KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter: Köszönöm. Köszönöm Elnök Úr a bizalmat is. (Derültség.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hát ezen a késői órán is el fogom mondani, ha megengedik, az eredeti mondandómat, mert fontos. (Közbeszólások: Halljuk!)
Szóval, a hét eleje kemény próbára tesz mindannyiunkat, hogy így kezdődik ez az expozé, hiszen ma jövedelemadókról, holnap a költségvetésről, szerdán pedig a forgalmi adókról beterjesztett törvényjavaslatról kezdjük meg a vitát, és közös erővel olyan időpontban kell lezárnunk ezeket a vitákat, hogy a gazdaság szereplői a feltételekről a törvényes és a szükséges időben tájékozódni tudjanak.
A mai nap bemelegítőnek is felfogható, hiszen két olyan törvény módosító javaslata van képviselőtársaim előtt – a személyi jövedelemadó és a társasági adó –, amelyekben az elmúlt évben új adófilozófiát fogadott el a Parlament új törvények megalkotásával.
A múlt évi döntésekkor a törvényhozás figyelembe vette azt, hogy az adórendszernek, a jövedelemadónak egy fejlett áru-, pénz-, munkaerő- és tőkepiac nemzetközi feltételeihez kell alkalmazkodniuk, illeszkedniük kell az integrációs rendszerekhez, és e feltételeket figyelembe véve az új társasági adó a piacgazdasági körülményekre megalkotott számviteli törvényre épült.
A nemzetközi adózási gyakorlatnak megfelelően mindkét jövedelemadó-törvény rendelkezik a külföldről számazó és külföldre menő jövedelmek adóztatásáról, a veszteségek többéves elhatárolásáról, valamint megfogalmaz az adózás elkerülésére vonatkozó rendelkezéseket.
A költségvetés és az államháztartás lehetőségeihez képest kedvezőbbé váltak az amortizációs elszámolás szabályai, lehetővé vált az adómentes céltartalékképzés, ami bármilyen sokba is került az állami költségvetésnek, különösen fontos a pénzintézetek stabilitása, jövője szempontjából.
A törvények megalkotásakor rögzített szándék volt a normatív jelleg megerősítése, amely az adókedvezmények, adómentességek fokozatos és ésszerű megszüntetésében, a személyi jövedelemadónál pedig az adóalap szélesítésében nyilvánult meg.
Az adórendszert – ezt az újat – két, nemzetközileg is elfogadott mutatószámmal lehet minősíteni.
Az egyik az, hogy a költségvetési elvonás mekkora hányadát képezi a megtermelt jövedelemnek, az úgynevezett GDP-nek, a másik pedig az adóterhelés.
A két jövedelemadót együtt és külön-külön vizsgálva arról számolhatok be, hogy minden ellenkező szóbeszéddel, híreszteléssel és állítással szemben 1991-ben e két adóval a megtermelt jövedelem, tehát a GDP 10,5%-át vonta le a költségvetés, 1993-ban pedig az elvonási arány 8,6%. Ezen belül a vállalkozók által fizetett nyereségadó aránya a két évvel ezelőtti 5,2%-ról 2,5%-ra csökkent, mert nem vállalkozásbarát a Kormány, mondják rá, a személyi jövedelemadó elvonási aránya pedig 5,3%-ról 6,1%-ra nőtt. Ez utóbbi aránynövekedés nem jelenti a centralizáció növelését, oka a költségvetés és az önkormányzatok közötti megosztási aránynak a költségvetés javára tervezett növelése.
Ezt bizonyítja, hogyha az egész államháztartást együtt nézzük – tehát költségvetést, önkormányzatokat és így tovább –, akkor az államháztartás bevételein belül a személyi jövedelemadó aránya praktikusan nem változik, 11,6, illetve 11,5%, tehát változatlan az elvonás.
Az adóterhelésben – ahogy említettem – a vállalkozói szférában látványos elvonáscsökkenés mutatkozik, az átlagos adó az 1991. évi 30,3%-kal szemben 26,7%. Hát ez a tényleges fizetett összeg, mert a tényleges adóalap, maga az adó egyébként 40%-os, tehát úgy kell értékelni ezt a mértéket.
A magánszemélyeknél az átlagos elvonás mérsékelt, mintegy 1 százalékpontos növekedése következik be 1993-ban, amelynek két alapvető oka van.
Az egyik, hogy a nomináljövedelmek növekedésével a jövedelmek egy része nagyobb adóelvonás alá kerül, mert magasabb sávba kerülnek át az adózók, a másik pedig, hogy szűkültek a kedvezményes jövedelemrátával adóztatott jövedelemfajták, amelyeket általában az átlagnál magasabb összjövedelmet szerzők élveztek korábban.
Ezeket a számszerű adatokat azért mutattam be, hogy világossá tegyem: a költségvetés jövedelemadó címen egyre kisebb hányadát központosítja a megtermelt jövedelmeknek, a vállalkozók átlagos terhe érdemben tovább csökken, a magánszemélyeknél pedig az adóelvonás jelentősen nem változik, s a növelés a magasabb jövedelműeket érinti.
Hangsúlyozni szeretném még azt is, hogy a társasági adóbevétel a tulajdonosi szerkezet átalakulása, az ehhez kapcsolt preferenciák, és az új induló, átalakult vállalkozások nagyobb költségigénye miatt az elkövetkező években sem növekszik nominálértékben. Tehát az a slogan, hogyha bevezetjük a kétkulcsos ÁFA-t, akkor csökkentsük a vállalkozások adóterhelését, nem nagyon igaz, mert már nem tudom hova csökkenteni, mert lassan nem fognak adót fizetni, ami egy objektív helyzetnek a következménye.
Tisztelt Képviselők! E rövid bevezető után kitérnék az önök előtt lévő törvényjavaslatok ismertetésére, illetve indokolására.
Szeretném elmondani, hogy koncepcióváltoztatásra egyik jövedelemadó-törvénynél sem került sor. A módosítások jellemzően az 1991. évben elfogadott törvények jobb működését szolgálják, továbbá a tapasztalatok során felszínre került, nehezen végrehajtható, vagy ellentmondásos rendelkezések kiigazítására irányulnak, illetve megkísérlik összhangba hozni az adótörvényeket az ez év folyamán megalkotott és elfogadott, privatizációt segítő törvényekkel.
(20.00)
A konkrétumokra áttérve: a társasági adót érintő javaslatok szerint – amint említettem – nem változik az adómérték, az adókedvezmények nem bővülnek, de nem is szűkülnek az 1991. évben meghirdetetthez képest. A változtatásoknak összességében érdemi hatása az adóalapra és az adóbevételre nincs.
Az alapkonstrukciót tehát nem érintően, de mégis érdemi módosulást jelentenek a következők:
l. A megváltozott munkaképességű dolgozókat foglalkoztató célszervezetek – fejlesztési lehetőségeik bővítésére – jelenleg adómentességet élveznek. Az adómentességnek az a feltétele, hogy ne fizessenek osztalékot a tulajdonosoknak.
Belátva, hogy e feltétel túlzottan szigorú, a törvényjavaslat szerint az adómentesség feltétele úgy módosul, hogy osztalékfizetés esetén is fennáll a mentesség a fejlesztésre visszatartott jövedelemre a megváltozott munkaképességű dolgozók esetében.
2. A világon mindenütt jellemző adózói magatartás: megkeresik a jövedelemszerzés olyan formáját, amely a lehető legkisebb – ha lehet nulla – adó mellett érhető el. Ezért – többnyire utólag – az adótörvényekbe beépülnek olyan előírások, amelyek megkísérlik minimalizálni az adóelkerülést.
Egy ilyen új rendelkezés szerepel a beterjesztett javaslatban arra az esetre, ha a tulajdonos a jegyzett tőkéhez viszonyítva jelentős hitelt nyújt – végleges tőkebefektetés helyett – a társaságnak, s a jövedelemhez – osztalék helyett – kamat formájában jut hozzá, ami a társaságnál költség, tehát csökkenti az adóalapot.
A törvényjavaslat szerint az alaptőke négyszeresét – tehát ez még mindig egy nagyon kedves javaslat – meghaladó ilyen hitel kamata után a társaságnak úgy kell adóznia, mintha osztalékként fizette volna ki.
A törvényjavaslat rendelkezéseinek másik része a jövőben bekövetkező nagyszámú szervezeti változáshoz kapcsolódik, és a privatizáció feltételeiről rendelkező törvényekkel való összhangot kívánja biztosítani.
E rendelkezések – jellemzően – a megszűnés esetére állapítanak meg adózási szabályokat, előírva, hogy megszűnéskor az adóalapot egyes jogcímeken – értékvesztés, amortizáció és így tovább – mikor csökkentheti a megszűnő szervezet és mikor a jogutód. Ez részben rendezi az úgynevezett vagyonkivevés tisztességtelen eseteit is, bár nem helyettesíti a kemény eljárást.
Végül a társasági adót érintően áttérnék két olyan változtatásra, amelyek egyben a személyi jövedelemadózást is érintik, illetőleg a két adó integrálódásának újabb lehetőségét alapozzák meg.
Az adóreform bevezetése óta megoldatlan kérdés a természetbeni juttatások kezelése. A személyi jövedelemadó bevezetésekor a törvény adómentesnek mondta ki a szerzett jogon létező természetbeni juttatásokat, beleértve azok pénzbeni megváltását is, miközben ezeknek a juttatásoknak a forrása a juttatónál – jellemzően a költségek terhére – volt elszámolható, tehát itt kétszeres adómentesség érvényesült: egyszer a munkáltatónál, egyszer a munkavállalónál.
Tavaly maga a törvény szabott határidőt a kérdés átfogó rendezésére, miközben egyes juttatásokat – üdülés, albérlet, munkaruha – a törvény szabályozott már. Kimondta a törvény, hogy a természetbeni juttatások adómentességét 1993-tól kormányrendelet szabályozza, a jelenlegi mentességek körének szűkítésével.
A tavalyi bizottsági vitákon azonban határozott igényként fogalmazódott meg, hogy az adókötelezettséget érintő kérdésekben a Kormány jogosítványai szűküljenek. Ezért az önök előtt lévő javaslatok már ennek megfelelően rendezik el a természetbeni juttatások adójogi helyzetét.
A megoldás lényege az, hogy a természetbeni juttatások költségeivel növelni kell a társasági adó alapját, és az ily módon adózott források terhére szerzett jövedelem a magánszemélynél adómentes. Ha a természetbeni juttatást pénzben váltják meg, akkor az a vállalkozásnál, vállalatnál – tehát, aki juttatja – elszámolható költségként, magyarul: az adóalapot csökkenti a vállalatnál, viszont a magánszemélynél adóköteles jövedelemmé válik.
Néhány hagyományos természetbeni juttatás – mint a közlekedési, postai dolgozók kedvezményei, munkásszállás, szénjárandóság – nemcsak a személyi jövedelemadó, hanem a társasági adó alól is mentesek.
Mindkét adóban a vállalkozók számára jelent könnyítést az a másik javaslat, amely választható módon az 50 000 forint értékhatárig beszerzett tárgyi eszközök költségét két év alatt egyenlő részletben engedi meg elszámolni az amortizáció normál szabályai helyett.
Tisztelt Országgyűlés! Áttérve a személyi jövedelemadóra: az előbb említett kétéves amortizációhoz csatlakozik egy újabb kedvezmény. Az egyéni vállalkozók számára a személyi jövedelemadó – az előbb említetteken kívül – egy harmadik választási lehetőséget is ad. Ha úgy dönt az egyéni vállalkozó, akkor beruházásait korlátlanul elszámolhatja költségként, s így a befektetések után a közterhek alól a jövőben mentesülhet.
A személyi jövedelemadó-módosítások többsége egyébként szintén korrekciós jellegű. Megemlítem például az alapítványok eszközeinek felhasználására vonatkozó szabályokat.
A javaslat megvonja a Kormány jogosítványát az alapítványi kifizetések adókötelezettségének szabályozására. Ezt a törvénybe emeli át.
A rendezőelv az, hogy az adóalapból levont alapítványi pénzek kifizetése csak igen szűk körben lehet adómentes, példul a szociális, egészségügyi célok esetében. A törvény egyértelműen kizárja, hogy az adóterhet nem viselő forrásokból az alapítónak, a csatlakozónak – ha nem csak a saját gyógyításáról van szó –, továbbá az alapítvánnyal munkaviszonyban állónak adómentesen lehessen jövedelmet juttatni.
A másik változás – jól ismerik –, hogy a gépkocsi-költségelszámolás igen bonyolult volt. A mostani javaslat lehetővé teszi a választást arra, hogy a bonyolult költségarányosítás helyett – amelyik egy emeletes törtként működik – az új nyilvántartás alapján ne csak az üzemanyagköltséget, hanem más költséget is átalányban – 8 Ft/km – érvényesíthessen a gépkocsiját hivatali célra használó magánszemély.
A privatizáció folyamata folyamatosan keletkezteti a rendezendő kérdéseket. Ezzel összefüggésben a javaslat a szövetkezetből kiváló tagok vállalkozásból kivont vagyonának az adóztatására választási lehetőséget tartalmaz. Ennek lényege: a mezőgazdasági kistermelő választhat, hogy a kistermelésből származó bevételnek tekinti a kivont vagyoni értéket – ez még egy kicsit módosulni és egyszerűsödni fog –, vagy pedig a következő vállalkozásba – társas vagy egyéni vállalkozásba – beviheti adómentesen, hiszen ez egy további befektetés, amit preferálunk.
(20.10)
Minden esztendőben, tisztelt Ház, nagy kérdés az adórendszerekbe épített mértékek valorizálása, magyarul az infláció figyelembevétele az adórendszernél. A beterjesztett javaslat abból indult ki, hogy 1993-ban a nemzetgazdaság, illetve a költségvetés ismert egyensúlyi problémái mellett az adóterheket általában nem tudjuk valorizálni, legkevésbé a személyi jövedelemadónál. A magasabb jövedelműeknél, hiszen az ő teherviselő képességük jobb, a terheknek jobban kell nőniük, ezt jelzi az adótáblában javasolt új adókulcs, amely az 1 millió forint feletti jövedelemre vonatkozóan 50%. Ez számításaink szerint összesen 3 milliárd forint bevételt jelent, ha ezek a jövedelmek valóban meg is képződnek.
A terhek növekedésével kapcsolatban az eddig megszokottól – és holnap a költségvetés kapcsán erről sokkal hosszabban fogok beszélni – eltérően a Kormány azon az állásponton van, hogy célzottan szükséges a hátrányokat szenvedők helyzetének a javítása és nem ezek a generálszósz-megoldások, hogy mindenkinek egyformán 100-zal, mindenkinek egyformán 50-nel emelek, mert ez nem vezet sehova. Az általános valorizálás válogatás nélkül mindenkinek előnyös, és ezzel elosztja azokat a forrásokat, amelyek célra orientáltan a legnagyobb feszültségek, a legszegényebbek helyzetének a javítására összpontosíthatók. Eljött az ideje – úgy gondolom –, hogy az Alkotmányban foglalt kötelesség szó szerinti értelmezésű legyen: minden polgár a vagyoni, jövedelmi viszonyainak megfelelően köteles részt vállalni a közterhekből, amely közterhekből elsősorban a legrászorultabbakat kell és szükséges támogatni, erről szól majd az új szociális törvény.
Tisztelt Képviselőtársaim! A sajtóban mindennap megjelenik valamilyen hír hol a devizabetétek megadóztatásáról, hol a családi pótlék adókötelessé tételéről és így tovább. Jobb esetben a tudósítások rámutatnak ugyan az összefüggésekre, de tagadhatatlan, hogy enélkül is előkelő helyen futnak a felkapott témák napjaink látványos hírei között, s jól szolgálják, hogy demagóg módon ijesztgessük a lakosságot. Valójában a jegybank elnöke, Bod Péter Ákos úr indokoltnak látja a kamatok adóztatását, az eddigi gyakorlat módosítását, azt javasolja, hogy a forintbetétek kamatának – mindig kamatának, az újságok mindig betétet írnak, ugye kamatának – a ma meglévő adóját mérsékeljük, ugyanakkor a devizabetétek kamatára egy ugyanilyen mértékű adót vessünk ki. Meg kell mondanom, hogy a Kormány jövő csütörtökön foglalkozik ezzel a kérdéssel, nem tartja feltétlenül indokoltnak, hogy január l-jén történjék ilyen változás, annál kevésbé, mert alaposan meg kell vizsgálni, hogy a tőkejövedelmek, nemcsak a betét utáni kamat, hanem a vállalkozás utáni osztalék, tehát a kockázati tőkebefektetések adóztatásával hogy lehet ezeket a javaslatokat összehangolni, hiszen aki befektet, kockáztat, aki bankba helyezi el a pénzét, az remélem, hogy azért a jövőben sem kockáztat annyira, ha jól megválasztja a bankot.
A családi pótléknál, gyerekkedvezménynél Becker Pál képviselő úr vetette fel, hogy vizsgáljuk ennek a kérdését, a nagycsaládosoknak is van egy sor jó javaslata. Én személy szerint nem vagyok híve a családi pótlék adóztatásának, annak igen, hogy egy bizonyos jövedelemhatár felett ne ennyi családi pótlék legyen, de ezt nem az adórendszerben kell elintézni, annak viszont híve vagyok, hogy a gyerekkedvezmény, a gyerekek eltartását az adórendszer jobban vegye figyelembe az eddigieknél, de ezt az általános forgalmi adó kompenzációjával összefüggésben kell majd megvizsgálni.
Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy elég jól felkészült szakértők foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel, és e szakértők csendben maradnak és nem riogatják minden héten a lakosságot újabb elképzelésekkel, mint némely jegybanki alelnök teszi ezt.
Befejezésül: azt hiszem, hogy a személyi jövedelemadó és társasági adó az adott gazdasági, pénzügyi feltételek mellett az előterjesztésben reális javaslatokat tartalmaz. Itt az ideje – még egyszer szeretném elmondani –, hogy az elosztási rendszereknél és az adóztatási rendszereknél a realitásokból induljunk ki. Mi az adóztatási rendszer miatt előbb kezdtük el ezt, mint az elosztási rendszereknél. Lehet választani: még több adót beszedni és több elosztást csinálni, többet adni, ez nem megy. Nyilván el fognak hangzani olyan javaslatok, hogy az adórendszeren keresztül végezzünk elosztást, ez kérem, badarság és nagyon nehezen lehet alkalmazni, rendkívül igazságtalan, tehát azt szeretném javasolni, hogy alaposan vitassák meg a tisztelt képviselők ezeket az adótörvényeket, figyelembe véve a költségvetés helyzetét és persze a lakosság és a vállalkozók helyzetét is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
