KUNCZE GÁBOR (SZDSZ)
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ)
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az előttem szóló, a törvényjavaslatot dicsérő és bíráló képviselőtársaimmal egyaránt egyet tudok érteni. Mielőtt azonban ennek a részleteire rátérnék, szeretnék foglalkozni Katona Kálmán képviselőtársam feddésével, nevezetesen azzal, hogy nehezményezte, szó szerint azt mondta, hogy nem volt szép dolog a FIDESZ-től és az SZDSZ-től, hogy nem támogatta a kivételes eljárást ennél a törvényjavaslatnál. Szeretném felhívni Katona Kálmán képviselőtársam figyelmét, hogy a kivételes eljárás esetén ma még nem kezdhettük volna meg az általános vitát, és kivételes eljárás esetén később tudtuk volna lezárni, mint ezzel a megoldással, a sürgős eljárással. Végül is nem olyan bonyolult a dolog, a napokat kell egymásután összeadni, és a végeredményeket kell majd összehasonlítani.
Másrészt viszont egyetértünk Deutsch Tamással abban, hogy itt olyan fontos kérdésről van szó, hogy úgy gondoljuk, hogy azok számára, akik meg kívánnak szólalni az ügyben, meg kell teremteni a Parlament nyilvánosságát, nem szabad a bizottságra korlátozni a felszólalások lehetőségét.
Másrészt pedig úgy gondolom, hogy a Kormány másfél év késedelemmel nyújtotta be ezt a törvényjavaslatot, további hathónapos késedelmet okozott az, hogy nehezen sikerült kompromisszumra jutni a távközlési albizottságban, hiszen körülbelül március táján már láthatóak voltak azok a jelek, hogy milyen irányban szükséges elmozdítani a törvényt. Ebben az esetben kár ránk hárítani azt, hogy most esetleg egy vagy két héttel később jönne létre a törvényjavaslat. Hangsúlyozom azonban, hogy ez sem igaz, mert ez a gyorsabb megoldás.
Amiben egyetértek az előttem szólókkal, különösen a miniszter úrral, az az, hogy jelentős módon pozitív irányban változott meg a viták során a törvényjavaslat. Valóban nagy szerepe van ebben a távközlési albizottság és a minisztérium együttműködésének. Én azonban nem erre helyezném a hangsúlyt itt, bár ez is nagyon fontos volt, hanem arra, hogy itt most egy olyan törvényjavaslatot tárgyalunk, amelynek a benyújtása óta megjelentek a Parlament körül az önkormányzati érdek-képviseleti szervezetek: az önkormányzatoknak itt jelentős érdekeik vannak abban, hogy egy jó törvényt hozzunk létre. Megjelentek azok a vállalkozói szervezetek, amelyek szeretnének betörni erre a távközlési piacra, és nem utolsósorban az érintett lakosság jelentős nyomást gyakorolt az egyéni képviselőkre.
Mindezeknek a hatásoknak az együttes eredője volt az, hogy a távközlési albizottság jó pozíciókat tudott elfoglalni a tárgyalásai során, és természetesen szerepet játszott az is, hogy a Kormány belátta, hogy abban az esetben, hogyha itt egy valódi piacot akarunk létrehozni, akkor nem azon az úton kell járni, amit az előző törvényjavaslatban megfogalmazott.
Szeretném emlékeztetni önöket arra, hogy az eredeti vitájában az előző törvényjavaslatnak én azt fejtegettem, hogy szolgáltatócentrikus vagy felhasználó-centrikus szabályozást akarunk. Ez az a kérdés, amit el kell döntenünk, és én amellett foglaltam állást, hogy felhasználócentrikus szabályozást kell alkotnunk. Olyan szabályozást, amelyik a fogyasztói igények fokozott kiszolgálása felé tolja el a törvényjavaslatot.
Kímélő jelleggel nem olvasom föl önöknek az előző hozzászólásomat.
Szeretném azonban megjegyezni, hogy mi a verseny irányába való elmozdulást szorgalmaztuk, és arra a következtetésre jutottunk, hogy sokszereplős távközlési piacot kell létrehozni. Törekedni kell a monopolhelyzet minimálisra csökkentésére. Alapelv kell, hogy legyen a verseny kiterjesztése. Ezért nem a verseny erősítésére, hanem annak korlátozására irányuló szándékokat kell alaposan megindokolni. Ahol a versenyhelyzet nem vagy csak korlátozottan hozható létre, ott a monopolhelyzet káros következményeinek csökkentéséről szigorú szabályozással kelljen gondoskodni. Le kell építeni azokat az akadályokat, amelyek hátráltatják, hogy a lakosság és a belföldi válalkozói tőke, valamint az önkormányzatok bekapcsolódjanak a távközlés fejlesztésébe. Lehetővé kell tenni a külföldi tőke nagymértékű részvételét a távközlési hálózat fejlesztésében és működtetésében.
Hangsúlyozni szeretném, hogy a törvényjavaslat jelentős módon ebbe az irányba mozdult el.
Egyetértve azokkal, akik nagyon fontos, lényeges pontokat emeltek ki, én most azokra a pontokra szeretném felhívni a figyelmet, amelyeket kifogásolunk a törvényjavaslatban. Ezek részben olyanok, amelyek az eredeti koncepciónkból fakadnak, és még nem sikerült érvényesítenünk őket, másrészt pedig olyan pontokra szeretném a figyelmet felhívni – Juhász Péterrel egyetértve –, amelyek a konszenzusból való visszalépésre utalnak ebben a törvényjavaslatban.
Mindjárt az l. pont, az önkormányzati kezdeményezés. Itt Katona Kálmán képviselőtársam nagyon helyesen említette, hogy abban az esetben, hogyha a területen érintett önkormányzatok több mint 50%-a kéri a koncesszió kiírását, és hajlandó társaságba belépni, abban az esetben legyen kötelező kiírni a minisztérium számára a koncessziós pályázatot. Mondom én, hogy Katona Kálmán képviselőtársam helyesen ismertette, de ehhez persze hozzá kell tennem, hogy helyesen ismertette az előző törvényjavaslat-szöveget. Nem tudom, hogy elolvasta-e azt, amit végül is benyújtottak elénk. Ebben ugyanis ez a kitétel már nem szerepel. Erre utalt Juhász Péter képviselőtársam, aki azt mondta, hogy abban az esetben, ha az önkormányzatok vállalják, hogy megfizetik a pályázat költségeit, és az érintett területen lévők 50%-a beszáll, akkor köteles a minisztérium kiírni. Itt Siklós Csaba miniszter úr azt mondta, hogy persze abban az esetben, ha 20 és 50 ezer közötti igénylő van.
Szeretném a miniszter úr figyelmét felhívni, hogy ő is elképzelhető módon valamilyen más törvényjavaslatot olvasott, mert ez sincs ebben a törvényjavaslatban, hogy 20 és 50 ezer vonal közötti szereplőnek kell lenni ebben az esetben. Most vagy az lehetséges, hogy újabb módosító indítványokat fog a Kormány benyújtani, vagy pedig tőlünk várja ezeket.
(12.10)
Még ugyanennél a pontnál hadd hívjam fel a figyelmet, hogy az a megfogalmazás, amit a jelenleg előttünk fekvő törvényjavaslat tartalmaz, szintén nem egyértelmű. Utal ugyanis a törvényjavaslat végén, úgy a 39. § táján egy előírásra, és azt mondja, hogy az ottani határidőig köteles kiírni a koncessziós pályázatot a minisztérium, ott pedig egy 1994. április 30-i határidő szerepel, nem pedig a 90 nap. Valószínű, hogy itt egy fogalmazási hibáról van szó, de ezt mindenképpen korrigálni kell, ehhez mi módosító indítványt fogunk benyújtani.
Kifogásoljuk – miközben nagyon egyetértünk a távközlési alap törvényjavaslatba kerülésével, ezt magunk is szorgalmaztuk –, hogy a távközlés állami részének privatizációjából a távközlési alapba helyezendő konkrét összeget a Kormány számára adja meg meghatározni ez a törvényjavaslat. Mi úgy gondoljuk, hogy nem az összeget, hanem a bevétel hányadát kell meghatározni évente, és nem a Kormánynak kell ezt megtennie, hanem a Parlamentnek az éves költségvetés tárgyalásakor.
Beszélt erről Juhász Péter képviselőtársam, hogy a távközlési szervezetek közötti vagyonátadás szabályozását újra kell gondolni, nem elég egyértelmű a szöveg, ami a törvényjavaslatban szerepel, én most ezzel nem kívánok foglalkozni.
Szeretném megemlíteni viszont, hogy az eredeti koncepciója a Szabad Demokraták Szövetségének, amelyet egyébként nem adtunk fel, az volt, hogy ki kellene venni a minisztérium felügyeletéből valamilyen módon a távközlési piac irányítását. Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy itt nem arról van szó, hogy folyamatosan fejlődik egy piac. Itt eddig nem volt egy normális távközlési piac Magyarországon, az elkövetkező két évben fog ez létrejönni, és ezért szerencsésebb lett volna, hogyha nem a minisztérium döntéseire bízzuk ezeket a helyzeteket, amelyek elé fog kerülni az ország, hanem egy külső felügyeletet lettünk volna képesek biztosítani. Nem feltételezzük természetesen a minisztériumról, hogy nem tudná jól elvégezni a munkáját, de szeretnék emlékeztetni a telefontender körüli anomáliákra, és fennáll a veszélye annak, hogy további – esetleg további – protekcionista intézkedésekre itt sor kerülhet. Tudomásul vesszük, hogy nincs többségünk a Házban, ezért ez az elképzelésünk itt nem nyomható keresztül. Emiatt viszont nem értünk egyet a mamuthatóság, a hírközlési főfelügyelet létrehozásával. Itt arról van szó, hogy a koncessziót, a frekvenciagazdálkodást és a távközlést egyaránt egy hatalmas szervezet felügyeli teljes kontroll nélkül megint csak, és szerencsésebb lett volna, hogyha megmarad az eddigi felállás. Ezzel kapcsolatos részletes kifogásainkat majd a frekvenciagazdálkodási törvénynél fogjuk ismertetni önökkel.
Veszélyt rejt magában a tervezet annyiban, hogy sorozatosan nagyon fontos előírásokat a miniszter és a minisztérium hatáskörébe rendel. Itt a felületes szemlélő azt gondolhatná, hogy mi aggódunk azért, hogy Siklós Csaba miniszter úrnak nagy terhet jelent majd ezek után a feladat ellátása, és esetleg nem lesz elég ideje arra, hogy a közúthálózat és a vízügy ügyeivel is kellőképpen foglalkozzon. Ez azonban csak részigazság lenne természetesen, hiszen az alapvető kifogásunk, mint említettem, az, hogy a távközlési piac felosztása fog itt nagyon rövid idő alatt megtörténni, és ezért nem tartjuk mi szerencsésnek, hogyha valószínűleg külső kontroll nélkül működik. Ezért viszont üdvözöljük a távközlési érdekegyeztető fórum létrehozását. Szükségesnek tartjuk konkretizálni a különféle jogosítványait és feladatait törvényjavaslatban, és úgy gondoljuk, hogy ez az érdekvédelmi fórum mégiscsak egy szerve lehet itt az ellenőrzésnek.
Csak megemlítem, hogy a törvényjavaslat vége felé azt mondja a szöveg, hogy az állam által az állam többségi részesedésével alapított távközlési szervezetek 1994. április 30-áig végezhetik koncessziós alapon a jelenlegi tevékenységüket, ide nem kell kiírni pályázatot. Nem egészen értem: ha nem kell kiírni pályázatot, akkor hogy fognak koncessziós alapon munkát végezni? Ha viszont kiírnak koncesssziós pályázatot, akkor hogy lehet a törvényben előírni, hogy ők lesznek majd a nyertesei? Valószínű, hogy itt is a szöveg pontosítására van szükség.
Végül úgy gondoljuk, hogy elegendő idő telt el a törvény tárgyalásával, ezért semmiképpen nem tartunk elfogadhatónak a törvény megszavazása után mondjuk egy hat hónapos életbeléptetést, legfeljebb 90 napot tartunk szerencsésnek adni a minisztériumnak arra, hogy kidolgozza a törvényjavaslatból következő szabályozásokat, rendeleteket, és a távközlési koncepciót még ennél is korábban szeretnénk itt a Parlament előtt látni.
Engedjék meg, hogy még egyszer összefoglaljam, hogy milyen távközlést szeretnénk mi, szabaddemokraták: a mi megközelítésünkben ma Magyarországon a távközlés vonatkozásában a társadalom érdeke az, hogy a lehető legrövidebb időn belül a nemzetközi normáknak megfelelő színvonalon és szolgáltatásokkal a fogyasztók számára elfogadható árakon az egész országban mindenütt elérhetően – ide beleértve a területi aránytalanságok felszámolását is – létrehozni egy, az igényeknek megfelelő kapacitású távbeszélő-hálózatot, biztosítani annak megfelelő működését és önerejű továbbfejlődését. Mindezt úgy kell végrehajtani, hogy az elősegítse az Európai Közösséghez való csatlakozásunkat. Az államnak az a feladata, hogy a maga eszközeivel ezen célok megvalósításának kereteit megteremtse.
Bár a törvényjavaslat – mint említettem – ebben az irányban mozdul, szeretnénk azonban továbblökni, ezért módosító indítványokat fogunk benyújtani, néhányat, hangsúlyozom. Nem tartanánk szerencsésnek, ha a vita ma lezárásra kerülne, szeretnénk, ha az eredeti programnak megfelelően a vita lezárására a jövő héten kerülne sor, elnök úr. Ugyanakkor viszont bejelentem, hogy korlátozni fogjuk hozzászólásainkat: az általános vitában még egy és a részletes vitában is egy hozzászólást tervez a frakciónk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
