KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP)
KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP)
KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Jóllehet, az 1992. évi II. törvény meglehetős pontossággal határozza meg a különböző földalapokat, és a kijelölésről is érthetően intézkedik, az eljárást a legtöbb helyen felhangok és zöngék, huzavona, mi több – a szócsaták szintjén – harcok kísérték, illetve kísérik – ami tulajdonképpen természetes is –, amiknek a zaja ma sem ült el teljesen.
A szabolcsi Kemecsén például máig sem tudtak megállapodni a kárpótlásra szánt földek dolgában, mert a hozzám is eljutott hírek szerint a legjobb földeket eladta a téesz, a gyengébbek után pedig nem kap – és elszántan küzd igazságáért – a nép. (Dr. Tóth Albert: Helyes!)
Kemény összecsapások voltak és vannak a részaránytulajdon körül is.
Ahol meg túljutottak a kezdeti nehézségeken – tudniillik, megtörtént a földek kijelölése –, ott azt követelik – mint például Győr megyében –, hogy vonuljon vissza a téesz, a közgyűlés, és ne szóljon többé a dolgok menetébe: bízza az osztozkodást, a kiválást vagy maradást a tulajdonosokra.
Itt kérném rögtön, hogy – mint autentikus törvényértelmezők – szóljanak bele a részaránytulajdon megosztását egymás között szabadon és az érdekelt tulajdonosok… Pardon! Javítanék a szövegen, mert rosszul olvastam. (Dr. Tóth Albert: Helyes!)
Miért nem intézhetik a részarány-tulajdonosok a részaránytulajdon megosztását egymás között szabadon, és miért kell még az utolsó szakaszban is elszenvedniük a vezetők és a közgyűlés gyámkodását?
Tetézi a gondokat, hogy sokfelé csak "vastagon" számított mezei leltár kifizetése után hajlandók átadni a földeket. Ugyanígy világos törekvés, hogy a kilépő tagokkal akarják kifizettetni a téesz adósságát is.
(15.20)
Erre nézve hadd idézzek egy vonatkozó téesz-kiadványból. Idézet: "A kiváló tag üzletrészéhez kapcsolni kell a szövetkezet tartozásait – hiteltartozás, bérleti díjak, ki nem fizetett vásárlás, adótartozások, egyéb tartozások –, melyet a későbbiekben a kiváló tagoknak kell kifizetni." – Eddig az idézet. Olyan ez, mint amikor az emberrabló a szabaduláskor az áldozattal akarja megfizettetni a fogvatartás és az azzal összefüggő invesztáció költségeit.
A népnek szikrázik a szeme, és nem tudja, vajon komolyan gondolja-e a Kormány a földek felszabadítását és az önálló kisgazdaságok lábra állítását, vagy az egész porhintés, és reformkommunista elképzeléseknek megfelelően csupán a szocializmus javított és bővített kiadását készíti így elő. Bármi legyen is a helyzet, az említett lépések nem segítik, hanem ellenkezőleg: a leghatározottabban hátráltatják a magángazdaságok kibontakozását. Ezt az érintettek is tudják, és cseppet sincsenek elragadtatva a Kormány agrárpolitikájától.
A földek visszaadása ugyanis alaposan átgondolt intézkedéseket és minden lényegesre kiterjedő akciót tenne szükségessé; így például abban a vonatkozásban, hogy legyen mivel megművelni a visszakapott földeket.
Amikor 1989 áprilisában nálunk, Szabolcs–Szatmár–Bereg megyében megalakult a Kisgazdapárt megyei választmánya, nekünk az volt a véleményünk: mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ne hurcolják szét a téeszek gépállományát, és a téeszek alakuljanak szolgáltató vállalatokká, és ebben a minőségben segítsék az újrakezdőket, míg oda nem erősödnek, hogy a maguk lábán is meg tudnak állni, ahogy a 40-es évek fordulójától segítették az állami gazdaságok a szegényparasztságot. (Az elnök csenget.)
Ehelyett mit látunk? Csaknem általánosnak mondható a gépállomány elherdálása – legalábbis a hozzám érkező panaszok szerint – pedig paraszti megítélés szerint háromszor annyit is meg lehetne művelni a rendelkezésre álló gépparkkal, mint amennyit ma művelnek meg a gépek.
Ugyancsak lépést kellene tenni a hitelek ügyében is. A start- és reorganizációs hitel – utánanéztem – jelen alakjában legalábbis – a legcsekélyebb mértékben sem alkalmas a magángazdák megsegítésére. (Az elnök csenget.)
