KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter: Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház!
A közigazgatás, de legalábbis a minisztériumok, országos hatáskörű szervek kiadásai az 1993. évi feszített költségvetési feltételek között és a túlhevült politikai légkörben különösen az érdeklődés előterében állnak. E kiadások megközelítőleg 20 milliárd forintos, a költségvetési támogatás mintegy 15 ezres létszáma azonban önmagában ezt a figyelmet nem érdemli meg. Nagyságrendi csökkentés sem tesz ki olyan összeget, amellyel az államháztartás kiadásai év közben vagy már jövőre érdemben mérsékelhetők lennének.
Itt jegyzem meg, Békesi László képviselő úr felvetésére, hogy a jelentés melléklete valóban tartalmazza az általa ismertetett adatokat, de éppen azzal, hogy annak mintegy fele igazgatási funkciókat korlátozottan ellátó országos hatáskörű szervekhez kapcsolódik, s további jelentős összeg sem tiszta igazgatási funkciót takar. Más kérdés, hogy a költségvetési törvény vonatkozó előirásának e szélesebb körben is, kevésbé szigorú mértékkel, eleget akartunk tenni.
(16.40)
Ugyanakkor egyetértek azzal, hogy az ellátó és hasonló szervezetek annyiban az igazgatás részét képezzék, amennyiben annak működtetését végzik. A kérdés valójában az, hogy a központi kormányzati szervezeti rendszerben az egyes szervek jogállása, funkciója, feladata, hatásköre, illetve személyi, anyagi ellátottsága megfelel-e a korszerű közigazgatás követelményeinek.
Természetesen hatékonyabbá kell tenni a minisztériumok belső szervezeti felépítését, működési módját is. Az igazgatás támogatáscsökkentésére tett javaslatunk előkészítésekor rögzítettük a tárcák eddig kialakult szervezeti struktúráját, feladatait, létszámát, egyes ellátottsági mutatóit. Ezek az információk egyik kiindulópontot jelentik a koncepcionális munkához és a döntések végrehajtásához.
Egyetértek tehát Kapitány Ferenc képviselő úr erre vonatkozó megjegyzésével, és tájékoztatom, hogy a bérhelyzetben mutatkozó különbségek mérséklésére irányuló bizonyos kezdeményezések elbírálása során a Kormányban magam is ezt az álláspontot képviselem.
Reagálnom kell Soós Károly Attila úr, az Országgyűlés költségvetési, adó- és pénzügyi bizottságának elnöke által többször is adott információra, mely szerint a központi igazgatás pénzmaradványa 1991-ben 23 milliárd forintot tett ki. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy ez nem így van. A szóbanforgó összeg a központi költségvetési szervek teljes körében, ezen belül a vállalkozási bevétellel együtt keletkezett pénzmaradványt jelenti, többek között az egyetemeknél, az egészségügyi intézményeknél, kutatóintézeteknél és így tovább, tehát nem a közigazgatásról, hanem az államigazgatásról van szó.
Mivel valóban jelentős összeg ez, a Kormány tervezi a ténylegesen érintett körben ezen pénzmaradvány részbeni elvonását, és kérem az Országgyűlést, hogy ezt annak idején majd szíveskedjék jóváhagyni.
Sajnálatos – mert a közvélemény is rendre téves információkhoz jut az államigazgatás méreteiről –, hogy Varga Mihály képviselő úr ugyancsak összekeveri a központi költségvetési szerveket az államigazgatással. Szeretném tájékoztatni ebből az alkalomból is, hogy az APEH-tól is elvontunk 134 millió forintot.
Tisztelt Ház! Ez évben bővítenünk is kellett egyes államigazgatási szervek anyagi támogatását. Így például az Országos és a Megyei Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalokét, a határon túli magyarok hivataláét és az Állami Vagyonügynökségét. Gondolom, hogy ezeknek az indokoltságát és a szükségességét nem kell külön bizonygatnom. Ezeknek és a hasonló újonnan keletkezett, az Országgyűlés által elismert feladatoknak a költségtöbbletei a jövő évben is természetszerűleg megjelennek. Az államigazgatás 1993. évi tervezett forrásbővülésének több mint 70%-a ebben a körben mutatkozik.
Az 1992. évi költségvetési törvény bérpolitikai intézkedésekre is tartalmazott többlettámogatást. A keretekből a központi államigazgatás nem, csak a helyi szervek köre jutott többletforrásokhoz. Általános béremelésre tehát nem volt lehetőség. Emellett néhány tárcánál a működés jelentős zavarai miatt részben saját erőből, részben központi támogatással bérfejlesztést kellett végrehajtani, pl. az igazságszolgáltatásnál, a büntetésvégrehajtásnál.
Tisztelt Ház! A költségvetési törvényben ez évre megszabott kötelezettségeket a Kormány teljesítette, túlteljesítését természetesen e törvény módosításával lehet kezdeményezni. A végrehajtást megalapozó feladatok megoldása azonban nem szorítható be egy költségvetési év vagy az arra meghatározott anyagi feltételek, illetve azok szűkítésének keretei közé.
Szeretném elmondani, hogy kész vagyok arra – és a '93-as költségvetés is ezt mutatja, s remélem, hogy a vita eredménye is ez lesz –, hogy az említett programot, tehát az államháztartási reformot, és annak is a közigazgatásra vonatkozó részét, felgyorsítsuk, és minden a vitában beérő vagy beérkező szervezeti intézkedéshez konkrét és megalapozott javaslathoz kapcsolódva elfogadjam az 1993-as évre benyújtott költségvetési törvényjavaslat egyes előirányzatainak módosítására irányuló kezdeményezéseket. Ez racionálisabb, mint egy mechanikusan alkalmazott további báziscsökkentés.
A központi – és nemcsak a most említett –, hanem emellett a területi igazgatás szerveinek létszámtámogatási, gazdálkodási feltételeinek meghatározásakor, az egyszerűsítési, megtakarítási feladatok kijelölésekor tehát magam is támogatom minden olyan szigorú követelmény érvényesítését, amelyekre a költségvetési intézményrendszer egészében kényszerülünk, illetve amelyet végre kell hajtanunk.
Tisztelt Ház! Most azonban azt szeretném kérni, miután a '92-es költségvetési törvény azt írta elő, hogy a Kormány csökkentse saját hatáskörében 1,2 milliárddal a központi igazgatás költségeit, és erről számoljon be az Országgyűlésnek, ezt megtettük – kérem, hogy szíveskedjenek elfogadni ezt a beszámolót. Köszönöm, Elnök Úr! (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
Határozathozatal
