KÓSA LAJOS, a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
KÓSA LAJOS, a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
KÓSA LAJOS, a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tekintettel arra, hogy az SZDSZ és az MDF képviselőcsoportjának vezérszónoka rendkívül részletes és kimerítő, pontos észrevételeket tett a beterjesztett 5517-es számú törvényjavaslathoz, A bányáról című törvényjavaslathoz, ezért én igazából csak három dolgot szeretnék kiemelni az eredeti szándékomtól eltérően, hiszen annak tényleg nem látom értelmét, hogy az előttem elhangzottakat én is külön kiemeljem vagy megemlítsem.
Az első: arra Szűcs István tett halvány utalást, miszerint egy olyan törvényjavaslattal állunk szemben, ami egyrészt kapcsolódik a koncesszióról szóló törvényhez, amit a Ház már korábban elfogadott, ugyanakkor a képviselőház megkapta ehhez a törvényjavaslathoz az elkészült végrehajtási utasítást is. Ezt szeretném kiemelni, mert úgy gondolom, hogy hallatlanul fontos, és nagyon-nagyon megkönnyíti a törvényhozás munkáját, hogyha ilyen mértékben rá tudunk pillantani azokra a későbbi, a törvényben megfogalmazott, de általunk még nem ismert megoldásokra, amelyek más törvények kapcsán is felvetődtek már, és nagyon sokszor ott is elhangzott az, hogy bizony a törvényjavaslatban megfogalmazottak, vagy a már elfogadott megoldások a végrehajtási utasításban foglaltakhoz képest jelentősen módosulhatnak. Tehát így együtt tudjuk nézni a kérdést, és ez hallatlanul fontos, nagyon megkönnyíti a törvényhozás munkáját. Egy olyan precedens ez, aminek mindenképpen folytatódnia kellene, sokkal egyszerűbb dolga lenne akkor – azt gondolom – a törvényhozóknak.
A másik két dolog, amit csak érinteni szeretnék: az egyik a tulajdonok kérdése, amit mind a három felszólaló érintett – az előbb érdemtelenül Pál Lászlót nem említettem meg ", amit érintettek ezek a vezérszónokok. Szeretném én is megerősíteni azt, hogy valóban nem kézenfekvő az a megoldás, hogy a föld méhének kincseit automatikusan állami tulajdonba utalja ez a törvényjavaslat. Rendkívül különböző megoldások lehetségesek, amelyek már megvalósultak a világban. Szalay Gábor említette az osztrák példát, mondhatnám az amerikait.
Csak arra szeretnék ezzel utalni, hogy a föld méhének kincseit automatikusan állami tulajdonba adni ez számos olyan problémát vet fel, amelyet jól végig kell gondolni a törvényjavaslatról szóló viták kapcsán, és utána kell valami végleges formát találni, mert mind a két megoldáshoz nagyon komoly érvek és ellenérvek kapcsolódnak.
A harmadik, amit szeretnék külön kiemelni, az a bányajáradék kérdése, amiről Szalay Gábor szintén tett említést. A bányajáradék ilyen formájú megfogalmazása, amit a törvényjavaslat 24. §-ában találunk, meglehetősen bizonytalan. A törvény egyéb helyeiből világosan kitűnik, hogy a koncessziós díj nem azonos a járadékkal, és a járadéktól a koncessziós szerződésben a felek el is térhetnek. Ez így van helyén, azt hiszem.
Ugyanakkor nem egészen világos, hogy az a járadék, amit a bányavállalkozók fizetnek az államnak, tulajdonképpen milyen jellegű járadék. Ugyanis a bányajáradéknak – a közgazdasági elméletből jól tudjuk – két fajtája lehetséges: a különbözeti bányajáradék és a bányajáradék. A törvény által alkalmazott járadék inkább tűnik valamilyen adó jellegű elvonásnak, mint különbözeti bányajáradéknak. Amennyiben erről van szó, azt gondolom, hogy egy precízebb megfogalmazással ezt nyilvánvalóvá kell tenni: már csak azért is, mert a későbbi bányavállalkozókkal kapcsolatban hamarabb lehet – azt gondolom – megegyezésre jutni, és az a jobb, hogyha ezt a kérdést nyilvánvalóvá tesszük.
A képviselőcsoportunk szintén nem adott be még módosító indítványokat ehhez a törvényjavaslathoz, abból a megfontolásból, amit Pál László is említett. Nevezetesen a viták, tehát az általános vita lezárásával és a többi vezérszónok álláspontjának ismertetésével olyan kérdéseket eleve tudunk tisztázni, amihez nem is szükséges módosító javaslatot beadni, így a törvényhozás munkáját jelentősen lehet könnyíteni, és gondolom, a gazdasági bizottság előtt valami hasonló konstruktív szellemben, a törvényjavaslatot minél előbb a Ház el tudja fogadni. Erre annál is inkább nagyobb szükség van, mert ez egy olyan törvényjavaslat, ami már nagyon régen előkészíttetett, és a Ház megkapta nagyon régen a törvényjavaslatot, és sajnos, még most kezdtük el tárgyalni. Ez a csúszás nem segít abban az alapvető problémában, hogy bár a törvény valóban nem a magyar bányászatot, a magyar bányászat aktuális helyzetét és jövőjét taglalja, mindenképpen egy olyan alapvető sarokpontot jelöl ki a magyar bányászat fejlődésében és későbbi jövőjében, ami nélkül úgy gondolom, hogy az aktuális kérdéseket is nehezebb kezelni. Ezért a képviselőcsoportom a módosító indítványokkal igyekszik majd konstruktívan a törvény mielőbbi elfogadását segíteni.
Köszönöm. (Taps.)
