KUPA MIHÁLY miniszter:
KUPA MIHÁLY miniszter:
KUPA MIHÁLY miniszter: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Lányos zavaromat leküzdve (Derültség.) megpróbálok egy kicsit hosszabban beszélni erről a témáról, hangsúlyozva azt, hogy a költségvetés zárszámadása nyilván az én munkámat minősíti, de mégis ezt a zárszámadást a Kormány nevében terjesztem elő és a Kormány nevében kérem majd, hogy fogadják el.
Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani a képviselőtársainknak a plenáris ülésen és a bizottságokban elhangzott javaslatokért, észrevételekért, annál is inkább, mert ez volt az első olyan költségvetés, amelynek a zárszámadását hat vaskos kötetben vizsgálhatták meg. Mondhatnám azt is, hogy időben és demokratikusan előterjesztett zárszámadás volt, még ha a tartalmával sokaknak sok problémája is volt.
Annál fontosabb volt ez a vita, mert e vitából, a javaslatokból, észrevételekből tanulva azt hiszem, a '93-as állami költségvetés összeállításánál sok mindent tudtunk hasznosítani, és remélem, hogy meg is tudtunk haladni sok mindent.
Tisztelt Ház! Természetszerű, hogy olyan felvetésekre, javaslatokra, észrevételekre, amelyek a beterjesztett előterjesztést, illetve az expozéban elhangzottakat támogatják, vagy legalábbis nem támadják, most nem kívánok reflektálni.
Néhány dologra szeretném a figyelmüket mindenekelőtt általánosságban felhívni.
Több képviselőtársam is kiemelte, hogy a központi költségvetési szervek támogatása 1991-ben jelentősen nőtt az előző évhez képest. Kétségtelen az is, hogy az igényeket még ez a dinamikus emelkedés sem elégítette ki, a bér- és dologi automatizmusok elmaradtak az infláció mértékétől. Ennek ellenére év közben a költségvetési tartalék terhére sikerült több feszültséget enyhíteni, elsősorban az oktatás és a művelődés területén. Sokszor a bevételek emelése teremtett forrást bizonyos feladatok ellátásához.
A költségvetési pénzeszközök szűkössége azt is igényelte, hogy költségvetésen kívüli pénzforrások is bekapcsolásra kerüljenek egyes programok finanszírozásába. A Központi Műszaki Fejlesztési Alap vállalta az Országos Tudományos Kutatási Alap támogatását, valamint a Felzárkózás az Európai Felsőoktatáshoz Alap támogatását is. Ezen átcsoportosítások szükségességét a bizottságok nem kifogásolták, azért említem meg, mert ezeket majd igyekszünk meghaladni '93-ban.
Úgy ítélhető meg – és ez szintén egy fontos tény –, hogy a helyi önkormányzatok az 1991. évi gazdálkodási nehézségeiken úrrá lettek. Ebben a Kormányzat segítsége is jelentős szerepet játszott. Az erről szóló értékelést kisebb-nagyobb viták mellett a bizottságok elfogadták, ezért kérem, hogy ezt az Országgyűlés is erősítse meg.
Végül szeretném elmondani, hogy a pénzbeni társadalmi jövedelmek 1991-ben 34,4%-kal nőttek, tehát a 35%-os fogyasztói árszintnövekedést figyelembe véve a pénzbeni társadalmi jövedelmek tekintetében azt lehet mondani, hogy átlagban, általánosságban a reálértéket, a vásárlóértéket sikerült megőrizni, ha nem is növelni.
A társadalmi jövedelmeken belül a legdinamikusabban növekvő tételek az önkormányzati pénzbeni juttatások és a munkanélküliek ellátásai voltak.
A társadalombiztosítási ellátások mellett a helyi szociálpolitika jelentősége így felértékelődött. Ez a tendencia folytatódik 1992-ben és ezt akarjuk folytatni 1993-ban is az itt ma már említett szociális törvény előírásai szerint is.
Most szeretnék áttérni, tisztelt Ház, néhány olyan konkrét kérdésre, amelyek felmerültek a vitában, akár javaslatként, akár kritikaként.
Elsőként Kósa Lajos képviselő úr indítványára reagálnék. Szeretném elmondani, hogy indítványát nem tudom elfogadni, mert az indítvány általánosságban elutasítja a zárszámadást és azt mondja, hogy csináljunk egy másikat. Hát egyrészt az időnk sem nagyon engedi meg, másrészt azt hiszem, hogy az Állami Számvevőszékkel történt jelentésváltások – mármint a Számvevőszék jelentése, a PM válasza arra és így tovább – eléggé tisztázták a helyzetet és a képletet, úgyhogy ezt nem tudom elfogadni, a Kormány nevében.
Másodsorban szeretném elmondani, hogy igen sok idő telt el olyan kérdésekkel, amelyek nem tartoznak szorosan a zárszámadáshoz, így például dr. Balás István és dr. Zacsek Gyula képviselő urak módosító indítványára ma már nincs szükség, hiszen a Kormány és a Soros Alapítvány közötti kapcsolatok tisztázódtak, senki nem tartozik senkinek, úriemberek módjára – ha szabad ezt mondanom – lezártuk ezt a kérdést, anélkül, hogy a Kormány érdekei vagy pénzügyei sérültek volna.
Harmadsorban Gaál Gyula és dr. Török Ferenc képviselő urak indítványával szeretnék foglalkozni.
(17.10)
Az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény 11. szakasza így szól – elnézést, de kell idéznem, mert törvény törvény –:
Az Országgyűlés az állami költségvetésről szóló törvényben határozza meg a bevételi többlet felhasználására vonatkozó intézkedéseket, valamint a hiány rendezésének módját, és ezen belül
a) az igénybe vehető jegybanki hitel mértékét,
b) a kibocsátható államkötvény célját és keretösszegét,
c) kincstárjegy kibocsátása folytán az államadósság növekedésének mértékét.
Állami adósságot az Országgyűlés nyilvánít államadósságnak. Erre az aktusra a zárszámadási törvényben a költségvetési hiány megállapításával, illetve a hiány finanszírozásával kapcsolatosan kerül sor.
Év közben, miután az Országgyűlés nem dönthet naponta a hiányról és annak finanszírozásáról, a Kormány a költségvetés végrehajtása keretében gondoskodik a hiány finanszírozásáról. Ez pontosabban szólva inkább az állami forgóalap finanszírozásával kapcsolatos tevékenységet jelenti. Erre pedig a kincstárjegyről szóló törvényerejű rendelet ad lehetőséget, miszerint az állam rövid lejáratú hitelszükségletének fedezetére kincstárjegyet bocsáthat ki. Hogy rövid lejáratú hitelszükséglet mikor transzformálódik át hosszú távúvá és válik államadóssággá, az zárszámadás keretében dől el, azzal egyidejűleg, hogy az Országgyűlés a költségvetés végrehajtása alól mentesíti, felmenti a Kormányt.
Emékeztetnem kell önöket – tisztelt képviselőtársaim –, hogy az 1991. évi benyújtott költségvetési törvényjavaslatban az évközi hiány finanszírozására a Kormány a következőket szerepeltette:
Az Országgyűlés felhatalmazza – a 7. szakasz (3) bekezdés, az Országgyűlés felhatalmazza – a Magyar Nemzeti Bank elnökét, hogy az állami költségvetés folyamatos fizetőképességének fenntartására, azért, hogy a megfelelő bevételek rendelkezésre állása előtt az esedékes kiadások teljesítése forráshiány miatt ne hiúsuljon meg, a 6. szakasz (1) bekezdésében megállapított bevételi főösszeg
a) 1,5%-áig,
a 7. szakasz (2) bekezdés szerinti jegybanki alapkamat mellett
b) további 1%-áig, összesen 2,5%-áig a napi bankközi pénzpiaci kamat mellett likviditási hitelt nyújtson.
A törvényjavaslat ezen rendelkezését Gaál Gyula képviselőtársunk javaslatára az Országgyűlés költségvetési, adó- és pénzügyi bizottsága módosító indítványban törölni javasolta, s az Országgyűlés ezt meg is szavazta.
A Kormány javaslatában szerepelt bevételi tervhez kötött 2,5%/mérték 21 milliárd forint likviditási hitelt tett volna lehetővé. Tehát közösen – és ezt most nem hibául rovom fel akár Gaál Gyulának, akár magunknak – nem gondoltunk arra, hogy ilyen gond, vagy joghézag, mint ami ténylegesen bekövetkezett, bekövetkezhet, illetve fennállhat.
Kérem ezért, hogy az 1993. évi költségvetési törvénytervezetben az előbbiekben körvonalazott joghézag megszüntetését célzó javaslatunkat majd szíveskedjenek támogatni.
Tisztelt Ház! Az Állami Számvevőszék megállapításaira hivatkozva súlyos kritikákkal, sőt törvénysértéssel vádolták a Kormányt, mindenekelőtt a pénzügyminisztert a törvényileg jóváhagyottnál nagyobb értékű kincstárjegy kibocsátása miatt. Ezért tisztelettel kérem, hogy erről is néhány szót szólhassak.
Az Állami Számvevőszék sommás törvénysértésre utaló megállapítását a Pénzügyminisztérium már az egyeztetésre megküldött jelentés véleményezése során is vitatta. A Parlamenthez benyújtott jelentéshez kapcsolódóan 6541-es számon benyújtott, Észrevételek című anyagban, fenntartva korábbi álláspontunkat, további, a kapcsolódó jogszabályok értelmezésére vonatkozó új szempontokra, összefüggésekre hívtuk fel a figyelmet, amely azt támasztja alá, hogy az 1991. évben alkalmazott finanszírozási gyakorlat nem minősíthető törvénysértőnek.
Tisztelt Országgyűlés! Az elhangzott vitákban és az Önök előtt is ismert módosító indítványokban dr. Török Ferenc és Gaál Gyula képviselő urak az adósságszolgálattal kapcsolatos szerződéses mulasztásokra mutatnak rá. Igaza van a képviselő uraknak abban, hogy ezekre a szerződéskötésekre nem került sor. Itt a vita azon folyik, hogy miért. Erre az általános indoklásban részletesen kitértünk. Ezt megismételni nem akarom, de néhány tényre szeretném a figyelmüket felhívni, amelyik azt mutatja, hogy se a pénzügyminisztert, se a jegybank elnökét nem terheli mulasztás. A szerződéseket objektív okok miatt nem tudtuk megkötni. Ezek pedig a következők voltak:
Az Állami Számvevőszék által az év közepén megkezdett, az államadósságok átfogó és visszamenőleges hatályú vizsgálata az év végéig nem fejeződött be, amely az említett államadósságok közül kettőnél, az Állami Fejlesztési Intézetnél fennálló adósságállománynál és a nemzetközi pénzügyi szervezetek alaptőkéjéhez való hozzájárulásnál olyan számszerű eltéréseket állapított meg, amelyek az év végéig nem voltak tisztázhatóak. Meg kellett várni a Magyar Nemzeti Bank 1991. évi mérlegének lezárását, illetve az Állami Fejlesztési Intézet nyilvántartásainak felülvizsgálatát.
Mindezek mellett a szerződéskötés szabályainak újragondolása, más tartalommal való megkötésének igénye is felmerült, amelyet a zárszámadási törvény keretében terjesztettünk elő.
A másik két adósságelemnél a korábban meghatározott kamatok érvényesíthetősége okozott problémát.
Megemlíthető, hogy e négy szerződés tervezetét a jegybankkal közösen még márciusban elkészítettük és az Állami Számvevőszéknek megküldtük véleményezésre. Az év folyamán folyamatosan tárgyalásokat folytattunk a jegybank és az Állami Fejlesztési Intézet bevonásával, míg végül is decemberben arra a közös elhatározásra jutottunk, hogy az említett adósságszerződés kötését 1992-re kell halasztani. Úgy, hogy az 1991. év végén az Állami Számvevőszék által is jóváhagyott összegek és szabályok alapján kerülhet sor csak a szerződések megkötésére.
Utalni szeretnék arra, hogy mindezek a megállapítások az Állami Számvevőszék vizsgálatáról készített részletes jelentésben olvashatók és megtalálhatók. Tekintettel arra, hogy ezeknél a szerződéseknél az Állami Számvevőszéknek ellenjegyzési kötelezettsége van, csakis az Állami Számvevőszékkel történt megállapodás szerinti gyakorlat követhető.
Tisztelt Ház! Külön szeretnék kitérni a zárszámadási törvényjavaslat 8. szakaszában foglaltakra, melyekkel kapcsolatban a FIDESZ képviselői emeltek kifogást, miszerint az intézményi pénzmaradványok felhasználására kér előzetes, pontos elszámolás nélküli felhatalmazást különböző rendeletekre hivatkozva.
E különböző rendeletek:
Az egyik az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény és a végrehajtását szabályozó kormányrendeletek. Azt gondolom, az abban foglaltakat tiszteletben kell tartanunk, és tiszteletben fogjuk tartani, bár e törvény már hatályon kívül van.
Tisztelt Ház! Végül két dolgot szeretnék elmondani.
Az egyik, hogy a '91-es költségvetés finanszírozására felhasznált eszközök, illetve azoknak a nagyon mérsékelt alkalmazása kimutatható kamatmegtakarítást jelentett az államnak, és érdemben hozzájárult ahhoz, hogy pénzpiacokon a kamatok folyamatosan csökkenni kezdtek. Már '91 végén volt egy ilyen lökés.
(17.20)
Azt hiszem, hogy ez pozitív.
Az Állami Számvevőszék jelentésével, a Kormány észrevételeivel és az Állami Számvevőszék újabb megállapításaival kapcsolatban meg kell mondanom, hogy a vita, még ha írásos formát is öltött, rendkívül hasznos volt, nagyon tanulságos volt, nagyon sokat tanultunk belőle.
Az Állami Számvevőszék a konkrét hibák, hiányosságok, mulasztások, valótlan adatközlés, számítás stb., stb. feltárása mellett törekedett arra is, hogy átfogó, a pénzügyi és a költségvetési szabályozással is összefüggő gondokra hívja fel a figyelmet. Ezeket az elvi jellegű felvetéseket az államigazgatással kapcsolatos korszerűsítési munkák menetében kell és lehet felhasználni és rendezni, amelyekre természetesen nyitottak vagyunk és meg is kell tennünk.
Azt hiszem, hogy nagyon hasznos és konstruktív volt ez a vita.
Végezetül – elnézést, hogy ilyen sokat beszéltem, de hat kötetet kell önökkel elfogadtatnom –, amennyiben ezt megteszik, nem támogatom a módosító indítványok elfogadását, és kérem, hogy fogadják el a Kormány 1991. évi állami költségvetéséről szóló zárszámadást. Köszönöm, Elnök Úr. (Taps.)
Határozathozatal
