SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter:
SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter:
SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőház-beliek!
(Tirts Tamás: Halljuk!) Az utóbbi hét csemege eseményévé vált, hogy munkatársaim a bankprivatizációs munkálatok előkészítése során információkat kértek a részben állami tulajdonú bankok vezetőitől, és a FIDESZ, ezt sajátosan értelmezve, akcióba lépett.
A bankok reális helyzetének pontos ismerete elengedhetetlen a bankprivatizáció szélesebb értelemben vett előkészítése során. Az információk pontosságát és fő tartalmi elemeit a Kormány által elfogadott bankprivatizációs irányelvek rögzítik és tartalmazzák. Ez a kormányhatározat – mármint amelyik a bankprivatizációs stratégiáról szól – egyben előírja, hogy rendszeres tájékoztatást kell adni a Kormány számára a bankprivatizáció állásáról és előkészületeiről. Ez a kormánydöntés az alapja minden egyes tájékoztatásnak.
1992. elejétől rendszeres konzultáció folyt az állami tulajdonú bankokkal a reális helyzetkép, a szükséges lépések és a bankprivatizáció előkészítése érdekében. A bankok helyzetére vonatkozó információk szükségesek ennek a stratégiának a végrehajtásához. A különféle elhangzott nyilatkozatokkal kapcsolatban szükségesnek tartom a tartalmi kérdések és az ügy politikai kérdéseinek rögzítését és véleményem kifejtését.
Először az ügy tartalmi kérdéseiről: Ezzel kapcsolatban először azt kell tisztázni, ami induló jelszóként felhozatott ebben az ügyben, mi a banktitok tartalma. A banktitok tartalma megvédeni az ügyfelet az információk harmadik személy általi jogtalan felhasználásától, amelyek akkor valósulhatnak meg, ha olyan használja fel őket, aki hátrányt okozhat az ügyfélnek, vagy a maga számára használhatja ki az ügyféllel kapcsolatos információt. Ezt a banktörvény 19. § (2) szakasza rögzíti.
A banktitoktartás kötelezettsége tekintetében a törvény úgy szabályoz, hogy a banktitok köti a bank vezetését, a bank alkalmazottját és a tulajdonost ebben a kérdéskörben. Ebből következik, hogy a bankra, annak üzletmenetére, helyzetére vonatkozó információk a bank vezetése, alkalmazottjai és tulajdonosai előtt nem fedik le a banktitok fogalmát. De abban az esetben, ha tevékenységük során az ügyfélre vonatkozó információkhoz jutnak, úgy mind az alkalmazottat, mind a vezetőt, mind pedig a tulajdonost kötik a banktitok szabályai.
Másodszor a kormányzat felelősségére szeretnék kitérni a bankokkal kapcsolatban. A bankokkal kapcsolatban addig, amíg tulajdonosa részben a Kormány mint az állam képviselője, a bankokban sajátosan, de kettős felelőssége van. Nemcsak szabályozási és ellenőrzési funkciója van, amit egyik oldalról törvényekkel, másik oldalról az intézmények – adott esetben a Bankfelügyelet – működtetésével tölt be, hanem tulajdonosi felelőssége is van addig, amíg ez a tulajdon létezik. Ez a tulajdon, mint felelősség, két szempontból értékelhető. Egyik oldalról abból a szempontból, hogy amíg állami tulajdonban vannak, felelős a bank működéséért, és felelős abból a szempontból is, hogy a bankok működése során előfordulhat, hogy az államnak ott kell állnia a bankok mögött, ezt a banktörvény is – minimum a lakossági betétek szempontjából – előírja.
Másodszor az államnak ebből a szempontból felelőssége a bankok jó működése, és ebből a szempontból felelőssége természetesen a privatizáció előkészítése.
Mik a törvényi feltételek – ez a harmadik kérdés, amit a tartalmi kérdések között tisztázni szeretnék. Az ominózus kérdéssel kapcsolatos törvényi hátteret három törvény teremti meg: a Ptk., a gazdasági társaságokról szóló törvény és a banktörvény. Ezek alapján az adatközlés kérése egyszerűen nem minősíthető a banktitok megsértésének, mert a tulajdonosnak vannak jogosultságai ebben a tekintetben. Másodszor a bankvezetést is kötik a banktitok kérdései. Harmadszor a tulajdonost is kötik a banktitok kérdései. Ebből a tartalmi kérdésekkel kapcsolatban – azt hiszem – azt a következtetést lehet levonni, hogy az adatközlés kérése semmilyen tételes jogot nem sértett meg, az ekörüli felizgulás indokolatlan.
(15.30)
Viszont ennek kapcsán azt gondolom, érdemes kitérni egy másik metszetre: az ügy politikai kérdéseire.
Mielőtt erre rátérnék, szeretném leszögezni, hogy a Kormánynak, és személy szerint nekem sem szándékom olyan információk összegyűjtése, ami túllép azon a határon, mint amit indokol a bankprivatizáció és a bankok helyzetének rendezéséhez szükséges információ kérdésköre. Ezt azért szükséges leszögezni, mert pont ez volt az a rárakódott és hozzátett kommentár, ami ezzel az üggyel kapcsolatban ilyen érdekessé tette ezt a bizonyos adatkérést. S ennek kapcsán érdemes megemlíteni a politikai kérdéseket.
Van egy olyan érzésem, hogy a FIDESZ minimum elnagyoltan kezelte a banktitok kérdését ebben a kérdéskörben. Mi lehet az oka, hogy a FIDESZ ezt a lépést tette meg? Azt gondolom az, hogy amit tényként lehet tapasztalni: a FIDESZ megkezdte választási kampányát. (Közbeszólások balról. – Derültség.)
Másodszor azt szeretném rögzíteni – és ebből a szempontból érdemes mindenkinek a FIDESZ ilyen megnyilvánulásai kapcsán arra figyelni, hogy kampány folyik, és a kampányban – szintén van egy olyan érzésem – a FIDESZ ugyanazt a politikai stílust követi, amit 1989 közepén ütött meg hangként, amikor az 1956-os mártírok eltemetése kapcsán olyan kijelentéseket tett, amelyek komolyan foglalkoztatták utána az ország közvéleményét.
Ennek a politikai stílusnak az én megítélésem szerint – és minden mai lépés ebbe illik bele – néhány fő jellemzője az, hogy az állandó akciózásra épül, a féligazságokra épített bombasztikus bejelentésekre épül. Ez az akció és ez a politikai kampány az ellenfél dühös, agresszív és arrogáns támadására, lejáratására épül. Olyan harsány, erőszakos magatartási stílus ez, ami bizonyos szempontból talán még duhajkodásnak is nevezhető. (Derültség, zaj a bal oldalon. – Közbeszólások.) Olyan megfellebbezhetetlen igazságokat vél kimondani a FIDESZ, ami nem tűr ellentmondást.
Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy ennek kapcsán végül a Parlament előtt is ismertessem azt a nyilatkozatot, amit a FIDESZ múlt szerdai bejelentése kapcsán pénteken közzétettem.
"A bankrendszer erősítése és modernizálása érdekében az államnak szabályozási és tulajdonosi felelőssége van a bankrendszer működtetésében. A bankprivatizációs stratégia kivitelezésében és a bankokban felhalmozódott kétes követelések rendezése érdekében szükség van a bankok és a Kormány szoros együttműködésére, folyamatos és hatékony információs kapcsolatára. Az 1992. október 9-én keltezett levél e feladatok megoldásához a tulajdonos jogkörében kért információkat a közvetlen állami tulajdonrésszel rendelkező kereskedelmi bankoktól. Ha ezen feladatok teljesítése során a tulajdonos bizalmas információkhoz hozzájut, akkor a pénzintézeti törvény előírásai kötelezik ezen információk megőrzésére. A bankok és a Kormány között az elmúlt hónapokban kölcsönös bizalomra épülő szoros munkakapcsolat alakult ki. Minden olyan politikai célzatú külső kezdeményezés, amely a bankok és a Kormány közötti együttműködést elbizonytalanítja, és akadályokat gördít a felelős tulajdonlás feladatgyakorlása útjába, hátráltatja a gazdasági kibontakozást, a magyar pénzügyi rendszer megújítását, és megnehezíti a bankprivatizáció folyamatát."
Még egy mondatot engedjenek meg ezzel kapcsolatban. Azóta is sajátos jelzők veszik körül ezt az ügyet. Szeretnék ezzel kapcsolatban utalni arra, amit egy szekszárdi kampánybeszédben mondott el a FIDESZ egyik prominens képviselője. Minden olyan kitétel, ami itt a Kormányt durva jelzőivel illeti, és mindaz, amit például Fodor Gábor ezzel kapcsolatban elmondott, azt gondolom, hogy nem minősíthető, és nem kell külön minősíteni, de egyet mondhatok: a Kormány nevében az ilyen megjegyzéseket visszautasítom. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
