SZABÓ JÁNOS, DR. az FKgP frakcióvezetője:
SZABÓ JÁNOS, DR. az FKgP frakcióvezetője:
SZABÓ JÁNOS, DR. az FKgP frakcióvezetője: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Rendkívüli ügyben és országos jelentőségű ügyben szeretnék szólni a Ház nyilvánossága előtt.
Először általánosságban azt szeretném a téma felvezetéseként elmondani, hogy a mai mezőgazdasági vállalkozóknak, de az egyszerű kisembereknek is a létük olyan, hogy az egész életük egy vesszőfutás a monopóliumok sorfala között. Azoknak a monopóliumoknak a sorfala között, amelyek a meztelen hátukra akkorát vágnak a náluk lévő bottal és vesszővel, amekkorát csak bírnak.
Kezdem azzal, hogy az, aki adja nekik az alapanyagot, az, aki adja nekik az élelmet, az, aki megveszi tőlük az árut, az mind-mind azt teszi, hogy lehetőség szerint őket olyan helyzetbe hozza, hogy nemhogy a remélt hasznukhoz nem jutnak hozzá a mezőgazdasági vállalkozással, hanem esetleg még a tönkremenés réme is fenyegeti őket. Ennyit a monopóliumokról.
És akkor még ez nem elég, itt vannak a bankok. (Zaj. – Közbeszólás: Hol?) A mezőgazdasági vállalkozó és az a kistermelő, aki termelni szándékozik, tíz körmével kapaszkodik az egyik oldalon, a másik oldalon, vele szemben áll egy hirtelen meggazdagodott, sárgarézbe, mahagóniba és márványba öltözött bank, Dávid és Góliát egymással szemben, és bármilyen igénnyel állnak elő a kölcsönszerzést illetően, így lesöprik őket. Nem áll érdekében a bankoknak a kölcsönök nyújtása ezeknek a kisembereknek. Hiába unatkozik a tartalékpénzük, a temérdek pénzük a kasszában.
Konkrétan, és ez a felszólalásom lényege: Egy kormányrendelet formájában a Kormány egy programot hirdetett annak érdekében, hogy az őszi gabonavetés minél zökkenőmentesebben megoldható legyen, hogy kapjanak hektáronként a kisemberek 10 ezer forint hitelt, amelyikben 70%-os garanciát vállal a Kormány, azonkívül 10%-ot átvállal a kamatterhéből, így lényegében annak a vállalkozónak vagy annak a kisembernek, aki ezt igénybe akarja venni, mindössze 14-15% az az összeg, amit kamatként, rövid lejáratú hitelként egy éven belül vissza kell fizetni, illetve a kamatterhét meg kell fizetni.
(10.10)
A jövő évi kenyerünkről van szó, tisztelt Országgyűlés, és arról, hogy a gazdasági szakemberek prognosztizálása szerint a jövő évben a búza – mondjuk – egy augusztusi árat figyelembe véve várhatóan nagyon jó pénzért eladható külföldön. Van arra most olyan információ és olyan szerződés, amely szerint áttételesen bár, de mintegy három millió tonna búza elhelyezhető jövőre.
De mindez – hangsúlyozom – nem elsősorbani kérdés, az elsősorbani kérdés az, hogy biztosítva legyen az ország jövő évi kenyere. Ezekhez – sajnos – a bankjaink nem partnerek. Azok a bankok nem partnerek, amelyeknek jelentős része állami tulajdonban van! Megítélésem szerint ez abszolúte tarthatatlan helyzet! Hiába bennünk a jó szándék, hiába az, hogy mi a demokráciát és a piacgazdaságot akarjuk, ha a mi bankjaink keresztbe tesznek nekünk.
Felteszem a kérdést: ha egyébként üzletileg nekik ez megfelelő, üzletileg ez nem jelent kockázatot, üzletileg megtalálják a hasznukat, akkor mégis miért van az, hogy nem állnak szóba ezekkel a kisemberekkel; miért van az, hogy a mezőgazdasági vállalkozóknak kanosszát kell járni ahhoz, hogy kölcsönhöz jussanak?
Ez erre a kölcsönre vonatkozik. De mondhatnám a reorganizációs hitelt is, tisztelt Országgyűlés! Lehetséges, hogy egy jó szándékú kormányrendelet azt mondja, hogy kérem szépen, a lepusztult és üzemen kívül lévő mezőgazdasági, illetve termelőszövetkezeti üzemeket magántulajdonba kell adni, hogy az visszakerüljön a vérkeringésbe, a gazdaság vérkeringésébe, de megkérdezem akkor, miért van az, hogy a saját erőt – ami akkor is minimálisan 20%, ha valaki köt hitelfedezeti biztosítást –, csak készpénzben lehet nyújtani?
Kérem, egy vállalkozónak, aki – mint mondottam – a tíz körmével kapaszkodik, annak nem unatkozik ez a 20% a bankban, hanem be van fektetve az utolsó vasa is, hiszen ha nem lenne befektetve, nem fordulna kölcsönért. Ez az egyik. Tehát el kell érnünk azt, hogy a mezőgazdasági vállalkozónak az a 20% ne csak készpénzben lehessen meg, hanem meg lehessen eszközben, állatállományban, épületben etc., etc.
A másik: hiába változtatjuk meg a tulajdonjogát egy átalakult vagy egy felszámolt termelőszövetkezet vagyona tekintetében annak a valaminek, egy sertéshízlaldát hiába vesz meg egy egyéni vállalkozó – teszem azt –, ha nem kap a forgóeszközhöz hitelt – márpedig a bankok nem adnak, csak a vételárhoz –, akkor nem csináltunk semmit. Én úgy gondolom, tisztelt Országgyűlés, hogy ez tarthatatlan állapot, és én – bár sajnos nincs itt személyesen, de – mégis felteszem a kérdést, és elsősorban a kérést Szabó Tamás miniszter úrhoz –, remélem, eljut hozzá felszólalásomnak a lényege – és azt kérem tőle, mint felügyelő minisztertől, hogy nagyon gyorsan és nagyon hatásosan lépjen ebben az ügyben, mert különben ez tragédiához vezethet. Köszönöm szépen. (Taps.)
