SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter:
SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter:
SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Tisztelt Képviselőtársam! A rövid kérdésre, hogy miért, néhány olyan dologgal szeretnék válaszolni, először néhány "nem"-mel, amit gondolom, a reflexióban kívántak megemlíteni.
Tájékoztatást kértem az Állami Vagyonügynökségtől erről a személyi változásról, és ennek alapján néhány dolgot határozottan szeretnék megállapítani.
Az első az, hogy nem az volt az oka, amit néhány, magát fontosnak tartó újság alapvető indoknak tartott, hogy eme nyomdaigazgató néhány könyvet adott ki.
Szeretném rögzíteni azt is, hogy nem az volt az oka a leváltásnak, amit szintén néhány, magát komolynak tartó újság, hadd idézzem a nevüket: Beszélő, Magyar Hírlap, Népszabadság és a Népszava nevű napilapok – illetve az egyik ezek közül hetilap – úgy interpretált, hogy politikai okai vannak eme leváltásnak.
Az ÁVÜ-től kapott tájékoztatásból megállapítottam, hogy nem is azért következett be, amit szintén eme újságok érvént felhoztak, hogy új managementnek kellett helyet készíteni, és végül szeretném megemlíteni, hogy természetesen nem amiatt történt a leváltás, merthogy az illető személy néhány stílustalan, minősíthetetlen, illetve a személyt minősítő levelet írt jó néhány helyre leváltása kapcsán.
Miért döntött az ÁVÜ eme leváltás mellett? Összefoglalva azt tudom mondani, hogy az ÁVÜ-nek az volt a véleménye erről az illető személyről, hogy nem kész együttműködésre a cég privatizációja érdekében. Milyen tényekkel támasztotta számomra alá az Állami Vagyonügynökség eme állítását?
Az első, hogy ennek a cégnek az átalakítása az úgymond spontán privatizáció időszakában kezdődött el. Az Állami Vagyonügynökség egyébként az elmúlt év elején, '91 elején hagyta jóvá a társaság átalakulását, ezek után megkezdődött egy privatizációs akció, ennek egy sajátos jegye volt, hogy az illető személy egy többoldalas kívánságlistát nyújtott be egy potenciális befektetőnek arról, hogy az ő helyzetüket hogyan stabilizálja.
Ezt én így utólag minimum etikátlannak minősítem, az ÁVÜ is így minősítette, sajnálatos módon a befektető is, ugyanis eme kényszer hatására elállt – sajnos – befektetési szándékától.
Második ténykérdés, hogy az Állami Vagyonügynökség befektetői pályázatot írt ki, nyilván, millióegy oka volt annak, hogy ez nem zárult sikerrel.
Harmadszor: Felszólította a vezetést, hogy dolgozzon ki koncepciót a dolgozói kivásárlás valamilyen megoldására. A kidolgozott koncepciót az Állami Vagyonügynökség értékelhetetlennek minősítette, mert egyszerűen nem felelt meg a törvényi feltételeknek.
Az Állami Vagyonügynökség azt állapította meg a számomra eljuttatott tájékoztatóban, hogy a konstruktív együttműködés alapjait, de a csíráit sem tapasztalta eme vezető magatartása során, és ebből a szempontból nemcsak lehetősége, törvényi kötelessége az Állami Vagyonügynökségnek, hogy a privatizáció érdekében ezeket a lépéseket tegye meg.
Ennek kapcsán szeretnék elmondani néhány általánosabb kérdést is. Szeretném rögzíteni – bár már rengetegszer elmondtam –, hogy a Kormány számít a mai magyar management aktív támogatására, aktív szerepére és pozitív kezdeményezőkészségére a privatizáció folyamatában.
Szeretném azt is rögzíteni, mert ez nem lehet vitakérdés, hogy a mai management színvonala – abban az értelemben, hogy milyen versenyképes a velünk versenyző managementtel – sajnálatos módon nem éri el ezt a színvonalat, és szükséges egy nyugodt, szakmai és emberi alapon álló management megújítása a magyar gazdaságban. (Zaj.)
Ezzel kapcsolatban két dolgot sajnálatosnak tartok és károsnak is. Azt a két szélsőséges politikai kampányt, ami a magyar management körül folyik.
Az egyik úgy írható le, aminek azért a csendesedését tapasztalom és ennek örülök, ami a vörös bárók, zöld bárók és nomenklatúra átmentésének totális vádjával illeti a magyar managementet.
Ez egyszerűen igazságtalan ítélet és nem követhető – és senki nem követi felelős politikusként ezt a szólamot.
Másodszor viszont egyszerűen elképesztőnek tartom azt, hogy ha bármilyen csere történik, akkor az előbb említett lapok és az előbb említett szervezetek és politikai képviselőik boszorkányüldözésről, kitaszításról, lehetetlen helyzetbe hozásról beszélnek, mert ez minimum ugyanolyan igazságtalan és ugyanolyan ferde beállítása a tényeknek és a valóságnak, mint az előbb említett kérdés. (Horn Gyula: Szörnyű! – Taps a kormánypártok soraiban.)
És egy utolsó mondat erről a kérdéskörről: A Pátria Nyomdának ez az esete sajnos nem egyedi. Nem egyedi abban az értelemben, hogy a vállalatvezetés egy kisebb része úgy tekint az egyébként önigazgató modellből következő és abból származó szociálpszichológiai vagy szervezetszociológiai helyzetre, amikor összemossa a vezetés és a tulajdonos jogait és felelősségét. És ebből a szempontból azt gondolom, hogy az új törvényi feltételek alapján meg kell lépni az önkormányzati modell megszüntetését, és megfelelő, piaci formába kell ezeket alakítani, hogy világosan elkülönüljön a tulajdonos és a vezető.
(15.50)
És minden egyes ilyen lépés, amikor politikai kampányok rakódnak egy-egy ilyen ügyre, határozottan állítom, hogy árt a magyar átalakulás és a privatizáció folyamatának.
Ennek figyelembevételével kérem, hogy értékeljék válaszomat és fogadják el. Köszönöm. (Taps.)
