TOMPA SÁNDOR (MSZP)
TOMPA SÁNDOR (MSZP)
TOMPA SÁNDOR (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha belegondolunk abba, hogy annak idején kivételes eljárásban kívánta megtárgyaltatni a Parlament a bányászatról szóló 5517-es számon benyújtott törvényjavaslatot, akkor nyilvánvaló már régen túllennénk ezen a törvényjavaslaton, legalább is gondolom ez is a Kormány szándékai közé tartozott, azonban jóval szegényebbek lennénk azokkal az érvekkel, javaslatokkal, amelyek az általános vita során elhangzottak. És olyan értelemben is hátrányt szenvedtünk volna, hogy nem találkozhatott volna a két téma: az energiapolitikáról szóló törvényjavaslat, illetve határozati javaslat és maga a bányatörvény, amelynek bizonyos részei szorosan összefüggenek – ahogy erre ma már utalás is történt az általános vita megkezdésekor.
A bányászatról szóló törvényjavaslat kapcsán bevezetőben szeretném elmondani, hogy jó lett volna, ha egy más szerkezetű bányászatról szóló törvényjavaslatot ismerhetünk meg, egy más koncepció szerint felépített törvényjavaslatot tesz le a Kormány. Mire gondolok?
Ismeretes, hogy a koncesszióról szóló törvény elfogadását követően a különböző ágazatokra, iparágakra koncessziós törvény kell, hogy szülessen, s ennek az előmunkálatai meg is történtek. Ismert a Ház előtt a távközlésről szóló törvényjavaslat vitája, ilyen a bányászatról szóló törvényjavaslat, és még néhány, a különböző ágazatot érintő koncessziós törvényre szükség lesz.
Tehát mindenképpen szükségesnek tartottuk és tartjuk, hogy a bányászattal kapcsolatos koncessziós szabályozásról törvény szülessen. Szükségesnek tartjuk – és részben ez meg is található a törvényjavaslatban –, hogy a bányászat államigazgatási kérdéseit törvény szabályozza és egyértelművé tegye a bányaigazgatás-felügyelet kérdéseit, geológiai felügyelet kérdéseit, és az ásványvagyon-gazdálkodással kapcsolatos problémakört tisztázza.
Szükségesnek tartottuk és tartjuk, hogy a bányászat területén dolgozók speciális munkajogi kérdéseit is törvény szabályozza. Ez az eddigi vitában már szintén elhangzott, szerencsére módosító indítványok formájában kezdeményezések is történtek mind kormánypárti, mind ellenzéki részről, hogy ez a kérdés a törvényjavaslat vitájakor ne merüljön feledésbe.
De szükségesnek tartottam volna, hogy ez a három kérdéskör ne ilyen összekevert, ilyen összevegyített formában, egyetlen törvényjavaslatban kerüljön megtárgyalásra, hanem jól elhatárolhatóan, kicsit vegytisztábban jelenjen meg ebben a törvényjavaslatban. Ne kelljen bogarászni az ágazatra jelemző koncessziós szabályokat, különböző paragrafusokat egymás mellé rakni, ugyanígy az államigazgatási kérdéseket ne kelljen különböző paragrafusokból összeszedni, hanem a későbbi, a törvényt vagy a törvényeket hasznosítók számára világosabban áttekinthető formában fogalmazzuk meg.
Nagyon szükségesnek tartom még egyszer hangsúlyozni, hogy a bányászat területén dolgozók speciális munkajogi kérdéseire – hasonlóan mint a korábban, a jelenleg érvényben lévő bányatörvényben – törvényi szabályozás készüljön.
Miről kívánok szólni ebben az általános vitában a hozzászólásomban?
Először is az ásványvagyon-gazdálkodásról és ennek a törvényjavaslatban megnyilvánuló jelenségeiről, illetve arról: mi az, amit nem tartunk elfogadhatónak.
Szólni szeretnék nagyon röviden a bánya-államigazgatás és környezetvédelem, természetvédelem, tájvédelem kapcsolatáról, valamint harmadik témakörként a csővezetékről, mint a bányászati törvényjavaslat részéről szeretnék elmondani néhány gondolatot.
Mint közismert – és ez már több alkalommal elhangzott a törvényjavaslat általános vitája során – a bányászkodás, a bányászat az egy visszafordíthatatlan folyamat. A természet kincseinek a kitermelése, majd feldolgozása során rendszerint nincs arra lehetőség, hogy azokhoz az anyagokhoz még egyszer hozzájussunk: gondolok itt az energiahordozókra, amelyek elégetésüket követően nyilván nem visszanyerhetőek, de vannak olyan részei vagy vannak olyan végtermékei, amelyek valamilyen módon újrahasznosíthatók.
(12.30)
Mindjárt azt szeretném jelezni, hogy a különböző szekunder nyersanyagokra – például a meddőhányókra – legfeljebb csak utalások találhatók ebben a törvényben, és a tudomány mai állása szerint bizony sok más olyan szekunderhasznosításra van példa, amelyre nem utal ez a törvényjavaslat, bár beleérthető és ideértelmezhető. Mire gondolok? A különböző ipari nyersanyagok, illetve hulladékok hasznosításának kérdései, szeméttelepek hasznosítása, szeméttelep és gázfejlesztés, gázhasznosítás problémaköre nem igazán olvasható ki, hogy beletartozik-e ennek a törvénynek a hatályába.
S ez gyakorlatilag már az általam az előbb jelzett első témakörhöz is kapcsolódik, s erre szeretnék néhány utalást tenni.
A 2. § azt mondja, hogy az ásványvagyon-gazdálkodási követelmények érvényesülésének biztosításával foglalkozik ez a törvényjavaslat. Azonban nem szól arról, hogy melyek ezek a követelmények, hogyan kívánja ezeket érvényesíteni, ki határozza meg ezeket a követelményeket, ki és hogyan ellenőrzi ezeknek a követelményeknek a betartását, érvényesülését. Sőt, a fogalmak tekintetében is elég lazán adja meg az ásványvagyon-gazdálkodás fogalmát, illetve ennek a követelményeit is.
Szintén az ásványvagyon-gazdálkodás kapcsán szeretnék utalni arra, hogy a bányajáradék fogalmát bevezeti ez a törvényjavaslat, amely korszerűnek mondható, és nyugat-európai példákra hivatkozva vezeti be a mi törvényjavaslatunk is ezt a fogalmat. Azonban a magyar bányásztársadalomban, a bányászattal foglalkozó elméleti, gyakorlati szakemberek között is van egy olyan nézet: lehet, hogy szerencsésebb volna az ásványvagyon-használatbavételi díj fogalmának a bevezetése, és ebben a környezetvédelemmel, környezethasznosítással foglalkozó szakemberek is mélyen egyetértenek, ugyanis a bányajáradék fogalma és ennek a technikája az állam részéről – amely a bányajáradékot szedi – arra ösztönzi a bányavállalkozókat, a koncessziós társaságokat, hogy minél nagyobb kitermelést végezzenek. Nyilván ennek fejében ennél nagyobb bányajáradékot fognak fizetni az állam számára, miközben egy tervszerű ásványvagyon-gazdálkodás nem jelenik meg, nem fedezhető fel mögötte; tehát egy rablógazdálkodást eredményezhet a bányajáradék bevezetése. És nem definiálja a törvény, hogy milyen módon, miben értendő ez a bányajáradék, mivel azt mondja, hogy az értékét kell befizetni az állam számára. Azonban hogy ez milyen áron számított értéket kell, hogy jelentsen, azt nem tisztázza a törvényjavaslat.
Ezzel kapcsolatban szeretném megemlíteni, hogy a 25. §-ban a földtani adatszolgáltatásról és az adatok kezeléséről szól a törvényjavaslat. Azonban ebben a fejezetben, paragrafusban nem tisztázódik, hogy milyen módon garantálja a különböző tudományos kutatóintézetek, kutatók számára az ásványvagyonnal kapcsolatos adatokat, adatszolgáltatást. Ezzel kapcsolatban is felmerülnek azok az aggályok, hogy a bányavállalkozó saját érdekeinek megfelelően már az előkutatásokban is esetleg eltitkol olyan adatokat, geológiai eredményeket, amelyek az ország ásványvagyon-gazdálkodása szempontjából rendkívül hasznosak lennének. Különösen zavaró az, hogy a koncessziós társaság számára a kutatási eredményeket üzleti titokként minősíti. Nem ismeretes titokvédelemmel kapcsolatos ilyen irányú előírás, hogy minek számít ez, vannak-e ennek üzleti értékei, hogyan hasznosíthatja a kutatások során, illetve a termelés során szerzett adatokat a bányavállalkozó. S nyilván ebben a természetvédelemmel, környezetvédelemmel foglalkozó hatóságoknak is szükséges volna valamiféle beleszólási jogot biztosítani.
A 43. § (3) bekezdése utal ugyan erre, hogy a természetvédelmi hatóságoknak milyen jogkört kellene biztosítani, azonban ez konkrétabb formában nem jelenik meg.
Ennek a kérdéskörnek a kapcsán egy elvi problémáról, amely bár első hallásra nem tűnik szorosan kapcsolódónak az ásványianyag-gazdálkodáshoz, de úgy gondolom, hogy ide tartozik. A bányászatról szóló törvényjavaslat ugyanis figyelmen kívül hagyja a tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló ez évi LIII. törvényt és az ehhez kapcsolódó 126. kormányrendeletet. A 126. kormányrendelet 3. §-a ugyanis kimondja, hogy az állami tulajdonban álló természetvédelmi területek közül a nemzeti parkok, fokozottan védett természeti területek és a nemzetközi egyezmények hatálya alá tartozó területek a kincstári vagyonról szóló törvény hatálybalépéséig az ÁVRT induló vagyoni körébe tartoznak. Ugyanakkor az említett LIII. törvény 1. § (5) bekezdése szerint a tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvény nem terjed ki a kincstári vagyon körébe tartozó azon vagyontárgyakra, amelyek vállalkozói célú hasznosítását külön törvény – értelemszerűen a kincstári törvény – kizárja. Tehát itt egy komoly ellentmondást és a törvénykezési gyakorlatunkban, illetve menetünkben egy lemaradást szeretnék szóvátenni.
A fentiek szerint tehát a kincstárivagyon-törvényben kell rendelkezni az említett természetvédelmi területek vállalkozói célú hasznosításáról, korlátozásáról, kezeléséről. E törvény, mármint a kincstárivagyon-törvény elfogadásáig véleményünk szerint az említett természetvédelmi területekhez tartozó ásványivagyon-hasznosításról rendelkezni anélkül, hogy erre utalna ez a törvény, amelyet tárgyalunk, és jelezné ennek feltételeit, jelezné azokat az egyetértési, egyeztetési kötelezettségeket, amelyek itt szükségesek, úgy vélem, durva törvénysértés. De legalábbis a természetvédelmi érdekek semmibevevését jelenti, véleményem szerint.
A kettes témakörben, mint ahogy jeleztem, a bányaigazgatással, illetve ennek államigazgatási kérdéseivel szerettem volna foglalkozni. Azonban itt szeretnék utalni arra, hogy részben azok a témák, amelyeket felvetettem volna, már a környezetvédelmi bizottság módosító javaslataiban – amelyeket beterjesztettek – részben szerepelnek, és nagy örömmel üdvözöltem, hogy az általános vita során ennek hangot is adtak a környezetvédelmi bizottság különböző előadói. Itt csak utalni szeretnék arra – amiket már bizonyos módosító javaslatokban ők is idéztek –, hogy sem a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter feladat- és hatásköréről szóló 43/1990-es kormányrendelettel, sem a Természetvédelmi és Nemzeti Parkok Igazgatóságának jogállásáról és hatásköréről szóló 3/1990-es számú KTM-rendelettel – úgy érezzük – nincs összhangban ez a törvényjavaslat, tehát e tekintetben további egyeztetésekre, újabb törvényjavaslatok beépítésére is lehetőséget látunk.
Szeretném ennek kapcsán jelezni azt is, hogy például nem foglalkozik a bányatörvény azzal a kérdéssel, hogy – mint ismert, a törvényjavaslat abból indul ki – a föld méhében rejtőző kincsek az állam tulajdonát képezik, de az a földterület, ahol ez a kincs van, valakinek a tulajdonában lehet, és ez értelemszerűen nem mindig esik egybe azzal, hogy ez állami tulajdon is legyen. Tehát annak a földterületnek a kezelőjével, tulajdonosával kapcsolatos szabályokat eléggé nyitott kérdésként hagyja meg a törvényjavaslat. Tehát például számukra valamiféle járadékot, területhasználati díjat nem vet fel, illetve nem irányoz elő.
S mint ahogy jeleztem, befejezésül, harmadikként a csővezetékek problémaköréről szeretnék szólni. Már eleve kakukktojásnak tűnik egy bányatörvény kapcsán a csővezetékeket, illetve a csőhálózatokat beemelni, és ennek a témáját ide tenni. Mutatja azt, hogy kakukktojással állunk szemben, hogy például a fogalommeghatározásoknál nem is találunk ilyet, hogy csőtávvezeték vagy csővezeték, vagy csővezetékrendszer. Tehát valamiféle szándéka volt a törvényjavaslat előterjesztőjének, amikor – úgy tűnik – ripsz-ropsz beemelte a csőtávvezetékekről szóló paragrafusokat és beépítette a törvényjavaslatba. Úgy gondolom, hogy ennek egyrészt a gázszolgáltató vállalatok, illetve az olajtársaságok privatizációja kapcsán felmerült, a vezetékekkel kapcsolatos problémakör tisztázatlansága volt az indoka, azaz valamilyen módon ezeknek a távvezetékeknek a koncessziós üzemeltetési módját törvényben lett volna célszerű szabályozni.
(12.40)
Ennek kapcsán persze bennem mint mérnökemberben, felmerül az a gondolat, hogy akár a távközlési törvényben is lehetett volna rendezni ezt a problémát. Mert arról van szó, hogy egy hálózat – függetlenül attól, hogy milyen fajta fizikai folyamatok mennek abban a hálózatban végbe, milyen közvetítő közeg van – a törvényi szabályozás tekintetében akár – mint említettem – a távközlési törvényben, de mondjuk akár a készülő vasúttörvényben is – mint a vonalas létesítményekről szóló törvényben – szabályozható lett volna. Ebben is vannak ugyanis csomópontok, vannak gerincvezetékek, központok – hasonlóan, mint ahogy azt a távközlési törvény tárgyalása alapján az ezzel fogalalkozó képviselőtársaim már jól ismerik.
Nos hát, én úgy érzem – és ezzel a már beérkezett módosító javaslattal csak egyetértésemet tudom kifejezni –, hogy nem igazán illik bele ebbe a törvényjavaslatba a csőtávvezetékekről szóló rész, annál is inkább, mert nincs kidolgozva: például a 22. §-tól gyakorlatilag csőtávvezetékekről nincs szó, bár komoly kérdéseket szabályoz a későbbiekben, tehát a törvényjavaslat második részében is; ugyanúgy bányavállalkozónak tekinti a csőtávvezeték-üzemeltetőt is, ami legalábbis a későbbi fogalomhasználatban zavart fog jelenteni; nem tisztázza azt a kérdést, hogy kik és milyen módon férnek hozzá a már meglévő csőtávvezeték-hálózathoz – egy kormányrendelet megalkotásának lehetőségére utal az egyik paragrafusban a törvényjavaslat; nem tisztázza azokat az elemi kérdéseket, hogy a csőtávvezetékekre koncessziót kapók, illetve koncessziós keretben csőtávvezetékeket építők kikkel, milyen esetekben kapcsolódhatnak össze, elő lehet-e írni a kötelező összekapcsolódási kötelezettségeket, hogyan kell nyilvántartani a különböző szállítási kapacitásokat, és ezeknek az összehangolását milyen módon kell, hogy végezzék. Hasonlóan, szintén analógiát próbáltam felfedezni: a bányatérképezéssel, bányatelek-kijelöléssel kapcsolatban elég részletesen szól például a törvényjavaslat, azonban nem szól csőtávvezték- vagy csővezetéktérképek elkészítésének a kötelezettségéről – ami egy ilyen rendszer működtetése, üzemeltetése szempontjából szintén elemi szükséglet lehetne.
Végezetül tehát ennek a hármas témakörnek – tehát a távvezték problémájának – kapcsán szeretném megismételni azt a javaslatomat, hogy át kellene gondolni egy önálló törvényjavaslatban ennek a szabályozását – mint ahogy erre már hangzott is el javaslat.
Köszönöm figyelmüket, és természetesen ennek megfelelően élni fogunk módosító javaslatokkal. (Taps.)
