JUHÁSZ PÁL, a gazdasági bizottság előadója:
JUHÁSZ PÁL, a gazdasági bizottság előadója:
JUHÁSZ PÁL, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm Elnök Úr! A gazdasági bizottság önmaga számára is váratlan helyzetbe került, mert úgy nem támogatja a bizottság többsége a tövényjavaslat általános vitára bocsátását, hogy közben senki sem szavazott ellene: egyszerűen több volt a tartózkodók száma, mint ahányan mellette szavaztak.
Ez a bizonytalanság, amit a szavazási eredmény tükröz, abból fakad, hogy mind az öt hozzászóló, aki a bizottság tagjai közül a törvényről véleményt mondott – függetlenül attól, hogy kormánypárti vagy ellenzéki – közös dilemmákat adott elő. Ezen közös dilemmák lényege az, hogy valóban, mindezeket a kérdéseket – bizonyos szempontból még utolsó pillanatban vagyunk – szabályozni kell, de minden hozzászóló bizonytalannak tartotta azt, hogy bele vannak-e illesztve ezek a szabályozási megoldások egy megfelelő gazdasági koncepcióba, mind pedig azt, hogy bele vannak-e illesztve rendesen a jogrendszerbe.
Igaziból kétféle elégedetlenség fogalmazódott meg ebből a szempontból: egyrészt, hogy miért nem vállal többet a törvényjavaslat az előttünk álló kérdések megoldásából – ha anyagi jogilag nézzük, úgy többet, hogy szembenézzen a bérlővédelem kérdéseivel, a földvédelem kérdéseivel, amelyek a mezőgazdaság továbbműködése szempontjából fontosak, vagy akár úgy többet, hogy a résztulajdon fogalma kapcsán a továbbmozgás dinamikáját jobban lehetővé tevő vagy a belső konfliktusokat jobban kezelő intézményes megoldás felé mért nem lép. Ez az egyik kifogás.
A másik kifogás pedig az, hogy ha azt, amit meglép – lehet, hogy ma ennél többet még nem lehet lépni –, nem illesztjük bele a többi dologra vonatkozó koncepcióba, akkor gátjává válhat a további szabályozásnak, vagy kényszerpályára viheti a többi szabályozást. Nemcsak az elvállalt feladat szűkösségét kifogásolták tehát, hanem az elvégzendő lecke végiggondolását is: nehogy az itt tett lépések később fölösleges akadálynak vagy kényszerpályának bizonyuljanak.
Így tehát azt kell mondanunk, hogy – bár nagyon szeretnénk, hogy ezek a dolgok rendeződjenek – nem tartottuk elégségesnek a rendezés előkészületeit. Köszönjük szépen. (Taps.)
