MÉCS IMRE (SZDSZ)
MÉCS IMRE (SZDSZ)
MÉCS IMRE (SZDSZ) Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Barátaim! Délelőtt a 301-es parcellában egy sírbeszentelésen voltam, és nem tudtam részt venni a frakcióülésen, ezért voltam kénytelen önökhöz fordulni, hogy meghallgassanak. A frakcióm minden bizonnyal támogatta volna – ezt a korrektség kedvéért hozzá kell tennem.
Itt, a téren, Rákóczi Ferenc fejedelem szobra mellett 50-60 fiatal egy szlavóniai tölgyfát – a legnemesebb tölgyfajták egyikét – ültetett el a ma hatvan esztendeje született Krassó György barátunk emlékére, aki – bármilyen hihetetlen – több mint másfél éve halott.
Ha Krassó nevét megemlítjük, rögtön '56 jut eszünkbe, és nem lehet '56-ról beszélni úgy, hogy Krassó Gyurkáról ne beszéljünk, hiszen már '56 előtt megkezdte a forradalom szervezését: ő is azon fiatalok közé tartozott, akik tágítani próbálták a rendszer keretét, ezért kizárták a Közgazdaságtudományi Egyetemről. A forradalom alatt teljes energiával berobbant az eseményekbe, mindenütt ott volt, mindenkivel találkozott, ott volt a barikádokon, ott volt a Műegyetemen, a Közgazdaságtudományi Egyetemen, és ott volt a forradalom leverése után az utóharcokban, a szervezkedésekben; ott volt november 15-én a központi munkástanács megszervezésénél, és végezte a dolgát, egészen addig, amíg '57-ben be nem csukták velünk együtt. Tíz évre ítélték. A börtönben is tartotta társaiban a lelket, és amikor '63-ban hazakerültünk, akkor ő tovább folytatta, mintha mi se történt volna. Azonnal magára vonta a rendőrség figyelmét: élete végéig megfigyelték, ellenőrizték, és egyike volt azoknak, akik a leghatározottabban a forradalom szellemét éltették; nem törődött azzal, hogy követik, hogy rendőrhatósági őrizet alá helyezik, hogy nem mehet el a lakásából. Folyóiratokat szerkesztett és adott ki illegálisan, elősegítette, hogy a forradalomról ismertetők szülessenek. Ő volt az első, aki meg merte tenni, hogy Magyarországról közvetlenül tudósította a Szabad Európa Rádiót, már a '70-es években, és az éter hullámain sok tízezer vagy százezer ember hallgatta azt, amit a forradalomról mondott. Óriási munkát végzett.
Két végéről égette a gyertyát: alig aludt valamit, mindenütt jelen volt, minden mozgalomban benne volt. És a forradalom legigazibb arcát mutatta meg. Nem volt hajlandó semelyik réteghez se becsatlakozni, semelyik ellenzéki mozgalomhoz: mindegyikben jelen volt, és azt hirdette, hogy a forradalmat sokan csinálták, ezren, tízezren, százezren csinálták. És ő elsősorban azokért szólt, akiknek nem volt szószólójuk: az egyszerű munkásgyerekekért, a prolikölykökért, akik a barikádokon harcoltak, akik sztrájkoltak a gyárakban, akik a forradalmat csinálták – és akikkel tele volt a börtön.
Hosszú ideig nem kapott útlevelet, házi fogságra ítélték. Két ízben kapott szívinfarktust. Végre megengedték neki a '80-as évek közepén, hogy feleségéhez és gyermekéhez kiutazhasson Angliába.
(15.20)
Kiutazott és nyomban megalapította a Magyar Október Hírügynökséget, a Magyar Október Könyvkiadót Angliában, Amerikában, járta a világot és szervezte az '56-os ellenállást. Amikor hazajött, nehezen tudta megbocsátani nekünk, hogy közben megváltoztattuk a rendszert, és teljes energiájával – sokszor szélsőségesen – igyekezett igazságérzetének megfelelően ráirányítani a figyelmet '56-nak azon résztvevőire és azon forradalmáraira, akikről nem szólt a fáma.
1991 januárjában – miután hónapokig feküdt kómában – az utolsó szívroham után meghalt. Krassó Gyurka nagyon hiányzik nekünk, nagyon jó lenne, ha itt volna, és úgy gondolom, hogy ez a szlavón tölgy itt a Ház előtt örök mementó lesz számunkra, hogy '56-ot nem szabad elfelejteni és '56-ot valóságában kell megismerni és valóságában kell megismertetni.
Külön öröm volt számomra, hogy fiatalok ültették ezt a fát. Itt van az ideje annak, hogy fiatalok vegyék át a stafétabotot, hogy ne mi, öreg '56-osok élesztgessük '56 szellemét, hanem ők keressék a múltjukat, ami mi vagyunk. Köszönöm szépen. (Taps.)
