GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter:
GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter:
GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter: Tisztelt Országgyűlés! A termőföld tulajdonával és használatával összefüggő jogszabályok módosítására vonatkozó törvényjavaslat két jogszabály, a földről szóló 1987. évi I. törvény és az ahhoz tartalmilag is kapcsolódó ingatlan-nyilvántartási joganyag módosítására irányul.
A két említett jogterület szorosan összefügg a tulajdonviszonyok átalakításával, mivel a termőföldet illetően ezek a jogszabályok adják meg a kereteket az átalakított földtulajdoni rendszeren alapuló agrárpolitikai programok végrehajtásához.
Tisztelt Országgyűlés! Az agrárgazdaság versenyképességéhez elengedhetetlen a nagyüzemi struktúrák teljes átalakítása, a közösségi tulajdon felváltása a magántulajdonnal. Ez a tulajdoni átalakítás a társadalom hatalmi szervezetének módosulásával jár együtt. A földjog ilyen módon – akarva-akaratlanul is – az egyik legpolitikusabb jogterület.
A tulajdonviszonyok átalakításának társadalompolitikai oldalán kibontakozott viták és az azokban megfogant törvények a termőföld tulajdonlásának kérdését már eldöntötték.
A földtörvény jelenlegi módosításának célja ezért nem a tulajdonviszonyok újabb átrendezése, a föld tulajdonlása körüli viták ismételt felszítása, hanem a kialakuló tulajdoni szerkezet alapján az agrárgazdaság folyamatos működésének biztosítása, és nem több.
A korábban meghozott kárpótlási törvények és szövetkezeti törvények tételes rendelkezései alapján a jelenlegi hatályos földtörvényt módosítani kell.
A törvények által szabályozott tulajdoni kérdések sokrétűsége eleve bizonyítéka annak, hogy a teljes körű tulajdoni átalakítás folyamatát a termőföldre leszűkítve, a földtörvény szabályrendszerének keretei közé szorítva megoldani nem lehetett volna.
A tulajdoni átalakítással érintett vagyontárgyaknak csupán egyike a termőföld. A földtulajdon reformja ugyanakkor nem valósítható meg a tulajdoni struktúra egészéből kiragadva, attól függetlenítve.
Szeretném ezért hangsúlyozni, hogy az itt előterjesztett törvényjavaslatnak a hatályos földtörvény módosítására irányuló részei már az átalakult tulajdoni viszonyokra épülnek. Olyan helyzetet vesznek alapul, ahol a korábbi rendszert felváltó új gazdasági, politikai struktúra tulajdoni viszonyainak alapjai kialakultak, az állami tulajdon tárgyai körvonalazódtak, a szövetkezeti tulajdonnak a tagok közötti nevesítése megtörtént, az önkormányzati, az egyházi és kárpótlásra felhasználható vagyontárgyak körét meghatározták. Ezen előterjesztett törvényjavaslat tehát a hatályos földtörvény módosítását jelenti, amit főként az indokol, hogy a gazdasági jogalkotás vázolt folyamatát a földtörvény mind ez ideig nem követte. Szabályrendszere az időközi módosítások ellenére elavult, még mindig azokat a prioritásokat tükrözi, amelyeket a nagyüzemi keretek között gazdálkodó szervezetek élveztek a magántulajdonosokkal szemben.
Mindezek után felvetődik azonban a kérdés, hogy mikor lesz új földtörvény? Ennek megválaszolásához emlékeztetném a tisztelt Országgyűlést, hogy a rendszerváltás, a tulajdonviszonyok átalakításának folyamatában megjelent törvények egynémelyikét a közvélemény nem egyszer földtörvénynek tekintette. Utalok itt különösen a kárpótlási törvény első változatára, melyre maga a sajtó is földtörvényként hivatkozott.
A korábbi társadalmi-gazdasági rendszerben a földtörvény önálló létét azzal indokolták, hogy a föld a tulajdonnak sajátos tárgya. Ezért az általános tulajdonjogi szabályok a föld esetében módosulnak. A módosulás a társadalmi földtulajdonnál volt a legmarkánsabb, mivel háttérbe szorult a föld árujellege, és korlátozott volt a földdel való rendelkezés lehetősége is.
A magántulajdon dominanciája mellett a piacgazdaság keretei között azonban mindezeket a kérdéseket a kialakuló helyzet alapos ismeretében kell majd szabályozni, a mostani helyzet még nem érett erre.
Álláspontom szerint a törvények végrehajtása eredményeként kialakult földtulajdoni és földhasználati viszonyoknak megfelelő új törvényt akkor kell alkotni. Ennek a törvénynek feladata kell, hogy legyen egy sor olyan kérdés szabályozása, például birtokmaximálás, termőföldöröklés-meghatározás stb., amelynek törvényi szabályozása véleményem szerint most még túl korai.
Ami jelen időszakban is eldöntendő, az annyi, hogy a földhasználat, földhasznosítás, a földvédelem és a földek értékelésének kérdésköre szükségszerűen szabályozást igényel. Meg kell találni az optimális méretű földbirtokok kialakításának eszközeit is, amelyek lehetőséget teremtenek versenyképes mezőgazdasági termelés folytatására.
(19.00)
Ha a vázolt kérdéskörök szabályozása egyetlen törvény keretei között megoldható, ez indokolja önmagában a polgári jogtól elkülönülő földjogi szabályozás megvalósítását. Az elsődleges feladat azonban jelenleg az, hogy a hatályos földtörvényt minél hamarabb aktualizáljuk, megszüntessük azt a nemkívánatos helyzetet, hogy ennek a törvénynek a rendelkezései jelenleg sem az Alkotmány, sem a Polgári Törvénykönyv, sem pedig a privatizációs törvények rendelkezéseihez nem illeszkednek.
Tisztelt Országgyűlés! Mindezek előrebocsátásával a következőkben a beterjesztett javaslat néhány részletét emelném ki.
Az állami tulajdonú ingatlanokra vonatkozóan a földtörvény eddigi szabályai, igazodva az időközben megjelent privatizációs és más törvényekhez alapvetően megváltoznak. E tulajdoni forma lényege jelenleg az állam úgynevezett tulajdonosi irányítási jogában és az ingatlant hasznosító konkrét állami szerv kezelői jogosítványaiban jut kifejezésre. Az úgynevezett kezelői jog az állami szerv részére jelenleg teljes körű rendelkezési lehetőséget biztosít az állami ingatlannal, mivel az ingatlan elidegenítésének és megterhelésének jogát is magában foglalja.
A tulajdonosi irányítási jog az ingatlan kezelésbe adására és a kezelői jog esetleges megvonására jogosítja fel a kezelő szerv úgynevezett alapító szervét, amely rendszerint valamely minisztérium, országos főhatóság. Az állami tulajdonnak ez a szabályozása a továbbiakban értelemszerűen megszűnik azoknál az ingatlanoknál, amelyeket az állam vállalkozói jelleggel kíván hasznosítani, és mint ilyenek, fokozatosan kikerülnek az állami tulajdon köréből. A törvényjavaslat ezt a változást juttatja kifejezésre annak rögzítésével, hogy az állam tulajdonosi irányítása lényegében csak a nem vállalkozói jelleggel hasznosítandó ingatlanok körében marad fenn. Az állam tulajdonosi irányítása alá tartozó ingatlanokat az erre kijelölt szerv az állam nevében vagyonkezelői szerződéssel másnak a kezelésébe adhatja és az ingatlant elidegenítheti. A vagyonkezelői szerződéssel megszerzett kezelői jog azonban – ellentétben a jelenlegi kezelői joggal – nem jogosítja fel a kezelőt arra, hogy az állami ingatlant elidegenítse és megterhelje.
A vagyonkezelői szerződés megkötésére a meglevő kezelői jogok megszüntetésére vonatkozó szabályokat külön törvény állapítja majd meg. Ennek hatálybalépéséig azonban az állami ingatlanok tulajdonjogát a jelenlegi kezelői szervek csak a tulajdonosi hozzájárulást gyakorló minisztérium, országos hatáskörű más szerv hozzájárulásával idegeníthetik el. Ez vonatkozik az ingatlan gazdasági társaságba történő bevitelére, tartós bérbeadására is. A rendelkezés azt célozza, hogy az átmenet időszakában ezek a vagyontárgyak ne kerüljenek ki indokolatlanul és idő előtt az állami tulajdon köréből.
A szövetkezeti földeket illetően a földtörvény a javasolt módosítások elfogadása esetén igazodik ahhoz a tulajdoni helyzethez, amely az új típusú szövetkezetté történő átalakulás, illetőleg a kárpótlás során kialakult. E változások lényege abban foglalható össze, hogy a szövetkezeti tulajdonú termőföldek magántulajdonba kerülnek. Mindezek következtében azonban, mivel e földek szövetkezeti használata a továbbiakban sem kizárt, a jelenlegi úgynevezett közös szövetkezeti földhasználat is átadja helyét egy új típusú szövetkezeti földhasználatnak. A szövetkezeteknek ez a földhasználata már nem a földek kényszerű egyesítésén alapul, és nem a tulajdonos jogán illeti meg az átalakult szövetkezetet. A szövetkezet a továbbiakban haszonbérlőként gazdálkodhat azokon a földeken, amelyeket tulajdonosaik a szövetkezet útján hasznosítanak. A gazdálkodás biztonsága azonban azt indokolja, hogy a tulajdonosok legalább öt évre adják ezeket a földeket a szövetkezetnek haszonbérbe. A választás joga természetesen a tulajdonost illeti. Szabadon dönthet arról, hogy egyéni gazdálkodást folytat, vagy termőföldjét a szövetkezetnek adja haszonbérbe.
A szövetkezetnek haszonbérbe adott földek egy része ma is úgynevezett részaránytulajdonként meghatározott. Ez annyit jelent, hogy ez a tulajdon úgynevezett aranykorona-értékben kifejezett eszmei vagyoni érték, amely földrajzilag egyik konkrét földhöz sem köthető a szövetkezet gazdálkodási területén belül. Ugyanilyen eszmei részaránytulajdonok keletkeznek az egykor szövetkezeti tulajdonú földeknek a tagok és alkalmazottak közötti szétosztása során. A meglévő részaránytulajdonok fenntartása és az újonnan keletkező földtulajdonok részarányként való kényszerű meghatározása ennek az újkori földosztásnak a korlátozott technikai lehetőségeiből adódik. A mintegy 3,4 millió hektár nagyságú szövetkezeti föld, amely az átalakulás folyamatában gazdát cserél, nem parcellázható szét konkrét földek formájában egyik napról a másikra. A részaránytulajdonként való meghatározás teszi lehetővé, hogy az azonnali felparcellázás elkerülhetővé váljék, és ez a feladat időben széthúzva, fokozatosan, a földkiadási igényekhez igazodóan váljék végrehajthatóvá.
Ennek a megoldásnak természetesen vannak hátrányai is. Lényegében arról van szó, hogy a földtulajdon konkrét helyének meghatározása a földkiadási igény jelentkezésének időpontjára tevődik át és nem azonnali feladatot jelent. Annak meghatározása azonban, hogy a részaránytulajdon végül is melyik földből illeti meg a tulajdonosát, nem kerülhető meg. A földtulajdoni átalakulás egyik legkényesebb pontja ugyanekkor éppen ez.
Ezért a törvényjavaslat néhány olyan alapvető szabályt rögzít, amelyeket a földkiadásoknál kötelező alkalmazni. Ilyen rendelkezés, hogy a tulajdonos kérelmére a részarányként meghatározottt tulajdona aranykorona-értékének megfelelő aranykorona-értékű földet kell részére azon a településen kiadni, ahol a föld a szövetkezet használatába kerül. Ha azonban a részaránytulajdon nem a korábbi földbeviteli kötelezettség alapján keletkezett, hanem a szövetkezeti átalakulás során szerzett olyan részaránytulajdonról van szó, amely nem köthető településhez, értelemszerűen a tulajdonosok megállapodása határozza meg a földkiadás helyét.
Előfordulhat az, hogy a szövetkezet által haszonbérelt földek aranykorona-értékének időközi csökkenése miatt a tulajdonos részére nem lehet a részére járó aranykorona-értékben a földkiadást teljesíteni. A javaslat szerint ebben az esetben a tulajdonossal a különbözet erejéig el kell számolni. Ugyanakkor a tulajdonos is köteles a részére kiadott termőföld olyan értéknövekedésének a megtérítésére, amelyet a kiadásra kerülő föld aranykorona-értéke nem tükröz: például szőlő, gyümölcsös telepítésének az értéke. Ez az értéknövekedés szövetkezeti tag tulajdonos esetében a tag üzletrésze terhére is elszámolható.
A javaslat figyelemmel van arra, hogy esetenként a kiadásra kerülő föld fekvése, természetbeni adottságai miatt a föld forgalmi értékének van jelentősége az aranykorona-értékkel szemben; például üdülőövezetben lévő termőföld kiadásánál. A szövetkezet közgyűlése erre az esetre külön megtérítési szabályt állapíthat meg, amelyet a tulajdonossal való megegyezés alapján lehet alkalmazni.
A törvényjavaslat a külföldiek tulajdonszerzését új alapokra helyezi. A módosítás lényege abban foglalható össze, hogy a külföldiek a termőföldet és a védett természeti terület tulajdonjogát csak egészen kivételes esetben szerezhetik meg.
(19.10)
A termőföldnek, illetőleg védett természeti területnek nem minősülő többi ingatlan tulajdonjogának megszerzésénél ugyanakkor – a devizahatósági jóváhagyás kivételével – megszűnik az eddigi előzetes engedélyezési rendszer, ami a Pénzügyminisztérium hatáskörébe tartozott.
A termőföld, illetőleg védett természeti terület megszerzésének tilalma nem vonatkozik az öröklésre, a kárpótlási célú árverésen történő földszerzésre vagy azokra a külföldiekre, akik már korábban is tulajdonosai voltak Magyarországon termőföldnek. A meglévő földtulajdon elcserélése másikra, vagy a meglévő föld kisajátítása esetén a vásárolt másik termőföld tulajdonjogának megszerzése, illetve a közös tulajdon megszüntetése nem esik tulajdonszerzési korlátozás alá.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a javaslat a külföldiek termőföldszerzési lehetőségeit a fennálló szabályokhoz képest nem bővíti. Megalapozatlanok azok a vádak, hogy a javaslat az ország termőföldjeinek kiárusításához járulna hozzá. A beterjesztett törvényjavaslat elfogadása esetén a termőföld védelmére vonatkozó szabályok között differenciáltabb megfogalmazásban jelennek meg a föld mennyiségi, illetőleg a föld minőségi védelmével kapcsolatos kötelezettségek. Mint ismeretes, a jelenlegi szabályok főképp a termőföld mennyiségi védelmére helyezik a hangsúlyt – arra, hogy a termőföldet indokolatlanul ne vonják ki a mezőgazdasági termelésből. A föld minőségi védelmével összefüggő kötelezettségek hangsúlyosabb megfogalmazása nemcsak a talajvédelmi hatóság részére nyújt támpontot, hanem a földhasználók részére is egyértelműen rögzíti a talaj minőségromlásának megakadályozása érdekében teljesítendő feladataikat.
A földhasznosítás ellenőrzésében – figyelemmel a tulajdonosi viszonyok átalakulására – szerepet kapnak a helyi önkormányzatok. A földhasznosítás ellenőrzése ugyanakkor alapvetően a földhivatalok hatósági feladata marad. Figyelemmel a törvény előkészítése során kialakult többségi véleményekre, a hasznosítási kötelezettség elmulasztásának következményeként megszűnik a föld állami tulajdonba vétele, a mulasztót e javaslat szerint földvédelmi bírsággal sújtják. A befizetett földvédelmi bírság az elkülönített állami pénzalapként működő földvédelmi alapba kerül, melynek felhasználásáról a földművelési miniszter csak a mezőgazdasági érdek-képviseleti szervek bevonásával dönthet.
Tisztelt Országgyűlés! A környező országokban és hazánkban végbemenő politikai és gazdasági változások, a jogállamiság alappilléreit képező intézmények újraélesztését, illetőleg működésük új alapokra helyezését igényli. Egyik ilyen intézmény az ingatlan-nyilvántartás, amely korábban "telekkönyv" néven letéteményese volt az egyének ingatlantulajdonhoz való jogának. Szerencsére nálunk nem a hatalmi rendszer által megszüntetett telekkönyv újraélesztése az azonnali feladat, hanem a jelenlegi ingatlan-nyilvántartás működőképességének fenntartása, olyan ingatlan-nyilvántartás fokozatos létrehozása, amely a tulajdoni átalakulás jogi biztosítékát képezi. Ennek szellemében a benyújtott törvényjavaslat igen lényeges elemeit képezik azok a rendelkezések, amelyek az ingatlan-nyilvántartás gépi adatfeldolgozásra való átállításának jogi hátterét jelentik.
A tulajdoni átalakulás folyamata zátonyra futhat, ha a kialakuló új tulajdonosi rend adminisztrálása, nyilvántartása elmarad, késve vagy pontatlanul követi az eseményeket. A nagy tömegű adat kezelése azonban a hagyományos eszközökkel ma már elképzelhetetlen: a korszerű technika, a gépi adatfeldolgozásban rejlő lehetőségek kihasználása ily módon kétségtelenül fontos jogállami és gazdasági intézkedésnek tekinthető.
Ezen túlmenően a javaslat – természetesen – az ingatlan-nyilvántartási joganyag szükséges egyéb korszerűsítésére vonatkozó módosításokat is tartalmazza. Kiemelkedő jelentőségénél fogva azonban a gépi adatfeldolgozásra való átállítás szabályai feltétlenül említést érdemelnek.
Tisztelt Országgyűlés! Úgy vélem, hogy a beterjesztett széles körű törvénymódosító javaslat, elfogadása esetén, megfelelő alapot ad a mezőgazdaságban kialakuló új tulajdonosi rend és az erre épülő intézmények folyamatos, zavartalan működéséhez. A javasolt módosításokat elsősorban az átalakuló gazdasági viszonyok és nem a politikai tételek kizárólagossága indokolják.
Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a beterjesztett törvénymódosítási javaslatot szíveskedjék általános vitára bocsátani – nem feledve azt, hogy a kárpótlási törvények és a szövetkezeti törvények gyakorlati végrehajtásának befejezése után, álláspontom szerint, új földtörvény megalkotása szükséges. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
