KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy olyan törvényt tárgyalunk ismételten, amely már megjárta lassan a hadak útját, ingázik az Országgyűlés és a Kormány között; olyan nehezen jön létre, mint egy kapcsolat a távközlési hálózaton a mai Magyarországon. Szükséges lenne ezt már mielőbb rendezni, és úgy, hogy ez a piac valóban megjelenjen, megnyíljon, és a befektetőknek is egy vonzó vállalkozási térré váljon.
Olyan törvényről vitatkozunk itt, amely nem pénzt visz el, hanem pénzt hoz. Nem költségvetési elvonást jelent, nem az adófizetők korábbi terheinek növelését jelenti, hanem egy olyan vállalkozási teret, ahova szívesen fektetnének be, és ezen túl – azt hiszem, nem kell ismételni, hogy milyen – égető szükség és igény van a mielőbbi megoldás megalkotására.
Az önkormányzatok úgy gondolták, hogy a korábban monopolhelyzetben lévő MATÁV fejlesztési elképzeléseinek a lakossági igényt és azt a szükségletet, amely valósan jelentkezik, valamilyen módon ki kellene elégíteni, és ehhez keresték azokat a kapcsolatokat, amelyek erre módot nyújtanak. Több mint négyszáz önkormányzat, megyei önkormányzatok, helyi önkormányzatok, önkormányzati érdek-képviseleti szövetségek keresték és meg is találták azt a fejlesztési formát, amely úgy látszik, a közeljövőben ezt a kérdést megoldaná. Ehhez azonban szükséges a törvényi szabályozás is, amely az eredeti előterjesztés szerint ezt nem biztosította volna.
Képviselőtársaim közül nagyon sokan érzik ezt a helyzetet, és így közös módosító indítványokat nyújtottunk be kereszténydemokrata, demokratafórumos, kisgazda képviselőtársaimmal együtt, amely alapján örömmel vettem, hogy a Kormány át is dolgozta korábbi előterjesztését, és az előttünk lévő törvénytervezet már egészen más kategóriákban gondolkodik, mint azt tette 1992 májusában.
Sajnos, nem minden problémát oldott meg, ezért ismételten módosító javaslatokkal kell, hogy éljünk, amelynek részbeni lényegét már Kuncze Gábor képviselőtársam az előző vitában ismertette. Néhány dologra azért én is szeretnék kitérni.
A koncessziós szabályozás, amit mi eredetileg úgy terveztünk, hogy részleteiben törvényi szinten kerüljön megfogalmazásra, a továbbiakban nem tartható, erre nézve alacsonyabb szintű jogszabályi rendelkezésekre utal a törvénytervezet, amit mi el is fogadunk azzal, hogy a koncessziót mint alaplehetőséget, a koncessziós díjat mint bevételi forrást rögzíti. A koncesszió kiírásának módozatait, lehetőségét a végrehajtási utasításban rendezi.
A miniszternek feltétlen jogosítványt és kötelezettséget is tartalmaz ez a törvény bizonyos esetekben, többek között akkor, hogyha az önkormányzati kezdeményezés olyan mérvű, amely a koncessziós pályázat kiírását lehetővé teszi, illetve bizonyos esetben kötelezővé is.
Amit kifogásoltak többen képviselőtársaim és jómagam is, az a koncessziós pályázat kiírásának és annak költségeinek megelőlegezése az önkormányzatok esetében. Ezt nem tartom szerencsésnek, ezt esetleg egy meghiúsult pályázat esetén lehetne csak megvalósítani. Valami nagyon fontos garanciának kell lenni a kiírási határidőnek is, amely a 90 napos, és a korábbi törénytervezetben is megjelent határidő-intervallumot egyértelműen rögzíti. Nem tartható az, hogy visszautalást tartalmaz a törvény egy másik paragrafusra, amely szerint legkésőbb 1994. április 30-a az a határidő, amíg a koncessziót ki kell írni. Úgy gondolom, azokban az esetekben, ahol a törvényi feltételek fennállnak, a miniszternek kötelessége a 90 napos határidő betartása.
A koncessziós szabályozás törvényi szinten csak keretjelleggel valósul meg, a részletes szabályozást kormány-, illetve miniszteri rendeletre bízza, amely ha valóban úgy valósul meg, ahogy a miniszteri expozéban is elhangzott, akkor túl nagy aggodalomra nem ad okot, kivéve azt az utalást, amit a miniszter úrtól hallottunk, hogy esetleg vonalszámhoz kötnék a koncessziós pályázatnak a kiírását. Nem gondolom, hogy ebből valóság is lesz, nagyon bízom abban, hogy a koncessziós szabályok és a koncessziós pályázat kiírása abban a szellemben történik, ahogy ezt a törvénytervezet jelen pillanatban megfogalmazza.
Az állami többséggel, illetve állami tulajdonban működő távközlési vállalatok, távközlési szolgáltató egységek pályázaton való részvétele álláspontom szerint mindenféleképpen kötelező. Itt a törvénytervezet nem egyértelműsíti, hogy mikor nyerheti el és milyen feltételekkel azt a piacot, amelyen jelenleg is tevékenykedik, kvázi arra enged következtetni, hogy pályázatot ugyan ki kell írni, de annak már van egy nyertese, az az illető cég.
(18.00)
Ez a versenysemlegesség és a piacon való mozgás szempontjából is erősen kifogásolható.
A távközlési érdekegyeztető fórumok megalkotása olyan társadalmi ellenőrzési fórumot biztosít, amely a főhatóság működését is egy állandó kontroll alá helyezi. Ennek részletes szabályait ugyancsak végrehajtási rendeletben tervezi a jogalkotó meghozni. Egyetértek vele: valóban ez a járható út – de mindenféleképpen szeretném, ha a tárca elfogadná azt a módosító indítványt is, amely törvényileg határozza meg ennek az érdekegyeztető fórumnak a társadalmi ellenőrző tevékenységét.
Nagyon jó lenne, ha azt a vitasorozatot is el tudnánk kerülni, amely más törvényekkel kapcsolatban itt a Parlamentben már előfordult – nevezetesen a gázenergiánál és a villamos energiánál is –: a tulajdonlás kérdését. Akik befektetnek egy ilyen piacon – legyenek azok vállalkozók, legyen az lakossági vagy önkormányzati tőke –, ismerjük el azt tulajdonszerzésként, akár beruházási, akár egyéb jogcímen kerül az a szolgáltató kezelésébe. Ez nagyon fontos alkotmányjogi garancia is, és a jövőre nézve nagyon sok vitát tenne gyakorlatilag tárgytalanná. Ha ezt a tulajdonlást nem tudjuk úgy rendezni, hogy az technikailag is megfelelően szabályozott legyen, akkor egy állandó egzakt állapotba kerülünk, amely egy mobil piacon nagyon-nagyon sok problémát jelenthet.
Az, hogy most mikor fog majd a tulajdon hozadékot hozni, mi lesz annak a feltételrendszere, mi lesz a szabályozása, a jelenlegi helyzetben nem prognosztizálható, ezért helyes, ha az is kormányzati, illetve tárcaszinten kerül majd meghatározásra. De azt a tényt, hogy a tulajdonlást biztosítani kell törvényi szinten, remélem, hogy le tudjuk szabályozni.
Azzal a módosítóindítvány-csomaggal, amelyet ismételten benyújtottunk, nem kívánjuk a törvény meghozását a továbbiakban gátolni, sőt azt szeretnénk, ha mielőbb egy olyan törvény kerülne itt megalkotásra, amely a távközlési piacot mint vállalkozói teret, mint kiszámítható folyamatok átlátható piacrendszerét, normatív és piaci szempontból semleges szereplőkkel szabályozott rendjét hozza létre. Úgy gondolom, hogyha ezen a törvényalkotási metodikán túljutunk, és azok a várakozók, akik immár lassan minket tesznek felelőssé amiatt, hogy egyáltalán nem tudnak elindulni a fejlesztés útján, megfelelő megnyugvást kapnak.
Egy adalék befejezésül: a múlt héten a nemzetközi távközlési kiállítás itt, Budapesten, nagyon sok olyan érdeklődőt vonzott, akik egyértelműen kifejezték abbéli igényüket, hogy ezen a piacon nagyon szívesen vennének részt, és nagyon szívesen kockáztatnák azt a tőkemennyiséget, amelyre nézve a piacfejlesztés szempontjából szükség van.
Kaptunk ígéreteket nagyon komoly francia, svájci cégektől, amelyek ezt az áldatlan problémát – amelyet már negyvenegynehány éve nem tudunk megoldani – belátható, záros határidőn belül végérvényesen rendezik. Ehhez az szükségeltetik, hogy a törvény mielőbb megalkotásra kerüljön, és a végrehajtási szabályok is a tervezett 180 nap helyett legalább a fele időben vagy annál kevesebb időn belül elkészüljenek, és el tudják kezdeni a koncessziók alapján a gyakorlati munkát legkésőbb az év végén, vagy jövő év első-második hónapjában. Köszönöm szépen. (Taps.)
