BAKÓ LAJOS (MDF)
BAKÓ LAJOS (MDF)
BAKÓ LAJOS (MDF) Köszönöm a szót, Elnök Úr! Egy mottóval kezdem Joseph Schumpetertől, aki azt mondta, hogy egy nép szellemisége, kulturális szintje, társadalmi struktúrája azok a tettek, amelyeket a politikája elősegíthet, mindez és még ennél is több, bele van írva költségvetésének történetébe. Aki tudja, hogyan kell megfejteni az ebben foglalt üzenetet, tisztábban meghallhatja a világtörténelem szavát, mint bárhol másutt, mondta Joseph Schumpeter. Ennek a mottónak a tükrében négy pontban szeretnék beszélni a költségvetés módosításáról.
Az első pont az 1992. január l-jén életbe lépő törvényekről és azok hatásairól. A második a költségvetés hiányáról. A harmadik a Számvevőszék jelentéséről. A negyedik a gazdasági hatékonyság és a költségvetés viszonyáról.
Tehát az első pont: 1992. január l-jén nagyon jelentős gazdasági törvények léptek életbe Magyarországon. Ezek: a számviteli törvény, a jegybanktörvény, a pénzintézeti törvény, a csődtörvény és a befektetési alapokról szóló törvény. Ezek olyan jelentőségű törvények a gazdaságban, hogy joggal nevezhetjük akár ezeknek a törvényeknek az együttes hatását a gazdaság alkotmányának. Egy-egy mondatban, hogy milyen hatást fejtenek ki: A számviteli törvény lehetővé tette, hogy sokkal több költségleírással és tartalékképzésekkel a vállalatok jelentősen csökkentsék adóalapjaikat, ezáltal több pénz marad a jól működő vállalatoknál. A jegybanktörvény jogilag független jegybankot hozott létre. A pénzintézeti törvény bankrendszerré szervezte az eddigi bankhálózatot. A csődtörvény pedig nagy lépés a tisztességes és ésszerű gazdálkodás felé. A befektetési alapokról szóló törvény pedig lehetővé tette azt, hogy adókedvezménnyel képződjenek olyan alapok, amelyek később az értékpapírokba és a befektetésekbe áramolhatnak át.
Ezek a törvények egymással és a költségvetéssel szoros és bonyolult összefüggésrendszert alkotnak, s mindegyike teljesen új, a II. világháború után nem létezett, vagy pedig a '92 előttiekkel nem összehasonlítható törvényt jelent. Működő piacgazdaságokban ezek a törvények adják a legjelentősebb szövetét a gazdaságnak. Ezért ott nagyon ritkán és nagyon óvatosan nyúlnak ezekhez a törvényekhez.
Amikor nyugati gazdasági szakembereknek elmondtam vagy elmondjuk azt, hogy ilyen törvényeket léptettünk egyszerre életbe, akkor bizony nagy csodálkozással veszik ezt tudomásul, hogy ezeket meg tudtuk és meg mertük lépni, hogy egyszerre és ilyen tömegben vezessük be. Természetes, hogy ezeknek együttes hatása borzasztó nehezen kiszámítható, és ezért én fel kell, hogy mentsem a kormányzatot az alól a vád alól, hogy képtelen volt előre tervezni, mert egy-egy ilyen törvényen egy nagyon pici módosítás is olyan jelentős változásokat gyűrűztet végig a gazdaságban, hogy azok hatása is nagyon nehezen kiszámítható. Nyugati gazdaságokban is 10-20%-os alátervezés elképzelhető. Itt hadd jegyezzem meg, nagyon tisztelt Békesi László képviselőtársamnak, hogy az angol parlamentben sem jelenik meg minden nap a pénzügyminiszter azzal az ominózus kis barna bőrönddel, amiben a költségvetés van, hanem azért, mert annak módosítása természetes és rendszeres ott.
A második pont a hiányról: Alapvető fontosságú leszögezni, hogy ez a hiány nem túlköltekezésből jött létre, ezért az inflációs hatása nem olyan nagy, mint ami magából a számból látszik. A háromnegyed éves jelentés szerint a kiadás időarányos. A bevételek azok, amelyek kevesebbek. Néhány számadat: A kiadás az időleges 75%-os teljesítéshez képest 72%-os, tehát kevesebb 3%-kal, mint a tervezett. A bevételek ezzel szemben szintén kevesebbek, csak ezeknek a hatása nem olyan jó, mint az alacsony kiadásnak. A nyereségadó mindössze 36%-ban teljesült a 75%-hoz képest. A pénzintézetektől befolyó összegek – ez már egy negatív szám a számítások szerint – a tervezett 63 milliárd helyett – 2,5 milliárd. A költségvetési szervek befizetései 17,5%. A személyi jövedelemadó pedig mindössze 39%-ot jelent a bevételekben.
Itt a fő kérdés az, hogy a költségvetési hiány és annak finanszírozása akadálya-e a gazdaság fejlődésének az elkövetkezendő fél, háromnegyed évben? Én ezt a kérdést feltettem több, a gazdaságban dolgozó szakembernek, és nem kaptam rá választ. Ezt, hogy nem kaptam választ, mindenki értse úgy, ahogy neki tetszik. Én veszem magamnak a bátorságot, és azt mondom, hogy ebből azt a következtetést vonom le, hogy mintegy fél, háromnegyed évig ennek nem lesz jelentős visszatartó hatása a gazdasági fejlődésre.
A harmadik pont a Számvevőszék jelentése. A kezdő idézetre gondolva néhány tény: A II. világháború után az 1991-es költségvetés volt azt első, ami értékelhető szerkezetben és jogállamhoz méltó törvényhozási folyamatban került elfogadásra. Ez volt az első, amit a Számvevőszék is ellenőrizhetett. Az 1992. pedig az első, amit a Parlament módosít. És ezt a módosítást szintén ellenőrizheti az Állami Számvevőszék. Én ezt a folyamatot komoly eredménynek tartom az ezt megelőző évtizedekkel szemben.
Az igazán izgalmas összehasonlítást pedig a két év, tehát a '91. és a '92. összehasonlítása fogja adni, ami szintén először lesz lehetséges.
A módosítást érintően: A költségvetési bizottsági tárgyaláson a Számvevőszéket képviselő Nyikos László úr egy mondatával szeretném lezárni ezt a vitát. Ő azt mondta: "A módosítás szakértők számára lehetővé teszi a folyamatok megértését, de ilyen szakértőkből kevés van még a Parlamentben is." A fontos itt az, hogy a mondat első része igaz.
Negyedik pont: A gazdasági hatékonyság és a költségvetés viszonyáról. Az Egyesült Államokban azt mondják, megért egy kis költségvetési hiányt az, hogy legyőztük a Szovjetuniót. Ennek analógiájára mondhatjuk ma mi itt Magyarországon, hogy megért egy kis költségvetési hiányt az, hogy legyőzzük a központi tervutasításos gazdaságot. Mely lépésekkel történik ez, azonban nagyon is jellemző egy kormányzatra. Ebben a mai magyar Kormány véleményem szerint a chicagói közgazdasági iskola úgynevezett racionális várakozások makroökonómiája nevű iskolájára, illetve csoportjára hasonlít a leginkább, ehhez áll a legközelebb. Ennek az iskolának az elveit felhasználva adta ki a Reagan-kormányzat 1982-ben az Economic report of the president and the council of economic advers című alapdokumentumát, ami megalapozója volt az előbb említett sikernek. Ezen közgazdasági iskola képviselői például Chicagóban Robert Lucas és Minnesotában Thomas Sargent. Hivatkozva a kezdő idézetre állíthatom, hogy az Antall-kormányzat gazdaságpolitikája és gazdaságpolitikusai kiállják az utókor kritikáját, mert hatékonyan és ésszerűen működő gazdaság érdekében dolgoznak.
Nagyon köszönöm a figyelmet. (Közbeszólások: Éljen! – Taps.)
