KATONA BÉLA, DR. (MSZP)
KATONA BÉLA, DR. (MSZP)
KATONA BÉLA, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Azt hiszem, néhány tényről elfelejtették önt a beosztottai értesíteni. Elfelejtették azt a folyamatot leírni, amit ez a vállalat és ennek a vállalatnak a vezetősége a privatizáció érdekében tett. Én néhány dátumot sorolnék föl, kérdezze meg beosztottait, miniszter úr, hogy vajon ismerik-e, mik történtek ezeken a napokon.
Tavaly június 26-án, amikor megegyeztek, hogyan kell ezt a nyomdát átalakítani és privatizálni, 16-án, amikor megegyeztek, hogyan kell a pályázatot kiadni. Augusztus végén, amikor a nyomda javaslata ellenére az ÁVÜ csak két hazai lapban volt hajlandó megjelentetni ezt a pályázatot, majd a két következő dátumot, amikor a pályázatok eredménytelenül végződtek.
Azt a dátumot, amikor újból megkereste a nyomda az ÁVÜ-t, hogy talált olyan befektetőt, aki hajlandó konzorciumot szervezni a nyomda részvényeinek kivásárlására. És azt a dátumot, amikor ez év július 28-án az igazgatótanács ülésén a vezetőség beszámolt a privatizáció állapotáról, és a Vagyonügynökség jelen levő munkatársának az egyetértésével ezt a privatizációt nagyon tisztességesnek és nagyon jól lebonyolítottnak értékelték.
Szeretném a következő dátumokra is fölhívni a figyelmét. 1992. január 24-én, pontosan kísérletképpen, a Pátria Nyomdában dolgozták ki az ÁVÜ kérésére az MRP-programnak egy bevezetési lehetőségét. Ezzel szemben február 26-án pontosan az ÁVÜ volt az, amely azt mondta, hogy jelenleg nem tartja lehetségesnek a Pátria Nyomdában az MRP érvényesítését. És ez év július 28-án az igazgatótanácsi ülés után kérte újból az engedélyt a vállalat ennek a munkavállalói részvények bevezetését jelentő programnak az indítására, és ez év augusztus 14-én írta azt az ÁVÜ, hogy a dolgozói tulajdonszerzést csak a folyamatban levő konzorcium szervezésével összhangban, a privatizációt követően fogja engedélyezni.
Ennyit azokról a tényekről, amelyeket ön az igazgató leváltásának alapjául hozott föl.
Mivel ön elvi kérdésekről is szólt, én is szeretnék elvi kérdésekről szólni. Először. Fel sem tételeztük, hogy a nyomda igazgatójának leváltása mögött politikai okok lehetnek, mert ilyet mi erről a Kormányról és főleg miniszter úrról nem tételezünk föl.
Nem tételezzük föl azt sem, hogy azért váltották le az igazgatót, mert leveleket írt. Főleg azt nem tételezzük föl, hogy azért váltották le az igazgatót, mert önnek is írt levelet, amiről elfelejtett szólni, csak másokat említett. És ebben a levélben azt kifogásolta, hogy a nyomdaipari vezetők – egyébként szerinte igazságtalan – leváltásakor nem szakembereket helyeznek a nyomdák élére, és fölhívta a figyelmet, hogy kettőezer képzett nyomdamérnök van ebben az országban, és eddig egyetlen esetben sem közülük választott az ÁVÜ utódot.
Nem hiszem azt, hogy az ÁVÜ vagy az ön minisztériuma direkt tönkre akarja tenni az egyik – ma még – legjobban működő iparágat, pedig erre is mutatnának jelek, mert már négy nyomdaigazgatót váltottak le, köztük jól működőket is.
Ezért két feltételezésem maradhat csak. Az egyik az, hogy esetleg olyan dolgok történnek a nyomdák privatizációja ügyében, amelyeket egy szakmailag hozzáértő, tisztességes vezető nem fogadhat el és nem adhatja hozzáértését. Ezért olyan emberekkel kell fölváltani őket, akiket legalább a szakmai lelkiismeretük nem tart vissza attól, hogy az ÁVÜ döntéseit gondolkodás nélkül végrehajtsák. (Az elnök csenget, jelezve, hogy lejárt az idő.)
Elnézést, elnök úr, fölhívnám a figyelmét, hogy megspóroltunk az elején az időből, nem véletlenül, és csak annyival szeretném pluszban túllépni, amennyivel a miniszter úr.
