GAÁL GYULA (SZDSZ)
GAÁL GYULA (SZDSZ)
GAÁL GYULA (SZDSZ) Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Pénzügyminiszter Úr!
Azért kértem szót, hogy Török Ferenc képviselőtársammal közösen benyújtott néhány módosító indítványunkat megindokoljam és felhívjam rá a tisztelt Országgyűlés figyelmét.
Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy nagyon örülök annak, hogy az idei évben az Országgyűlés még nagyobb terjedelemben, időkeretben foglalkozott az 1991. évi zárszámadással, mint a korábbi években. Szeretném azt látni és remélni, hogy ez egy olyan folyamat lesz, aminek a végén egyszer eljutunk abba a boldog állapotba, hogy a zárszámadás valóban zárszámadás lesz, tehát a Kormánynak felelősséget kell vállalnia és beszámolni erről részletesen a Parlamentnek, és a parlamenti vitában valóban alkalom lesz arra, hogy tételesen átvizsgálhassuk a zárszámadást.
Annál is inkább fontos lenne ez, hiszen egy ilyen zárszámadás nem tanulságok nélkül való az elkövetkezendő és költségvetési tervezését illetően sem, tehát nemcsak arról van benne szó, hogy az Országgyűlés eleget tesz annak a kötelezettségének, hogy ellenőrizze a Kormányt a közpénzek, a társadalom által befizetett adójövedelmek felhasználásáról, hanem arról is szó van, hogy a következő évi költségvetés tervezéséhez nagyon fontos érveket, ismereteket szerez arról, hogy hogyan működik valójában az államháztartás rendszere, hol vannak indokolt és hol vannak indokolatlan kiadások ebben a rendszerben, hol lehet eredményesebbé alakítani az egész pénzügyi rendszer működését?
A beterjesztett szövegből azonban sajnálatos módon hiányzott néhány fontos ponton annak a megfogalmazása, amikor az Országgyűlés valóban kinyilváníthatta volna, hogy ellenőrizte a Kormány gazdálkodását és azt bizonyos pontokon törvényellenesnek találta. Két ilyen pontra szeretném felhívni a figyelmüket, amelyek sajnálatos módon hiányoztak az eredeti törvényszövegből.
Az indítványunk tartalmaz két ilyen szövegjavaslatot, az egyiket a költségvetési bizottság támogatta, a másikat nem támogatta. Kezdem azzal, amit a költségvetési bizottság nem támogatott.
A zárszámadásról szóló törvény 12. §-ában – törvényjavaslat egyelőre – megtudhatjuk azt, hogy bizonyos, Pénzügyminisztérium és a Nemzeti Bank közötti szerződéskötések szabályai megváltoznak, bizonyos, Nemzeti Bank által nyújtott hitelek feltételei változnak. Ez azért okoz meglepetést annak, aki járatos a költségvetési törvényben, hiszen az 1991-es költségvetési törvényben már szerepelnek előírások ezekre az államadósság-elemekre vonatkozólag, szerepel benne, hogy milyen feltételekkel, milyen időre, milyen célokra, milyen összegben nyújtson hitelt a Magyar Nemzeti Bank az állami költségvetésnek. Ugyanakkor a zárszámadási törvényben nincs megállapítva az, hogy ennek a kötelezettségének a pénzügyminiszter megfelelt-e, létrejött-e a hitelszerződés a Magyar Nemzeti Bankkal és azon feltételek szerint jött-e létre, mint amilyen feltételekkel ezt az előző évi költségvetési törvény előírta.
Tehát itt egy ismerethiány van számunkra, amit csak gyanítani lehet, hogy azért van, mert nem felelt meg az előírásoknak a pénzügyminiszter ebben a kérdésben, nem jöttek létre ezek a szerződések. Annál is inkább hisszük ezt, hiszen más szerződések esetében, ahol ez létrejött, ezt tételesen megállapítja a törvényjavaslat. Itt úgy gondoljuk, hogy azért van ez a fogalmazási űr és zűr, mert nem valósultak meg a költségvetési törvény előírásai.
Ez a költségvetési bizottság vitájában kiderült, hogy valóban erről van szó, ugyanakkor azt a tételes megfogalmazást, amelyet szerettünk volna jogszabályi szöveggé tenni, szó szerint, hogy "az Országgyűlés megállapítja, hogy a pénzügyminiszter és a Magyar Nemzeti Bank elnöke a költségvetési törvény 24. § (1) bekezdés e) h) pontjaiban szereplő szerződéskötési kötelezettségének nem tett eleget, így a 3l. § végrehajtására sem került sor."
Ez ugyan ténybelileg megfelel a valóságnak, de a bizottság nem támogatta a szövegszerű javaslatot. Szeretném megkérni minden képviselőtársamat, hogy akinek fontos az, hogy a törvényszövegben az legyen benne, hogy mit állapít meg az Országgyűlés a költségvetési törvény rendelkezéseinek végrehajtásával kapcsolatban, az támogassa ezt a módosító indítványunkat.
A másik módosító indítvány, amelynek a jogosságát a bizottság is elfogadta, az a költségvetési hiány adott évben engedélyezett mértékének finanszírozására vonatkozik. Ismeretes mindnyájunk előtt, hogy a '91. évre vonatkozó költségvetési törvény felhatamazza a pénzügyminisztert arra, hogy különböző forrásokból fedezze a betervezett hiányt. Három forrást sorol fel a költségvetési törvény, úgymint a Nemzeti Banktól felvett hosszú lejáratú hitelt, 60 milliárd forintos értékben határozza meg ezt a keretet, 15 milliárd forintos értékben államkötvények kibocsátását engedélyezi, és a hiányösszegben fennmaradó szűk négy, 3,8 milliárd forintos összegre pedig kincstárjegykibocsátást engedélyez, illetve a kincstárjegyállomány bővülését engedi ez a törvény.
Ez nagyon fontos rendelkezése a költségvetési törvénynek, hiszen mind az akkor hatályban lévő, állami pénzügyekről szóló törvény, mind pedig a kincstárjegyekről szóló törvényerejű rendelet világosan kijelenti, hogy ezekben a kérdésekben csak az Országgyűlés felhatalmazásával lehet eljárni. Állampapírt – beleértve a kincstárjegyeket is – csak az Országgyűlés felhatalmazásával lehet kibocsátani és ennek mértékét az éves költségvetési törvény határozza meg.
Miután ezt leszögeztem, nézzük a tényeket. A költségvetési törvényben engedélyezett 3 milliárd 786 millió forintos kincstárjegyállomány-bővüléssel szemben ténylegesen 1991-ben a Kormány a kincstárjegyállományt csaknem 46 milliárd forinttal bővítette, tehát ez durván olyan 14-15-szörös bővülése a kincstárjegyállománynak ahhoz képest, amelyre a törvény felhatalmazta a Kormányt.
(17.00)
Fontos látnunk, hogy miközben egész évre szólóan 78 milliárd forintos hiány finanszírozására kellett a Kormánynak felkészülnie, és megkapta a felhatalmazást arra, hogy különböző forrásokból fedezze ezt a hiányt, azonközben az év elején – 1991-nél tartunk – bő 60 milliárd forinttal megteremtette az Országgyűlés az állami költségvetés forgóalapját. Tehát a törvényben engedélyezett 78 milliárd forintos összegen túl még további bő 60 milliárd forint áll rendelkezésére a Kormánynak, összességében 140 milliárd forint arra, hogy az évközben felmerülő finanszírozási igényeket kielégítse, hogy likviditási gondokkal ne küzdhessen a központi költségvetés.
Ez a 140 milliárd forintos likviditási keret a Kormány kezében oly nagynak bizonyult, hogy a költségvetési bizottság vitájában a jelen levő helyettes államtitkár úr, majd később a plenáris ülésen maga a pénzügyminiszter úr is támogatta azt a javaslatomat, hogy további automatikus hitelfelvételi lehetősége ne legyen a Kormánynak. Ha ezen a 140 milliárd forintos kereten túl is likviditási zavarai vannak, az már olyan nagy baj, hogy forduljon az Országgyűléshez és nyújtson be egy költségvetési törvénymódosító javaslatot.
Nos tehát ezeket az összefüggéseket kell figyelembe venni, amikor módosító javaslatunk sorsáról dönt a tisztelt Ház, és szeretném azt remélni, hogy valóban olyan határozatot hozunk, ami megfelel az Országgyűlés ellenőrző szerepének.
Itt egy kicsit zavart helyzetben lehet a pénzügyminiszter úr, és nekünk kell segíteni ebben a zavarában (Derültség.) – azt gondolom –, hiszen ő abban a helyzetben van, hogy itt a költségvetési zárszámadás szavazásakor diktálni fogja tisztelt képviselőtársaimnak, hogyan szavazzanak, egyetért-e a módosító indítvánnyal vagy sem. Azt gondolom, ebből a kínos helyzetéből nyugodtan felmentést lehetne adni neki, hogy elvonatkoztatunk attól, amit mond, hiszen az ő tevékenységét minősíti a zárszámadási törvény, tisztelt képviselőtársaim pedig saját belátásuk, jogérzékük és lelkiismeretük szerint szavazzanak az adott kérdésekben.
Végezetül szeretném elnök úrnak bejelenteni, hogy a 6787-es számú jelentés 4. pontjában levő módosító indítványainkat visszavonom. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
