DÉNES JÁNOS (független)
DÉNES JÁNOS (független)
DÉNES JÁNOS (független) Kérem, tudomásul vettem, Elnök Úr, és igyekszem nem túlzottan igénybe venni sem az elnök úr, sem a tisztelt Ház türelmét, és idejét nem óhajtom elrabolni.
De engedjék meg, hogy azzal kezdjem, amikor 1963. március-áprilisában többedmagammal kikerültünk a börtönből, azt hittük, hogy még bent vagyunk a börtönben, közülünk számosakat felakasztanak, addig kinn a társadalom teszi a magáét, és a húst, a csontot, a vért, az életet továbbviszi.
Ezzel szemben a következő szörnyű élményem az első esztendőben: a társadalom ennek az elvárásnak nem felelt meg, a napi gulyáskommunizmus falataiért feladta eszményeit és belesüllyedt az egyik napról a másik napra való élet állatiasságába. (Zaj. – Közbeszólások.)
És ez az a körülmény, amikor a szóban forgó törvény, illetve törvényjavaslat két variációját tárgyaljuk. (Közbeszólás az ellenzék soraiból: A nép nevében!)
A magam részéről tisztelem, ha a nép nevére hivatkozik kedves képviselőtársam, engedje meg, hogy én nem hangoztatva, de azért mégiscsak próbáljak a nemzet, a nép és a társadalom nevében beszélni megválasztásom és sorselkötelezettségem alapján.
Most pedig nagyon szépen kérem a türelmét és a figyelmét!
Tulajdonképpen azt kívánom rögzíteni, hogy attól függetlenül, hogy Alkotmánybíróságunk penzumot írt december 31-ig a tisztelt Ház részére és kötelesek vagyunk tárgyalni ezt a törvényjavaslatot, de tudomásul kell vennünk azt a közeget, amiben ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk. És különösképpen tudomásul kell venni azt, hogy ez a téma, ez a problémafelvetés nem közelíthető meg csak a nők oldaláról. Tudniillik ezt ketten műveljük, ketten csináljuk… (Derültség.) …, ebből következik, hogy a következményeket, az erkölcsi felelősséget is közösen kell viselni. (Kuncze Gábor: Sajnos!) És itt tulajdonképpen a férfitársaink felelősségéről, urambocsá! áldozatvállalásáról is beszélünk.
Miközben rendkívül könnyű elmarasztalni a másik felet, és rendkívül könnyű felelőtlenül elvárni, hogy a problémákat ő oldja meg, társadalmi szinten ez az út nem járható és nem követhető, egyszerűen erkölcstelen.
Ebből következik, miután nem vagyunk olyan szerencsés helyzetben, mint az osztrigák, amelyek egyneműek… (Derültség.) …, éppen ezért igenis felelősséget kell vállalni férfitársainknak is ebben az egész társadalmat érintő problémafelvetésben, amelyet függetlenül attól, hogy az Alkotmánybíróság előírta, függetlenül attól, hogy A- és B-variáció van a tisztelt Ház előtt, függetlenül attól, hogy ezt tárgyaljuk, évezredek óta sajnos, ezt a kérdést a nők döntötték el. Az a kérdés, hogy hogyan, mi módon, milyen körülmények között és hogyan volt képes ezt elviselni a mindenkori társadalom, és van még egy másik szempont: az élet hivatása, a társadalom és a nemzet továbbvivése. Tudniillik enélkül ezt a kérdésfelvetést a tisztelt Ház nem tárgyalhatja.
Ebből következik, hogy miután én a nő tiszteletéről – rövid, pár szavammal – és a nő érdekeinek szem előtt tartásáról már szóltam és remélem, nem tekintik üres szólamnak, ebből következik, hogy adott körülmények között mégis megtaláljuk a modus vivendit. Tekintettel arra, hogy az általános vitánál tartunk, és én nem kívánok zigótáról meg auto-ondó nemezisről beszélni… (Derültség.) …, pardon, nemzésről beszélni, talán jogos volt a "nemezis" szó, mert az is benne van. Még akkor is, ha joggal kapták fel a fejüket, valóban szóbotlás volt, de érdekes az élet, még a szóbotlást is aláhúzza és igazolja. Mert igenis "nemezis", a társadalom számára megjelenik, itt a falon megjelenik a nemezis, tudniillik biológiai csapdában is vagyunk. Miközben… (Felzúdulás az ellenzék soraiban.) …, igen kérem, biológiai csapdában is vagyunk, miközben hatmillió életet megöltünk, mindennemű háborút megszégyenítve.
Amikor erről beszélünk, tudomásul kell venni a társadalmi közeget is, amiben ezt a témát tárgyaljuk. Mi a társadalmi közegünk?
Egyes társadalmi rétegek intelligenciája, szokásmódja és egyebek nem azonosak a szokottal. Én tudok büszkén valló fiúról, aki 24 gyermeket szülő édesanyjáról beszélt.
Vitán felül, ez bizonyos szempontból elképesztő, azonban elgondolkoztató, hogy ilyen jelenségek vannak, ugyanakkor pediglen a másik oldalon az egyke, a lefelé épülő társadalom, az öreg emberek társadalma az utcán.
(17.30)
A nyugdíjasok maholnap már attól félnek, hogy a következő nyugdíjas-generációt ki fogja eltartani.
Amikor beszéltünk a társadalombiztosításról, a Ház mind a két oldalán beszéltek erről. Tehát, amikor akármilyen címen tárgyaljuk ezt a törvényt, a számomra szimpatikusabb megfogalmazása szerint a magzati élet védelméről szóló törvényjavaslatot vagy a terhességmegszakításról szóló törvényjavaslatot, ezeket a szempontokat nem hagyhatjuk figyelmen kívül.
Végső soron bevallom önöknek őszintén, hogy számomra az első megközelítésben való erkölcsi megközelítés, és ebből az általános vita alkalmával megállapítható törvényalkotói szándék a szimpatikusabb. Azért szimpatikusabb, mert a nővel együtt tiszteletben tartja a születendő életet, tiszteletben tartja a társadalmat és tiszteletben tartja a magyar jövőt. A magyar jövő alatt, most nehogy félre tessék érteni, a magyar társadalom jövőjéről van szó, amelybe minden magyar állampolgár beletartozik. És amikor ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk, akkor különösképpen nagy műgondot kell fordítani azoknak a társadalmi, azoknak a közösségi formációknak a megközelítésére, megkeresésére, ahol a társadalmi átlagtól teljesen elütő erkölcs, norma és egyéb dolgok uralkodnak. Tudniillik nem elég valamire vágyni, hanem annak az alkalmatosságát is meg kell teremteni.
A magam részéről, amikor a tisztelt Háznak a figyelmébe ajánlom a törvényjavaslat általános vitájánál azt a felelősséget, amely minket egyenként és közösen, párttól való hovatartozástól függetlenül e Házban kötelez e téma tárgyalásánál, talán vissza kell utaljak arra, amivel kezdtem, hogy az Alkotmánybíróság írta ezt a penzumot elő számunkra.
Vajon miért volt ennyire fontos most, ebben a politikai, társadalmi, gazdasági időszakban az abortusztörvény tárgyalása, és december 31-ével bezárólag a Ház előtt napirendre tűzése? Vajon miért? Tudniillik az élet lüktetése tőlünk függetlenül megy. Az emberek ölelnek, dolgoznak, gyereket nemzenek, gyereket szülnek az asszonyaink stb., stb. Közben mi itt vitatkozunk az abortusztörvényről, és általában ezeket a kérdéseket mindig az okoskodóktól függetlenül oldották meg.
Tudom, hogy ez az út járhatatlan. Tudom, hogy megoldást kell találni. Na de hát, olyan bűnös évek vannak mögöttünk, amikor 1945 után egyszerre rászabadított a női társadalomra minden szörnyűséget. Az iskoláspadról elvették a vonalzót, amire rá volt írva, hogy "Isten keze mindent lát, el ne lopd a léniát", s kezükbe adták a Bisecurint, a fogamzásgátló szereket, ahelyett, hogy a megfelelőt keresték volna meg számukra, és a megfelelő erkölcsi előkészítést megtették volna.
Amikor erről a kérdésről beszélünk, ezt a kérdést így kell megközelíteni. És azt tudom még hozzátenni zárásul, hogy ne éljek se az elnök úr, se a tisztelt Ház türelmével vissza, hogy valószínűnek tartom, hogy az Alkotmánybíróság ilyen záros határidőben való kötelezvénye a Parlamentre, talán a régi bolsevik sztálinista alkotmány alapján tulajdonképpen már létrehozott Alkotmánybíróságnak valamilyen tendenciózus célja, hogy elterelje a figyelmet a társadalom napi problémáiról, gazdasági és egyéb problémáiról.
