SZŰCS ISTVÁN, DR. a gazdasági bizottság előadója:
SZŰCS ISTVÁN, DR. a gazdasági bizottság előadója:
SZŰCS ISTVÁN, DR. a gazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Előzetesen azt a jó hírt szeretném közölni, hogy a tárgyi előterjesztést a gazdasági bizottság 1992. szeptember 17-ei ülésén 15 egyhangú szavazattal, tartózkodás és ellenszavazat nélkül elfogadta.
Ez után a jó hír után némileg kellemetlenebb dologról vagyok kénytelen beszámolni, miután nem azonos oldalról nézzük a gazdasági bizottság tevékenységét és a Kormányét, én most egy másik aspektusból vagyok kénytelen bemutatni azokat a színeket, amelyeket előttem az államtitkár úr elmondott.
Az előzményekről tehát. Ez az anyag, amely most az Országgyűlés előtt fekszik, tulajdonképpen a magyar energiapolitika – korábban energiapolitikai koncepciós anyag – ötödik változata. Az első négy változatot 1990. októberében, majd '91 júniusában, '91 októberében, '92 februárjában nyújtotta be az illetékes tárca. Ezt az első négy változatot a gazdasági bizottság nagyon részletes és nagyon kemény vitákban tárgyalta, és nem tartotta alkalmasnak arra, hogy a tisztelt Országgyűlés plenáris ülése elé kerülhessen.
Sajnos, a gazdasági bizottság véleményét az illetékes tárca energetikával foglalkozó szakemberei nem nagyon vették figyelembe, ezért – úgymond – erősebben kellett koncentrálni erre a témakörre, és létre kellett hozni a gazdasági bizottságon belül az energetikai albizottságot. Ez egy hatpárti bizottság. A hat párt energetikával foglalkozó szakemberei vesznek részt ebben a tevékenységben. S miután mind a hat párt részéről tökéletesen egyetértés volt a tekintetben, hogy az első négy változat sikertelensége után itt most már erősebben kell ezzel a dologgal foglalkozni, lépéseket tettünk.
Itt jegyzem meg, többször szóba került a bizottságban, hogy ezekről a hatalmas vitákról, és ezekről a tényekről, hogy a gazdasági bizottság nem tartotta alkalmasnak az előterjesztéseket, valahogyan a magyar nyomtatott sajtó és a magyar elektronikus sajtó nem adott hírt. Úgy tűnik, nem vették elég komolyan ezt a tevékenységet, különösen nem abba a tükörbe nézve, hogyha valahol húsz ember sorban áll egy Tüzép előtt, mert kevés a szén, akkor arról nagyon részletesen tájékoztatnak, de erről az 5-600 milliárdos programról, amelyről itt az államtitkár úr beszélt, erről valahogy kevés volt a visszajelzés.
Ez az energetikai albizottság kihasználva azt a várható szemléletváltozást, amit az új miniszter kijelölése jelentett, 1991. december 27-én itt, a költségvetési vita dandárja alatt levelet írt dr. Szabó Iván úrnak, az új miniszternek. A levél hangvételét, hangütését tekintve úgy hiszem, célszerű az, ha én most ennek a levélnek a bevezetőjét felolvasom hogy mindenki világosan lássa, miről is van szó.
(11.20)
"Tisztelt Miniszter Úr! Immár több mint két esztendeje annak, hogy az előző Kormány tájékoztatás céljából benyújtotta az energiapolitikai koncepcióját az akkori Parlamentnek. Bár ezen időszak elegendő volt egy világrendszer összeomlásához, a régóta várt magyarországi rendszerváltozás megvalósításához, valamint az Európai Unió kereteinek megteremtéséhez, de nem volt elegendő hazánk új, időszerű energiapolitikai koncepciójának elkészítéséhez. Nem mintha az ügyet illetően semmi nem történt volna.
Ön mint az Országgyűlés gazdasági bizottságának egykori elnöke, jól tudja, hogy bizottságunk hányszor tárgyalta, és jobbító szándéktól vezérelve hányszor adta vissza átdolgozásra az energiapolitikai koncepciót, újabb és újabb változatait az illetékes tárcának, a nem régtől ön által vezetett Ipari és Kereskedelmi Minisztériumnak. Most azonban úgy érezzük – hangsúlyozom: múlt év decemberéről van szó –, hogy ennek az időigényes, épp ezért túlzott kockázatokat jelentő eszmecserének új medret kell szabnunk: nem szerencsés, ha érv és ellenérv párhuzamos síneken rohan el továbbra is egymás mellett, ha bizottságunk kételyei, fenntartásai és kérései meghallgatásra igen, de figyelembevételre továbbra sem kerülnek – ráadásul úgy, hogy ennek okáról, esetleges indokoltságáról tájékoztatást nem kapunk.
Úgy tűnik, hogy a koncepció készítői nem igazán tartották szükségesnek, hogy munkájuk az Országgyűlés plenáris ülése elé kerüljön. Természetesen ez is egy lehetséges álláspont, de akkor a Kormánynak egyértelműsítenie kell a társadalom előtt, hogy az energiapolitika rendkívül bonyolult és kockázati tényezőkben bővelkedő kérdésköreiben nem kívánja a felelősséget megosztani az Országgyűléssel. Ameddig azonban ez nem történik meg, addig a felelősségünk közös, és éppen ezért nem vehetjük tudomásul azt, hogy az előterjesztő következetesen figyelmen kívül hagyja a gazdasági bizottság illetékes tagjainak szakmai véleményét.
Tisztelt Miniszter Úr! Ön a gazdasági bizottság elnökeként mindig is nagy jelentőséget tulajdonított az energetikának: nemcsak figyelemmel kísérte a kérdés bizottsági szintű munkáit, de ön kezdeményezte a gazdasági bizottságon belül az energetikai albizottság létrehozását is. Épp ezért nem titkoljuk, hogy bízunk abban, hogy közbelépése eredményeként határozott, gyors és pozitív fordulat következik be az energiapolitikai koncepció szakszerű elkészítésének ügyében is.
Szükségesnek tartjuk jelen levelünkben összefoglalni azon leglényegesebb kérdéseket, amelyekre az eddigi energiapolitikai koncepciótervezetek egyike sem adott választ, melyek tisztázását feltétlenül és mielőbb szükségesnek tartjuk. Aláírás: a hat párt részéről az energetikával foglalkozó szakértők."
Ezt követően a levélben 16 pontban foglaltuk össze a legfontosabb kérdéseket. Itt nyomatékosan hangsúlyozom, hogy ebből négy témakör kifejezetten a környezetvédelem kérdéseivel foglalkozott, és további két témakör kifejezetten a szénbányászat akut problémáit tárgyalta.
Ezt követően, a miniszter úr intézkedése nyomán, folyamatos szakmai kapcsolatok épültek ki a tárca és a Parlament illetékes szakemberei között, és most már úgy látom, hogy sikerült kierőszakolni azt a szemléletváltást az energetikai gondolkodásmódban, amelyre részben államtitkár úr utalt, részben pedig a gazdasági bizottság albizottsága ezt szükségesnek tartotta.
A Parlament előtti változat vitájáról tartozom beszámolni – a következők szerint.
Ebben a változatban – tehát az ötödik változatban – már nagyon-nagyon jelentős eltérések vannak a korábbi négy változathoz képest. Jelenthetem azt is, hogy itt a gazdasági bizottság immáron társszerzőként jelent meg az energiapolitikai anyag elkészítésében – ahogy egyik bizottsági tagunk fogalmazta: a gazdasági bizottság kvázi saját gyermekének is tekintheti már ezt az előterjesztést, bár úgy vagyunk vele, hogy látjuk gyermekünk hibáit, fogyatékosságait is. Ezekből néhányat én most itt tartozom fölsorolni.
Szerettük volna, hogyha nagyobb preferenciákat ad a Kormány az energiatakarékosságra. Ezt államtitkár úr is fölemlegette, csak úgy tűnik, egy kicsit túlhangsúlyozta ahhoz képest, ami az anyagban valóban benne van.
Nagyon fontosnak tartjuk mi is arra fölhívni a figyelmet, hogy ezek a fejlesztések rendkívül tőkeigényesek – elhangzott itt az 5-600 milliárd forint.
Részletesen kell szólni a bánya–erőmű kapcsolatokról, amelyeket végül is jelen országgyűlési határozati javaslat emel majd – úgymond – "törvényerőre".
Nagyon fontosnak ítéljük a kapcsolt hő- és villamosenergia-rendszereket és az elhasználódott, elfáradt, elöregedett erőművek "átbútorozását" – ahogy a szakma mondja: a "refurnishing" átalakításokat.
Részletesen szól az energiapolitikai anyag az új alaperőmű szükségességéről, típusáról, ezzel párhuzamosan a rugalmas energiaellátásról, a rugalmas programról, a gázturbinás programról; és nagyon kemény viták voltak a gazdasági bizottságban a tekintetben, hogy a Kormány mérje fel a gázellátás diverzifikálásával kapcsolatos lehetőségeket, mérje föl az ezzel kapcsolatos rizikófaktorokat és a hatalmas anyagi igényt.
Foglalkozni kell az anyagban azzal a gondolattal, amit egyik ellenzéki képviselőtársunk – Szalay Gábor – vetett föl, hogy az MVM-nél, a Magyar Villamosművek Trösztnél készülő energiapolitikai koncepció vajon mennyiben divergál a Kormányétól. Ezt bizottsági ülésen rendeztük, de mint a bizottság előadója, természetesen ezt is fel kell itt említsem.
Utoljára – de nem utolsósorban – a szénbányászati fejezet aktualizálására kértünk további adatokat.
Az utolsó tárgyaláson – mint mondtam, szeptember 17-én – négy dolgot kért a gazdasági bizottság, amelyet a tárca időközben teljesített.
Először is egy kiegészítést a szénbányavállalatok jelenlegi helyzetéről, mert a júliusi – úgymond – "lapzárta" és a novemberi tárgyalás között sok minden történt a szénbányászatban.
Kiegészítést kértünk a célbánya–célerőmű kapcsolatokról, valamint az erőművek üzemhatárán belüli technológiafejlesztések lehetőségeiről, szükségességéről; valamint a gazdasági bizottság elengedhetetlennek tartotta a határozati javaslatok átdolgozását, részletezését, precizírozását.
Ezek az igények kielégültek, így aztán a gazdasági bizottság október 14-ei ülésén elfogadta mind a kiegészítést, mind a határozattervezetet, és egyszersmind a gazdasági bizottság előadójaként ajánlom az Országgyűlésnek is, hogy a Magyar energiapolitika című országgyűlési tájékoztatót szíveskedjék elfogadni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
