HACK PÉTER, DR. az SZDSZ helyettes frakcióvezetője:
HACK PÉTER, DR. az SZDSZ helyettes frakcióvezetője:
HACK PÉTER, DR. az SZDSZ helyettes frakcióvezetője: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés plénumán hétfőn, 3 és fél órán keresztül szó volt az október 23-i esemény különböző vonatkozásairól, ennek politikai értékeléséről is.
Ma, két nappal később, két miniszter 40 percen keresztül újra ebbe a politikai elemzésbe kezdett, amit nem tartok helyesnek. Különösen azért nem, mert semmi újat nem mondtak a hétfőihez képest.
Ami azonban változatlanul nem történt meg, nem történik meg, a tények tisztázása. Én megértem, hogy Boross miniszter úr izgatott ezekben a napokban,… (Derültség a kormánypártok soraiban.) megértem, hogy ezt az izgatottságát azzal palástolja, hogy jelzőket használ, hazugságokról, igazságokról, aljasságról beszél. Én ezt megértem.
Ő azt mondta, hogy sok minden ismerős a számára, számomra is ismerős az, amikor egy országban a belügyminiszter dönti el, hogy mi az igazság és mi a hazugság. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Pedig neked kellene! – Taps az ellenzék soraiban.)
Szerintem, ha odafigyeltek volna a hétfői indítványokra, akkor hallhatták volna, hogy az ellenzéknek nem az volt a kifogása, hogy botrány történt, nem önmagában ez volt a kifogása, hogy botrány történt hétfőn. Ezt a botrányt elítélendőnek tartjuk, ezt a botrányt – ahogy Füzessy úr is mondta – a nemzeti ünnep meggyalázásának tartjuk. (Moraj a kormánypártok soraiban.)
De ennél fontosabb az, hogy bizonyos körülmények árnyékot vetettek a hivatalos szervekre is, amely körülményeket tisztázni kellene.
(9.50)
Mi azt javasoljuk változatlanul – összefüggésben Mécs Imrének már október 24-én elhangzott javaslatával –, hogy álljon fel vizsgáló bizottság, és tisztázza a tényeket. Ha önöknek nincs mitől félni, akkor ez a bizottság tisztázni fogja az önök tisztaságát. Be fogja bizonyítani, hogy valóban nem volt semmi gyanús körülmény, valóban indokolatlanok a félelmek.
Mik azok, amik tisztázatlanok? Két körbe sorolhatók a tisztázatlan kérdések, és ezekre a kérdésekre a mai napig nem kaptunk megnyugtató választ.
Nem kaptunk választ a határőrök kivezénylésének alkotmányos alapjaira, és nem kaptunk választ arra, hogy ténylegesen mit tettek ezek a határőrök, milyen tevékenységet folytattak. (Dr. Józsa Fábián: Figyelj oda, amit mondott a miniszter! – Általános zaj. – Az elnök csenget.) Én hallottam azt, hogy mit állít erről a belügyminiszter úr, és hallottam ezzel ellentétes nyilatkozatokat. Egy parlamenti vizsgálóbizottság tudná eldönteni, hogy a két fél közül kinek az állítása van összhangban a tényekkel.
Tisztázatlan az, hogy az ünnepségek során az ünnepség rendjéért felelősök és az elnök személyes biztonságáért felelősök között milyenfajta együttműködések léteztek vagy nem léteztek.
Én itt első megközelítésben is legalább 7 tisztázatlan kérdést látok. Az első ilyen kérdés, amire Orbán Viktor is utalt, hogy 23-án a POFOSZ Kolumbusz utcai székházában egyes információk szerint a skinheadek, illetőleg az antibolsevista és antifasiszta szövetség skinhead nagygyűlést rendezett. Várható volt, hogy ennek a rendezvénynek a résztvevői a Kossuth térre érkeznek, és ott valamilyen akciót kezdenek. Ezzel kapcsolatban belügyminiszter úr is utalt korábbi házkutatásokra. 22-én, tehát egy nappal a rendezvény előtt egyes információk szerint házkutatás során olyan dokumentumok kerültek elő egy skinheadhez hasonló fiatal lakásáról, amelyek utaltak a 23-ai szervezett eseményekre.
Adott-e erről, ezekről a tényekről a Nemzetbiztonsági Hivatal vagy a Budapesti Rendőr-főkapitányság előzetes jelzést a rendezvény szervezőinek, és a rendezvény szervezői tájékoztatták-e erről az elnököt?
23-án több vidéki városból csoportosan, szervezetten skinhead fiatalok érkeztek Budapestre, akiktől a rendőrség baseball-ütőket, ütésre, harcra alkalmas fegyvereket foglalt le a pályaudvaron, ahol várták őket. (Zaj a jobb oldalon.) Érkezésüket, illetőleg a rendzavarásra alkalmas eszközök lefoglalását közölte-e a rendőrség a rendezvény szervezőivel és ők erről tájékoztatták-e a köztársaság elnökét?
Az ünnepi beszédre készülő elnököt tájékoztatták-e arról, hogy a téren már összegyűltek olyanok, akik transzparensekkel és egyéb módon kifejezésre juttatták, hogy nem a nemzeti ünnepről való megemlékezés céljából érkeztek oda, hanem az elnök elleni tüntetés céljából? Az elnök személyi védelmét ellátók kaptak-e információt arról, hogy a nap folyamán különböző események az esti rendezvény megzavarására és az elnök biztonságát fenyegető veszélyekre utalnak?
A rendezőség által berendezett téren megfelelően biztosítva volt-e, garantálva volt-e az elnök személyi biztonsága? (Zaj a jobb oldalon.)
A nap folyamán bekövetkezett események tükrében történt-e megfelelő intézkedés, vagy bármifajta intézkedés, esetleg a rendezvény programjának megváltoztatására, alternatív program előkészítésére?
A tér egyenruhás közrendvédelmi alakulatokkal megfelelően biztosítva volt-e, ezek rendelkezésre álltak volna-e erőszakos rendbontással szemben is?
Ezek kérdések, nyitott kérdések, amikre nem volt megnyugtató válasz, és ebben a vonatkozásban a belügyminiszter úr nyilatkozatai egyáltalán nem megnyugtatóak. És ha további nyilatkozatokat tesz, azok sem – az eddigiek tükrében – nem állnak összhangban a fényképekkel, a tanúk vallomásaival, tényszerű adatokkal. De ezeket tisztázni kellene és nem homályos célzásokat tenni olyan körülményekre, amelyeket a belügyminiszter úr az előbb felvázolt.
Szeretném azt, ha a Ház elfogadná a vizsgálóbizottság felállítását. Szeretném, ha a Kormány, illetőleg az illetékesek ezen vizsgálóbizottság előtt válaszolnának ezekre a kérdésekre és még további esetleg felvetődő kérdésekre is.
Ezek a kérdések nem arról szólnak, hogy a tömeg milyen indokokból pfujolt vagy nem pfujolt. Ezek a kérdések arról szólnak, hogy azok a szervezett csoportok, amiknek a létszámát a rendőrség hol 500-ra, hol 800-ra, hol 2000-re, a belügyminiszter úr most 50-re becsülte, ezek a szervezett csoportok kinek a szervezésében, milyen veszélyességet jelentve, milyen veszélyt hordozva léptek fel? Kik voltak az irányítói, kik voltak a szervezői, és milyen célokat követtek?
Az ügy politikai vonatkozásairól ma nem szeretnék beszélni, de számomra a hétfői és a mai ülésen is egy nagyon sötét jövőkép vázolódott fel. (Dr. Józsa Fábián: Ti festitek!) Ebben a jövőképben az áll, hogy az egyik oldalról walkmanes, civil ruhások kíséretében masírozó, 50–1500 fős – ezek a számok mind rendőri jelentésében, illetve a belügyminiszter úr szavaiban fogalmazódtak meg – szervezett csoportok vonulnak fel nemzeti ünnepeken. Ezekkel a csoportokkal szemben a kormánypárti képviselők és a miniszter úr is hiányolja a hasonló szervezettséggel felvonuló ellendrukker csoportokat, amelyek majd ott a téren eldöntik, hogy kinek van igaza, kik vannak többen.
Miniszter úr arról beszélt, hogy elég sokan voltak, akik itt nemtetszésüket kifejezték. Más rendezvényen is sokan voltak, akik a Kormánnyal szembeni nemtetszésüket kifejezték. Én nem örülnék annak, ha a miniszter úr által sugallt megoldások uralnák ezt az országot, hogy az utcai tüntetéseken a pfujolás hangossága döntené el, kinek milyen következtetéseket kell levonni. (Taps a bal oldalon.) Nem örülnék annak, ha önök arra bíztatnák a Kormánnyal szemben ellenérzéseket érző polgárokat, hogy vonuljanak fel, és fejezzék ki a nemtetszésüket hangosan. Nem örülnék ennek, mert ez sokaknak tetszene. Sokaknak tetszene az, hogy ebben az országban erőszakos összecsapások történjenek. Sokaknak tetszene az, ha ebben az országban a rendőrség ezeket az erőszakos összecsapásokat megfékezhetné, beavatkozhatna. Sokaknak tetszene, ha ebben az országban nem demokratikus választásokkal, nem szavazással, nem az urnák előtt dőlne el az, hogy ki gyakorolja a hatalmat, hanem az utcán. (Taps a bal oldalon. – Dr. Gáspár Miklós: A taxisblokádnál mi volt?) Önök erre buzdítják az embereket, ami szerinten nem helyes, nem kívánatos. Arra kellene buzdítani… (Dr. Gáspár Miklós: Anarchisták voltak a taxisblokádon! – Zaj.) Arra kellene buzdítani az embereket, hogy ne az utcákon, hanem az urnák előtt, a politika csatornáin keresztül, a választott képviselőik útján a Parlamentben, az önkormányzatokban érvényesítsék érdekeiket a szervezeteik útján.
Önök kiabálnak, üvöltöznek itt, amire a miniszterelnök urat tudom megint idézni: a téren tegyék!
Nem tudom, hogy van-e szélsőbaloldali veszély, de ha van ilyen veszély, miniszter úr, tárja az Országgyűlés nyilvánossága elé, hogy mikor, hol, kik, milyen lépéseket tettek. Örülnék, ha tisztázódna, ha van ilyen veszély. Szerintem ebben valamennyi ellenzéki párt egyetért, de az SZDSZ biztosan, akkor önöknek ez ellen fel kell lépni, ugyanúgy fel kell lépni a szélsőbaloldali veszély ellen. Ha a munkásőrök vonulnak fel vörös zászlók alatt nemzeti ünnepeken, az ellen ugyanúgy fel kell lépni, mintha fasiszták vonulnak fel Árpád-sávos zászlók alatt nemzeti ünnepeken.
(10.00)
Ugyanúgy, ha ez megtörténik, fel kell lépni.
Azért kell fellépni – miniszter úr –, mert ha van ilyen veszély – szélsőbaloldali veszély –, ha szélsőbaloldaliaktól robbanóanyagot foglalnak le, uszító röpiratokat foglalnak le, akkor erről tájékoztatni kell vagy az Országgyűlést, vagy a Nemzetbiztonsági Bizottságot, vagy az illetékes bizottságot, valamit tenni kell. Ugyanúgy, ahogy tenni kell akkor, ha bombák hullanak az ország területére, ugyanúgy tenni kell, hogyha valami rendkívüli esemény történik.
Ez a belügyminiszter kötelessége, hogy fellépjen, ha ilyen veszély van, tárja elénk a tényeket. Ne a minősítéseit, ne a jelzőit, hanem a tényeket, az információkat, a dokumentumokat, amelyek bizonyítják az önök jó szándékát. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)
