OLáH SáNDOR (FKgP)
OLáH SáNDOR (FKgP)
OLáH SáNDOR (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a lehetőséget. Igyekszem rövid lenni. Azért kértem a mai napra a napirend előtti felszólalást, hogy mondandóm véletlenül se keveredjék össze a tegnapi nap politikai vitájával, mert magam abban részt venni, annak hangulatában megmerítkezni nem kívántam. Annyit azért most hadd mondjak el, hivatkoznom kell a tegnapi vitára, hogy végtelenül sajnálom, hogy azt a gondos építkezést, amelyiket a miniszterelnök úr a maga nyilatkozatában felépített, és azt a megértő támogatást, amit a legnagyobb ellenzéki párt frakcióvezetője ehhez hozzátett, később a vita további része lerombolta. Mert olyan politikusokkal vagyunk itt együtt, akik egy adott szituációhoz nem tudnak kellőképpen alkalmazkodni. Egy politikai szituációt egy-egy felelős ember nyilatkozata merőben megváltoztat. Ha pedig valaki szinte rögeszmésen ragaszkodik korábban megírt vagy megfogalmazott, vagy jóváhagyott gondolataihoz, akkor a jó szándékú építkezés romba dőlhet.
(10.10)
Nekem ez a véleményem a tegnapi vitáról. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
És még annyit hozzátéve: nincs fiatal és nincs magyar, és nincs szabaddemokrata, demokrata van a politikában, és a demokráciának ellenségei vannak, és nincs jobboldali ellenség, és nincs baloldali ellenség.
Nagyon szomorú lenne, ha kirekesztőnek vélt gondolatokért órákig vitatkoznánk, és a gondolatok megfogalmazóit próbálnánk kirekeszteni. Valahol a demokrácia ott van, hogy eltűri mások véleményét, nem kell hogy egyetértsen vele, de megérti a vélemény nyilvánításának okát és indokát, és a maga részéről elkövet mindent annak érdekében, hogy tiszta és tisztességes eszközökkel vívja meg a nézetrendszerek harcát.
Ha valamiért én személy szerint Csurka István képviselőtársamra nagyon haragszom most, az az, hogy ezzel a nyolc kolumnányi gondolatsorral elterelte a közvélemény figyelmét a magyar társadalom számára történelmien fontos, és most csak pár hónapig tartó, és a történelemben talán soha nem visszatérő lehetőségről. Arról a lehetőségről, hogy ennek a törvényhozásnak szándéka szerint tisztességesen, szakszerűen és becsületesen hajtsuk végre a tulajdon átrendezését, és ezzel együtt a mezőgazdaságban és az iparban egyaránt a struktúra váltását azért, mert ez alapja a felemelkedésnek. Lehet vitatkozni azon közgazdászok között, hogy milyen módszerrel közelítsék meg a gazdasági bajokból való kilábalás lehetőségét és útját. De egyen nem lehet vitatkozni, nem lehet azon vitatkozni, hogy tisztázatlan, rendezetlen tulajdonviszonyok között nincs gazdasági kilábalás.
Ha valamiért haragudni lehet, az az, hogy ez az ország most Csurka-gondolatokon vitatkozik, azok cáfolatán vitatkozik, ahelyett, hogy azt vizsgálná, hogy ez a Parlament és ez az ország a maga jó szándékú erőit hogy tudja egy csokorba összefogni, hogy az előttünk álló feladatot tisztességgel teljesítsük.
Én őszinte köszönettel tartozom annak az agrárklub nevű kezdeményezésnek, amelyik ilyen élesen vitatkozó Országgyűlésben egy hatpárti együttműködést tudott megteremteni a mezőgazdaság kérdéseiben. Önök tegnap hallották, hogy hatpárti módosító javaslat van, egy nagyon fontos, az agrárpiaci rendtartással kapcsolatos törvénytervezethez. Önöknek talán nem is tudatosították még azt, hogy ez a hatpárti klub tette lehetővé, hogy a kárpótlási IV-es törvény – ahogy ezt általában nevezik – a földigények gyorsított elbírálására vonatkozó törvénykiegészítés létrejöhetett veszekedés, éles viták nélkül.
És hadd mondjam azt, hogy amikor itt a Csurka-vita megindult, ugyanakkor indultak meg az első licitálások. És ezeken a licitálásokon eredmények születtek, olyan eredmények születtek, hogy a parasztszolidaritás fényes bizonyítékaként 500 forint aranykoronás értéken sikerült visszavásárolni egyeseknek tulajdonát. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
És hiányosságok is napfényre kerültek. Azok a hiányosságok is, hogy a hivatal statisztikai számokkal szeret dolgozni, mert ezt szokta meg évtizedekig. Az a bizonyos 30 százalék kárpótlási jegy kibocsátása statisztikai szám lett, a könnyebb ellenállás elve alapján bírálták el esetleg az igényeket, és valójában kibocsátottak 30 százalékot, de nem vehetett részt a 30 százalék a licitálásokban. Rögtön a gyanú megszületik, hogy vajon nem valami kivételezés elve érvényesült-e, nem protekciósok jutnak-é soron kívül hozzá a kárpótlási jegyekhez, hogy soron kívül és a legelőnyösebb licitekben, a legkedvezőbb tulajdonrészeket szerezzék meg.
Elhangzik a kommunikációban is a szó, a parasztfurfang. Úgy minősítik, hogy 500 forintért lehetett licitben földet venni, hogy ez a parasztfurfang. Én nem minősítem tisztviselői furfangnak, ha valahol 5000 lesz a licitár, de igenis mi támogatjuk és segítjük a jó értelemben vett parasztfurfangot, mert ennek az országnak nagyon sok válságos helyzetét ez a parasztfurfang oldotta meg. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
'45 háborús pusztulása után soha nem látott gyors helyre- és talpraállítást produkált Magyarországon a parasztfurfang, amelyik megakadályozta, ha tudta, a német hadsereg '44-es rablását is, és a szovjet hadsereg '45-ös rablását is – egyformán, a maga módján. És ez a parasztfurfang Brezsnyev és Szuszlov elvtársak személyes intervenciói dacára megvédte a háztáji gazdaságot Magyarországon, és vele együtt Európában nem látott gazdasági jólétet az élelemellátásban. És ez a parasztfurfang megvédte ezt az országot egyéb kérdésekben is, amikor az ipari hézagokban a melléküzemi tevékenységgel kiépített egy olyan iskolát, amelyikből ma a kisipari vállalkozások élnek és indulnak meg.
Ne sajnáljuk, támogassuk ezt a parasztfurfangot, támogassuk azzal az egyetértéssel, amivel egy hatpárti agrárklub kereste meg a törvényes megoldások könnyítését. Mi itt 380 egynehányan próbáljuk a magunk munkaterületén segíteni a tisztességes, jó szándékú végrehajtást is.
Ezt kívántam elmondani, és elnézést kérek, hogy politikailag zaklatott időszakokban ilyen, a gazdaság, és annak egy érintett rétege, a vidék lakossága kérdésében próbáltam szót ejteni.
Köszönöm a türelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
