SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP)
SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP)
SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Közel másfél év telt el azóta, hogy az Országgyűlés megalkotta az 1991. évi XXV., azaz az első számú kárpótlási törvényt. Azóta már a negyedik számú kárpótlási törvénynél tartunk. Lassan befejeződik a szövetkezeti átmeneti törvény végrehajtása, vagy be kellene, hogy fejeződjön.
Hatályba léptek a privatizációs törvények, és a közelmúltban megkezdtük a földtörvény módosítására benyújtott törvényjavaslat általános vitáját.
A már elfogadott törvények különböző célok megvalósítására születtek, de egy dolog közös, az, hogy a maga módján, a maga szabályozási területén mindegyik részt vesz a termőföldre vonatkozó tulajdoni, használati viszonyok átalakításában.
Amikor a termőföld tulajdoni, használati változásairól beszélünk, mindig gondolnunk kell azokra a változásokra is, amelyek napjainkban a szövetkezetek átalakulásával vagy a privatizációs törvények végrehajtásával összefüggésben végbemennek.
Ezek a törvények több száz milliárdos vagyonról rendelkeznek, így például a szövetkezeti vagyon nevesítéséről és a szövetkezeti földek egy részének, jelentős részének magántulajdonba adásáról.
Teljes joggal teheti fel bárki a kérdést: miért kell az Országgyűlésnek ismét olyan törvényjavaslatot tárgyalnia, amely a földekkel foglalkozik, hiszen a közelmúlt törvényhozása már minden fontos kérdésben döntött, és időközben megkezdtük a földtörvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitáját is.
A kérdés úgy is megválaszolható lenne, hogy a már meghozott törvények nem jók. Ezért a hibákat újabb törvényekkel kell kijavítanunk. Ez a válasz leegyszerűsítené a valóságot. A földkérdés annyira bonyolult, hogy a földekkel kapcsolatos társadalmi, gazdasági és politikai viszonyok valamennyi nézőpontját szinte lehetetlen egy jogszabályba foglalni, különösen akkor, amikor e viszonyok szinte robbanásszerűen változnak. Ezért időről időre olyan törvényekről tárgyalunk, amelyek valamilyen formában a termőföldek tulajdoni, használati kérdéseivel is foglalkoznak. Ezért is van az, hogy amikor már úgy tűnt, sikerült az alapkérdésekben döntenünk, akkor kellett rádöbbennünk arra, hogy még mindig van több olyan kérdés, amelyet meg kell oldanunk annak érdekében, hogy mindaz, amiről már döntöttünk meg is valósuljon.
A földrendező bizottságok fogalma és működése nem új a magyar történelemben. Ennek több évszázados gyakorlata van. Több évszázados kikristályosodott tapasztalatai és munkamódszerei vannak a magyar földrendezésnek, aminek a tudatában a Független Kisgazdapárt már a kárpótlási törvény vitájában javasolta a hatósági jogkörrel felruházott földrendező bizottságok létrehozását. Ezt akkor a magyar Országgyűlés nem fogadta el, nem tulajdonított fontosságot annak, hogy a több évszázados tapasztalatot hasznosítsuk a magunk számára.
A földrendező bizottságok feladatairól és hatósági jogköréről szóló törvényjavaslat egyik célja az, hogy még hatékonyabb eszközökkel biztosítsa a kárpótlási árverésekre kijelölt, de még árverésen nem értékesített földek hasznosítását.
Hangsúlyozom, hogy a javaslat a kárpótlási törvények végrehajtását nem befolyásolja. Egyetlen olyan rendelkezést sem tartalmaz, amely a kárpótlási folyamatot késleltetné. Mégis két ponton szorosan kapcsolódik a kárpótlási törvényekhez. Az első ilyen kapcsolódási pont a javaslatban az ideiglenes földhasználat címszó alatt található.
Az I. számú kárpótlási törvény alapján az országban több mint 2600 község területén 1 900 000 hektár termőföldet jelöltek ki kárpótlási árverésre. A további 1200 község területén 360 000 hektár termőföld kijelölése október 31-én még nem volt jóváhagyva. Több mint 2 200 000 hektár termőföld árverését kellene a jogszabályban meghatározott határidőig, 1993. március 31-éig befejezni. Nagyon szeretném, ha ez sikerülne. Viszont tény, hogy ez év októberének végéig csak nem egészen 24 000 hektár termőföld talált gazdára a kárpótlási árveréseken. Példával illusztrálva, hogy ez meddig tarthat: Hódmezővásárhelyen, ha az eddigi ütemben folynak a kárpótlási árverések – ami havi maximum négy árverést jelent, ennyire képes a kárpótlási hivatal – pontosan 80 hónapig tartana még a kárpótlási törvény végrehajtása.
Nem tudom, hogy a jövő márciusi határidőre sikerül-e havonta félmillió hektár földet elárverezni, de azt tudom, hogy nagyon sok olyan ember él ebben az országban, aki egyéni gazdálkodóként vagy különböző társulásban földet szeretne művelni, legyen az a föld sajátja vagy csupán haszonbérlet.
A kárpótlásra kijelölt több mint kétmillió hektár döntő többségében szövetkezeti tulajdon. A földtulajdonosítás tulajdonosát hasznosítási kötelezettség terheli, amely nem jelent kötelezettséget a föld tényleges megművelésére.
Ezt az igen jelentős problémát is felismerve fogadtuk el ez év júniusában az úgynevezett IV. számú kárpótlási törvényt, amely alapvetően a kárpótlási folyamatok gyorsítása érdekében létrehozta a földrendező bizottságokat, amelyek – többek között – a kárpótlási földalapokban műveletlenül maradt földek haszonbérbe, használatba adását hivatottak szervezni.
Ha az árverések jövő márciusra befejeződnének, akkor azt mondom, hogy a földrendező bizottságok ezzel a feladattal már ne foglalkozzanak, hiszen a földek legkésőbb tavasszal gazdára lelnek. De ha mégsem így lesz, akkor a földrendező bizottságok tevékenységét jóval hatékonyabbá kell tenni.
(18.20)
A kárpótlási földalapok egyötödét október 31-éig nem művelte meg senki. Ez 400 ezer hektár. További 330 ezer hektár kárpótlási célú föld kijelölése még függőben van. Ha ezt a területet a tulajdonosa nem kívánja megművelni, ez esetekben a földrendező bizottság nem tehet semmit.
Én úgy gondolom, hogy mindezekből csak egyféle következtetés vonható le: a földrendező bizottságokra szükség van még akkor is, ha erről 280 község önkormányzata másképp vélekedett és nem hozta azokat létre. Biztos vagyok benne, hogy ezek a községek is megalakítják a maguk földrendező bizottságát, ha annak a törvény konkrét, közérthető feladatot ad, és olyan hatáskört biztosít, amely lehetővé teszi azoknak az igen súlyos problémáknak a megoldását, amelyeket a törvényalkotás eddig megkerült vagy nem kezelt kellő nyomatékkal.
A javaslat az ideiglenes földhasználat címszó alatt ilyen szabályokat tartalmaz. Ezek a szabályok szorosan kapcsolódnak a 4-es számú kárpótlási törvényben már megfogalmazott rendelkezésekhez, amely szerint a kárpótlásra kijelölt földalap tulajdonosa, kezelője köteles volt vagy lett volna október 31-éig bejelenteni a földrendező bizottságnak, ha földjét nem tudja vagy nem kívánja mezőgazdasági műveléssel hasznosítani. Azt, hogy ez a rendelkezés mennyire volt hatékony, bizonyítja, hogy műveletlenül maradt 400 ezer hektár, és földrendező bizottság nélkül maradt 280 község. Nem állítom azt, hogy ez csak a jogszabály hibája volt, hiszen – mint arra már utaltam – az ország településeinek egyharmadást kitevő 1200 község területét illetően még a földkijelöléseket sem hagyták jóvá. A javaslat célja, hogy a IV. számú kárpótlási törvényben megfogalmazott, de igazán nem biztosított lehetőséget, amely szerint a kárpótlásra jogosult a kárpótlásra kijelölt földet ingyenes használatra megkaphatja, a jog eszközeivel ténylegesen is biztosítsa és még nagyobb nyomatékot adjon annak az igénynek, hogy a kárpótlásra kijelölt földek ne maradjanak műveletlenül.
A javaslat következő, talán legfontosabb célja, hogy megfelelő jogi, intézményi hátteret és módszert adjon ahhoz, hogy az országban ebben az évben remélhetőleg legalább papíron befejezhető földosztás egy-két éven belül valóban befejeződjön, és az új tulajdonosok valódi tulajdonnal és birtokkal rendelkezhessenek. Ez a földosztás hosszú időre meghatározza a mezőgazdaságban a tulajdoni és használati viszonyokat. Esetleges sikertelensége magukat a tulajdonviszonyokat tenné bizonytalanná, és ez rendkívül súlyos következményekkel járna. A szövetkezeti átmeneti törvény közel másfél millió hektár termőföld magántulajdonba adásáról rendelkezett, mégpedig úgy, hogy ezt a földterületet az új tulajdonosoknak mint részarány-földtulajdont adta oda. Ezzel a rendelkezéssel a törvény a részaránytulajdonként nyilvántartott földterületet közel 3 és fél millió hektárra duzzasztotta.
A részaránytulajdon jellegzetessége, hogy topográfiailag nem határozható meg, nem azonosítható egyetlen földdel sem. Ha tehát a tulajdonos a részarányának megfelelő földterületet a közös használatból ki akarja venni, az első probléma a földkiadás helyének a meghatározása. A második probléma, hogy ki az, aki a földkiadás konkrét helyét meghatározhatja. Szinte kínálkozik a válasz, hogy a tulajdonviszonyok átalakulásával, a korábbi szövetkezeti közös használat szabályainak áttörésével és a tulajdonosok rendelkezési jogának megerősödésével elhárult annak minden eddigi akadálya, hogy a részarány-földtulajdonosok egymással konkrét megállapodásokat kössenek, és minden vitás kérdésben a polgári jog szabályai szerint járjanak el. Ez valóban így lenne jó.
De, sajnos, a gyakorlatban nincs arra mód, hogy a részarány-tulajdonosok a földkiadás kérdésében egymással valóban megállapodjanak. Ezen tulajdonosok tulajdona négy-öt féle jogcímen, egy vagy több községben és különböző földalapokban keletkezett, illetőleg jelenik meg. Nem ritka az olyan szövetkezet, amely nyolc-tíz község területén 10-15 hektáron gazdálkodik, és három-négyezer részarány-tulajdonosa van.
A szövetkezeti átmeneti törvény a részaránytulajdon kérdéséről egyetlen rendelkezést tartalmaz, amely kimondja, hogy a részarány-földtulajdonos kérésére az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett tulajdoni részarányoknak és aranykorona-értékeknek megfelelő nagyságú és értékű földet részére ki kell adni. Arról nem rendelkezett a törvény, hogy a földkiadást a részarány-tulajdonos kitől kérje. Nem oldja meg a részaránytulajdon kérdését a földtörvény módosítására vonatkozó törvényjavaslat sem, bár tagadhatatlan, hogy megpróbálja bizonyos szempontból a problémát kezelni.
A földtörvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára bocsátásakor dr. Szendrei László igen tisztelt képviselőtársam is figyelmet szentelt ennek a problémának vezérszónoklatában, amikor kifejtette, mennyire fontos lenne a tulajdoni részarány területi behatárolhatósága, és ha a földrendező bizottságokról benyújtott javaslat alapján a tulajdoni részarányból lehetségessé válik a birtokba vehető termőföld kimérése, akkor a földtörvényt módosító javaslatból az ezzel a résszel foglalkozó rendelkezések elhagyhatók.
A földrendező bizottságok feladatairól és hatósági jogköréről szóló törvényjavaslat a gyakorlatban is működőképes, és a lehetőségekhez képest igazságos megoldást ad arra, hogy a tulajdonosok a tulajdonukban lévő közel 3 és fél millió hektár földet ne csupán papíron, hanem a valóságban is nemcsak mint vagyontárgyat, hanem mint megélhetésük forrását is birtokba vehessék.
A javaslat nem ad és nem vesz el tulajdont. A részarány-földtulajdonnak megfelelő föld kiadására, valamint a részarány-földtulajdon helyének meghatározására vonatkozó szabályok szorosan összefüggenek egymással, tényleges céljuk az, hogy belátható időn belül, egy-két éven belül megtörténjen – részben kérelemre – a földek jelentős részének kiadása, másrészt a földkiadási kérelem hiányában lefolytatható eljárással az egyes részaránytulajdonok konkrét földrészletre történő meghatározása. Ezzel a módszerrel elérhetővé válna a részaránytulajdon intézményének megszüntetése, felváltása a konkrét helyrajzi számmal rendelkező földrészleten megvalósuló, valódi rendelkezési jogot biztosító tulajdonjoggal, amely esetenként tulajdonközösség formában jelenne meg.
(18.30)
A javaslat a részaránytulajdonnal kapcsolatos kérdések szabályozásánál minden esetben szem előtt tartja a tulajdonosok akaratát. A földkiadás minden esetben az önkéntesség elvén alapszik, és a tulajdonosnak minden esetben lehetősége van konkrét igényeinek érvényesítésére, egészen addig a határig, ameddig mások hasonló igényeinek csorbítása nélkül elmehet.
Az érdekütközések feloldására – tekintettel arra, hogy a részarány-földtulajdonosok aranykoronában kifejezett értékre irányuló igénye egyetlen földrészlethez sem kapcsolódik, és ezért egy-két preferálható kivételtől eltekintve egyiküknek sincs alanyi joga egyik vagy másik konkért földrészlet megszerzésére –, tehát amikor többen akarják ugyanazt a földrészletet megszerezni, a javaslat a sorosolás intézményét kívánja alkalmazni. A részarány-földtulajdonnak megfelelő föld kiadása, illetőleg helyének meghatározása eredményeként a földhivatali bejegyzésre alkalmas okiratnak vagy hatósági határozatnak kell születnie.
A javaslat az egyszerűbb megoldást tartalmazza, abból indul ki, hogy a IV. számú kárpótlási törvénnyel megalakított földrendező bizottságokat megfelelően átalakítva, azokat szélesebb feladatkörrel és egy jelentősen korlátozott hatósági jogkörrel felruházva, alkalmassá lehet tenni a javaslattal szabályozni kívánt valamennyi kérdés megoldására.
A már meglévő földrendező bizottságok – tekintettel a részarány-földtulajdonnal kapcsolatban ellátandó feladatcsoportra – kiegészülnének a részarány-földtulajdonosok közül választott testülettel, amely a továbbiakban mint a földrendező bizottság albizottsága, kizárólag a részarány-földtulajdonnal kapcsolatos kérdések megoldásával foglalkozna.
A bizottság döntéseinek szakszerűségét az önkormányzat hivatali szervezetének titkári feladatokkal megbízott köztisztviselője garantálná. A javaslat szerinti döntési mechanizmus olyan, ami minden esetben abból indul ki, hogy minden kérelmet teljesíteni kell, csak az egymást kizáró kérelmek között kell a sorsolás intézményét alkalmazni.
A bizottság hatósági jogköre lényegében csak az egyes hatóságokkal, szakhatóságokkal való kapcsolattartás és információcsere, valamint a kérelmeknek helyt adó, illetőleg sorsolási jegyzőkönyveket záradékoló, földhivatali bejegyzésre alkalmas határozatok kiadásához szükséges.
A IV. számú kárpótlási törvény szerint már megválasztott bizottság a részarány-földtulajdonosok albizottsága megjelenésével maga is albizottsággá alakul, az eredetileg megválasztott személyi összetétellel. A földrendező bizottság két albizottsága a törvényekben meghatározott feladatkörében külön-külön önállóan jár el, egy esetet kivéve: abban az esetben, amikor a bizottság elé kerülő ügy egyaránt kapcsolódik a kárpótlási földalaphoz és a részarány-földtulajdon kérdéshez is. Ilyen rendelkezéseket tartalmaz a javaslat "A tanya körüli földeknek a tanyatulajdonos tulajdonába adása" cím alatt. A javaslat a tanya fogalmát is meghatározza, amiből kiderül, hogy mi a tanya valódi funkciója, rendeltetése – amit csak akkor tölthet be, ha föld is tartozik hozzá.
A javaslat minden lehetséges esetben biztosítja, hogy a tanyatulajdonos a tanyája körül – akár kárpótlás címén, akár mint részarány-földtulajdonos – földet szerezzen, függetlenül attól, hogy a tanya milyen földalapban helyezkedik el.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, nem kell hangsúlyoznom, hogy a beterjesztett javaslat szabályozási körébe vont problémák megoldása, kezelése mennyire fontos. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogyan kerülhet jogos tulajdonosainak birtokába az ország mezőgazdaságilag művelt területének 50%-a úgy, hogy ebből kialakuljon a magyar mezőgazdaság megfelelő, mindannyiunk számára rendkívül fontos jövőképe.
Meg kell oldani az ország egyik legnagyobb gondját: a földtulajdonviszonyokat úgy kell rendezni, hogy a mezőgazdasági termelés folyamatosságát nemcsak a következő évre, de már az év még hátralevő hónapjaiban is biztosítani lehessen; kialakítsuk azokat az olcsóbban termelő, vállalkozókészségű és -képességű kisgazdaságokat, amelyek versenyre késztetik az elpatópálosodott, de komoly infrastruktúrával rendelkező nagyüzemeket, megelőzzük a mindenkinek káros, önkényes földfoglalásokat, és megteremtsük a fővárosban kevésbé észlelt, de a vidéken nagyon jelentős indulatok békés mederbe való terelését.
A köztudatba már-már sikerült becsempészni, hogy mindezeknek a gondoknak-bajoknak az okozója a kárpótlás. Tudom, hogy a magyar nép zöme, és az illetékes hatóságok is tudják, hogy a ránk szakadt bajok oka nem a kárpótlás, hanem az, hogy rosszul sikerült, kierőszakolt törvény, amelynek megalkotásához és végrehajthatóságához kihagyták az ennek végrehajtására hivatott szakembereket, de a végén mégis csak az ő nyakukba szakadt. Ezek a geodéták, a földrendező szakemberek, akik, mondhatom, hogy világhírűek a magyar földrendezők – talán egy nevet említsek: dr. Balázs László.
Mindezek helyett a törvény végrehajtására ráültettek egy, a vállalt kötelezettségeit végrehajtani nem tudó hatóságot. Vegyük tudomásul, hogy a több évszázados földrendezői hagyományok figyelembevétele nélkül még egy községben sem lehet a földtulajdonviszonyokat rendezni, nem hogy egy egész országban!
A fölvetett kérdések szabályozása nem könnyű feladat, hiszen egyik-másik esetben több elképzelhető megoldás is kínálkozhat. Szeretném, ha minden esetben a lehető legjobb megoldás születne meg, ezért kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot szíveskedjék általános vitára bocsátani, javaslataival a törvényt jobbá, a feladat nagyságához méltóbbá tenni. Köszönöm szépen. (Taps.)
