nagy hiányosságaként most azt állapítom meg, hogy nem differenciált. Egy elmaradott térség – amely a saját forrást alig-alig tudja összehozni – néha pályázatokat kell rangsoroljon úgy, hogy ezt ebben az évben valósítom meg, egy másik nagyon fontosat csak a következő évben tudok megvalósítani, mert nincs hozzá saját forrásom. Ugyanakkor van önkormányzat, amely olyan jól áll saját forrásokkal, hogy akár 5-6 – most kicsit túloztam – pályázatra is benyújthatja a pályázatát.
Nem veszi figyelembe ez a jelenlegi rendszer az önerő, a saját forrás meghatározásánál a társadalmi munka lehetőségét. Ez az intézmény nagyon sokszor szidott és vitatott, ez az intézmény nagyon lejáratta magát. De azt hiszem, hogy ma amikor ennyire szegény az ország, és amikor még annyi áldozatkész ember van, aki a közössége fejlesztése érdekében kész fizikai munkával is részt vállalni, ezt a lehetőséget meg kellene fontolnunk, amikor a szükséges saját forrás mértékéről beszélünk.
Hogyan fog az előttünk fekvő törvény megvalósulása esetén ez a rendszer működni? Mint már említettem, félek, ha nem változik jelentősen módosító javaslataim figyelembevételével, akkor közel sem fog olyan jól működni, mint ahogy azt nagyon sokan mindkét oldalon szeretnék.
Nagyon jónak tartom én is a törvénytervezetnek azt a vonatkozását, hogy nem egy évre szól – ennek is rengeteg olyan hátránya volt, amiről most már kár említést tenni –, több évet fog át, nagyon helyeslem én is. Helyeslem azt a vonatkozását, hogy már ez is ösztönöz a közös feladatvállalásra, amit az előbb kifogásoltam. Ösztönöz azzal, hogy 10%-kal preferálja több önkormányzat közös fejlesztését. A saját forrás résznél behozza ezt az új fogalmat, amelyben a céltámogatási kiegészítő keretből lehet pályázni. Nem ismétlem meg, amit Mezey képviselőtársam mondott, teljes mértékben egyetértek vele; bonyolult volna pályázattal hozzájutni, egy egyszerűbb és objektívebb megoldást kell keresnünk.
Végezetül: hogyan fog működni? Képviselőtársaim, azt hiszem, nehéz rangsorolni, nem tudom, kin múlik jobban, de az legalább annyira fontos, hogy a Kormány hogyan fogja végrehajtani ezt a rendelkezést, mint az, hogy mi milyen kerettörvényt hozunk. Ugyanis az adott kerettörvény – mint ahogy az elmúlt céltámogatási rendszer bizonyította – a kormányzati feltételeken, a Tákisz-ok kezelésén múlik elsősorban, hogy az a szándék, amit mi itt elhatározunk, a gyakorlatban a polgármestereknek, önkormányzatoknak hogyan lesz segítségére. Hogyan kellene csinálni?
Szerintem mindenekelőtt a területfejlesztési programok sürgetésével kellene alátámogatni a célok kitűzését. Megemlítek példaképpen egy kezdeményezést. A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium elkészítette Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megye, e régiónak a fejlesztési elképzeléseit tartalmazó programot. Ezt a programot a gazdasági bizottság is miskolci ülésén megvitatta és ajánlotta a Kormánynak, hogy február 28-ig hozzon ebben döntést.
Ilyen és hasonló programokra gondolok, amikor egy-egy térség, egy-egy elmaradott térség cél-, pontosabban inkább címzett támogatásának a lehetőségére gondolok. Növelném – szeretném javasolni, hogy növeljük – a címzett támogatások részarányát a támogatási rendszeren belül. Ezzel talán jobban ösztönözhetnénk az önkormányzatokat afelé, hogy a jelenlegi parciális célkitűzések mellett egész közösségeket, egész térségeket összefoglaló programok megvalósítására kérjenek címzett támogatást. Sokkal hatékonyabban működne, a költségvetésünkből takarítana meg egy ilyenfajta megoldás, ugyanakkor egyszerűbb volna a kormányzati kezelése is, kevesebb bürokráciával járna. Mindenekelőtt ennek a rendszernek úgy kellene működnie, hogy rugalmasabban kezelje a saját részarány lehetséges mértékét, mint ahogy ezt már említettem.
Tehát végezetül, képviselőtársaim, nagyon fontos, és erre nagyon kérem a Kormányt is és a Ház mindkét oldalát – hogy ezt a törvényt, amelyet most hozunk és az önkormányzatok több évre szóló fejlesztési lehetőségeit határozza meg –, és az ehhez beérkező módosító javaslatokat nagyon fontoljuk meg. Nagyon kérem a Kormányt, vegye figyelembe mind a két oldalról jövő jobbító szándékot, amikor azt fogja mondani egy-egy javaslatra, hogy támogatom vagy nem támogatom.
Nagyon fontosnak tartom, hogy ezt a céltámogatásról és címzett támogatásról szóló törvényt – és ennek végrehajtását – minél hamarabb hozzuk meg, mert az önkormányzatok nagyon várják a jövő évi fejlesztéseik anyagi támogatását. (Szórványos taps.)
