GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP)
GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP)
GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szabad legyen – ha úgy tetszik – egy ügyrendi kérdéssel kezdeni a hozzászólásomat, mert fontosnak tartom, hogy a Ház tudomást szerezzen az alkotmányügyi bizottság állásfoglalásáról, és legjobb ismereteim szerint ez, amikor megkezdtük az általános vitát erről a törvényjavaslatról, nem történt meg. Nevezetesen: az alkotmányügyi bizottságnak azon állásfoglalására gondolok, amelyben a bizottság a törvényjavaslatot ugyan általános vitára alkalmasnak minősítette, ugyanakkor hozzátette, hogy a jelenlegi tárgyalását azon okokra hivatkozva, amelyekről a későbbiekben beszélni fogok, nem tartotta időszerűnek. Tehát magyarán, egy olyan kérdésben kell dönteni a törvényjavaslat kapcsán az Országgyűlésnek, amely kérdés mikénti eldöntése más ügy eldöntésétől függ.
Szeretném ezt a Ház tudomására hozni, mert mondom, legjobb ismereteim szerint ez a vita kezdetén nem hangzott el. Ennek indokait, már mint az alkotmányügyi bizottság állásfoglalása második része indokait, szeretném majd később egy kicsit bővebben kifejteni.
Ami a konkrét törvényjavaslatot illeti, én a következőket szeretném bevezetőként elmondani: Nevezetesen arra a tényre utalni, hogy bár ha úgy tetszik, egyfajta adminisztratív rendszer van leírva ebben a törvényjavaslatban, mégse túlzás megállapítani, hogy a magyar politikai rendszer egésze működésének alapjait érinti ez a javaslat. Olyan alkotmányos jogok érvényesülését befolyásolja, mint az egyesülési jog, vagy a pártok társadalmi rendeltetésének megvalósulása. Arról van ugyanis szó ebben a törvényjavaslatban, hogy a társadalom polgári és politikai szerveződései számára ez a javaslat volt hivatott megteremteni működésük anyagi, materiális feltételeinek jelentős részét. Úgy hiszem, hogy ebből következően jogos az az érdek, jogos az az igény, hogy sok közös érdeket kell figyelembe venni ennek a kérdésnek a szabályozása kapcsán, és lehetőleg biztosítani kell minden érintett számára a lehetőséget érdekei érvényesítésére, és ehhez megfelelő garanciákat kell biztosítani.
Ami a törvényjavaslat tárgyát illeti, ennek tudjuk, hogy bizonyos előzménye van már, ez a korábbi hozzászólásokban szóba került, hiszen '90 szeptemberében fogadott el az Országgyűlés először egy törvényt e kérdés rendezésére, azt már kétszer módosítottuk, és ezek során még ez ideig nem sikerült egy megfelelő átfogó normatív alapú rendezést kialakítani. Úgy hiszem, hogy ebben elsősorban a kormányzat késlekedése fejeződik ki.
Ugyanakkor mégis meg kell mondani – és itt térnék rá arra a kérdésre, amit a bevezetőben említettem –, hogy ez a törvényjavaslat, illetőleg ennek mostani tárgyalása mégis korainak látszik. Tudniillik van egy olyan szabálya, amely egy más kérdés eldöntéséhez fűz bizonyos jogkövetkezményeket. Nevezetesen arról van szó, hogy a Parlament nem zárta még le az úgynevezett előző rendszerhez kötődő társadalmi szervezetek elszámolásának kérdését, ez a törvényjavaslat pedig jogkövetkezményeket fűz azon szervekkel szemben, amelyeknek az elszámolását az Országgyűlés még nem fogadta el.
Tehát a törvényjavaslat mostani tárgyalása végső soron azt a képtelen jogi helyzetet teremti, hogy előbb válik alkalmazhatóvá egy elmarasztalás, mint az arra alapot adó cselekmény megállapítása.
Úgy gondolom, hogy ez volt az oka annak, hogy az alkotmányügyi bizottság maga is időszerűtlennek tartotta a törvény tárgyalását.
Ha ez a logikát félretevő tárgyalási rend koordinálásából következik, akkor azt kell mondanunk, hogy ez egy súlyos hiba. Ha tudatos, akkor azonban olyan politikai diszkrimináció az érintett szervezetekkel szemben, ami ellen a leghatározottabban tiltakoznunk kell.
Ami pedig a törvényjavaslat tartalmára vonatkozó észrevételeinket illeti, erről röviden a következőket: A törvényjavaslat helyesen differenciált rendezési módot tartalmaz, különbséget tesz társadalmi szervezetek, ezen belül karitatív és más jellegű szervek között, valamint a politikai pártok ingatlanhoz jutása között. Differenciált a rendezés az ingatlan mérete, funkciója és elhelyezkedése alapján is. Látszólag tehát egy körültekintő döntési mechanizmust alakít ki a javaslat. Azért mondom azonban, hogy látszólag, mert végső soron három alapvető érdekviszony és három alapvető érdekelt szervezet érdekösszhangját azonban nem teremti meg, illetőleg ezek közül megítélésünk szerint elsősorban a kormányzati érdeket preferálja.
Miről van szó? A törvényjavaslat nem biztosít ugyanis lehetőséget arra, hogy a helyileg legésszerűbb megoldás adja a szabályozás tartalmát. Ez annál is inkább hiányosság, mert közismert, hogy egyes politikai pártok és az önkormányzatok között már régóta folyik a közös megállapodások kialakítása, és ezek összhangban vannak a helyi érdekekkel.
(18.50)
A kormányzat igényeinek elsődlegességét mutatja a szabályozásnak az az eleme, amely bekapcsolja az egész mechanizmusba a köztársasági megbízottat. Úgyhogy mindjárt ki kell térnem arra a helyzetre, hogy manapság a kormányzati tényezők gyerekes rácsodálkozással fogadják azokat a véleményeket, amelyek szerint a köztársasági megbízott egyre több olyan hatáskört kap, amely tulajdonképpen idegen eredeti funkciójától, és kérik, hogy ezt bizonyítsuk.
Én szíves figyelmükbe ajánlanám ezeknek a kormányzati tényezőknek, hogy olvassák el ezt a törvényjavaslatot, hiszen ebben a köztársasági megbízott tipikusan politikai jellegű feladatkört kap, nevezetesen azt, hogy véleményeznie kell az ingatlanok birtokbaadását, s akkor megkérdezi az ember, hogy minek alapján fogja a véleményét kialakítani, hiszen a köztársasági megbízott – tudjuk – regionális méretekben szerveződik, helyi szervezetei is megyei szinten szerveződnek, az ingatlanok pedig – a dolog természetéből adódóan – szükségképpen településeken vannak.
Meg kell kérdezni, hogy milyen szempontok alapján fog a köztársasági megbízott – mondjuk – abban a kérdésben állást foglalni, hogy egyik-másik párt megfelelő ingatlanhoz, helyiséghez, működésének megfelelő kereteihez jusson. Szóval tipikusan egy olyan funkciót szán ez a törvényjavaslat a köztársasági megbízottnak, amely egyértelműen politikai jellegű funkció, nem tehet mást, mint egyfajta politikai mérlegelést végez, és akkor azt hiszem, ez kellő bizonyíték arra, hogy a köztársasági megbízott feladatköre, hatásköre egyre inkább távolodik attól a törvényességi, felügyeleti hatáskörtől, amelyre tulajdonképpen az önkormányzatokról szóló törvény létrehozta.
Összegezve álláspontunkat: véleményünk szerint az Országgyűlés – tekintettel a vagyonelszámolás rendezése és ezen törvényjavaslat közötti összefüggésekre – ne hozzon határozatot addig, amíg a társadalmi szervezetek elszámolásának ügyét nem zárta le.
Továbbá a törvény biztosítson lehetőséget arra, hogy a helyi megállapodások és megegyezések az ingatlanok jogi helyzetének rendezésekor figyelembe vehetők legyenek.
Feltétlenül szükséges, hogy a köztársasági megbízott kerüljön ki ebből az egész elosztási mechanizmusból, mert – ha lehet így mondani – testidegen ez a funkció a köztársasági megbízott alapvető rendeltetésétől.
Végezetül, megítélésünk szerint biztosítani kell, hogy az eljárás során minden döntés bírói úton megtámadható legyen, bírói jogorvoslati lehetőséget kell biztosítani.
Tisztelt Országgyűlés! Összességében tehát még egyszer szeretném azt javasolni – és a házbizottság körülbelül ebben az értelemben foglalt állást –: hogyha most le is zárjuk ezt az általános vitát, célszerű azt a megoldást elfogadni, hogy bármely frakció kérésére ez még egyszer megnyitható legyen. Azt hiszem, köztudott, hogy bizonyos munkálatok megindultak a vagyonelszámolás rendezéséhez is, mindenképpen szükség lenne ezt a két kérdést összekapcsolni, és ebben a törvényjavaslatban akkor dönteni, amikor a vagyonelszámolás kérdését is rendezi az Országgyűlés, és ehhez képest nem másodlagos, de másodsorban kell számba vennünk azokat a konkrét törvénymódosító javaslatokat, amiket a szocialista frakció is benyújt ehhez a javaslathoz. Köszönöm szépen.
