LUKÁCS TAMÁS, DR. a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónoka:
LUKÁCS TAMÁS, DR. a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónoka:
LUKÁCS TAMÁS, DR. a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha ezt a költségvetési zárszámadási törvényt egy gondolattal kellene jellemezni, akkor talán Schopenhauert hívom, s egy schopenhaueri gondolattal lehetne legmarkánsabban megfogalmazni: "Köszöntöm, aki vagyok. Sírva siratom, aki lehettem volna."
Hiszen ez a költségvetés tükre azoknak a gazdasági folyamatoknak, amiket ez az ország elért, és tükre azoknak a gazdasági folyamatoknak, amiket az ország kívánt volna elérni. Úgy gondolom, a számok tengerében – amik valóban zavarók, hiszen sokszor nem látjuk a fától az erdőt – abból a szempontból kell megítélni egy zárszámadási törvényt és az elfogadásáról véleményt formálni, hogy a jövőre vonatkoztatva milyen következtetéseket lehet levonni egyrészt a Parlament, másrészt a Kormány munkájával kapcsolatban.
Nyilvánvaló, hogy az Achilles-sarka és a legélesebb kérdés ebben a költségvetési törvényben a betervezett hiány, illetőleg annak túllépése, majd jogi szempontból ennek finanszírozhatósága. De hozzáteszem, nemcsak jogi, hanem gazdasági szempontból is.
Tudomásul kell venni azt a tényt, amit ebben az országban mindenki ismer, hogy ez a költségvetés – és sajnos úgy néz ki, hogy még további költségvetések is – hiányra kell hogy épüljenek. Ez a hiány 78,786 milliárdra volt betervezve, 114, 156 milliárdra sikeredett, és a sikeredetthez hadd tegyem hozzá, hogy annak összetevőit az expozé, azt hiszem, korrekten tartalmazta.
De úgy gondolom, aki ebben az országban él, az tudja, hogy ennek a hiánynak milyen valós okai vannak. Tudja, hogy valóban – és ez az első következtetés, amit a Parlamentnek le kell vonni – itt nagyon komolyan átalakításra szorul az adórendszer. Olyanfajta átalakításra, ami szociálisan igazságosabb rendszer, ahol nem egy rendőrállamra jellemző adófelügyelet hajtja be az adókat, hanem olyan tisztességes adórendszer, ahol a költségvetés valóban bizton számíthat azokra a tételekre, amiket joggal feltételez, és joggal tervezett be.
Ma jelenleg az adórendszer nem ilyen, a vámrendszer nem ilyen, és – most nem tartozik szorosan ide – a tb.-rendszer sem ilyen. Ennek következtében nyilvánvalóan az állampolgári reflexek úgy alakulnak, hogy ez esetleges prognózisban megfelelő számítások alapján betervezett bevételek az államkasszába nem folyhattak be. Ugyanakkor – elnézést kérek, nem jelölöm meg az idézet helyét – a Kormány azzal dicsekszik, amit szégyellnie kellene. Nevezetesen, hogy ez a költségvetési hiány finanszírozható a megtakarításokból. Abból a 250 milliárd forint lakossági megtakarításból – hogy mennyiben lakossági megtakarítás, megint másik kérdés ", amire ezek a kincstárjegyek kibocsáthatók lettek.
(19.50)
Tisztelettel fölteszem azt a kérdést: ha egy gazdaságban érdemesebb kötvényekbe fektetni, államkötvényekbe fektetni a pénzt, mint hogy befektetni a gazdaságba, akkor ez a gazdaság hova juthat? Azért teszem föl ezt a kérdést, hiszen Magyarországon beszélni a költségvetési hiányról, annak százalékos mértékéről nem azonos, mintha egy másik, működő piacgazdaságban beszélünk róla. Csak adatokat mondok, hiszen ismert, hogy az Egyesült Államokban is jelentős költségvetési hiány mutatkozik, azonban a két kérdés nem vonható egy tekintet alá, hiszen az Egyesült Államokban a GDP-hez viszonyított arány 36%, az NSZK-ban 45% körül van, míg Svédországban 57%, nálunk a '88-as 64%-ról '91-ben 66%-ra nőtt a GDP-hez viszonyított arány. És önmagában ha a GDP aránya csökken, akkor önmagában is megadja a választ arra, hogy a költségvetési hiány növekedni fog. Ez egy olyan ördögi kör, ahol a reálgazdaság visszaesésének megállítása feltételezi, hogy a következő évben – és reméljük, hogy a '93-as költségvetés ezt tartalmazni fogja – megteremti azokat a gazdasági feltételeket, amely gazdasági feltételek mellett a reálgazdaság további csökkenése megállapítható anélkül, hogy az inflációval kapcsolatban elért eredményeket veszélyeztetnénk.
Én úgy gondolom, hogy nemcsak a Kormányra, hanem most már az államháztartási törvény után a Parlamentre is ez komoly felelősséget hárít, hiszen minden felelősséget nem szabad a Kormányra hárítani. Nem azért, mert kirendelt védője lennék a Kormánynak, hanem azért, mert sem az Állami Számvevőszék, sem a Pénzügyminisztérium jogi okfejtésével nem tudok egyetérteni abban a tekintetben, hogy a költségvetési hiány a leírt módon finanszírozható vagy nem finanszírozható.
Itt fölvetődött, és minden vezérszónok fölvetette a törvényességi kérdést. Kezdem talán a könnyebb kérdéssel: a Pénzügyminisztérium jogi okfejtésével azért nem tudok egyetérteni, mert egy törvényerejű rendelet, ha a hierarchiák rendjét tekintem, már akkor sem, de ha ellentétben van a költségvetési törvény, akkor lex posterior derogat priori, a "későbbi törvény rontja a korábbit" elve alapján nem alkalmazható.
Ugyanakkor az Állami Számvevőszék amit törvénysértésnek tart, azzal kapcsolatban hadd jegyezzem meg, hogy ha egy parlament rossz törvényt hoz, olyan rossz törvényt hoz, amely nem számon kérhető, nem pontos kategóriákkal dolgozik, akkor erőltetett dolog olyan kategóriákat számon kérni a Kormányon, amik előre a törvényben nem voltak pontosan meghatározva. Márpedig, hogy mikor és milyen módon köteles a Kormány pótköltségvetést kérni, mi annak a hiánynak a mértéke, tehát valamilyen módon egzaktan meghatározható kell hogy legyen, hogy milyen módon, milyen esetben kötelezhető, akár százalékos mértékben a Kormány, ha túllépi a költségvetési hiányt, arra, hogy felhatalmazást kérjen, illetőleg pótköltségvetést kérjen. Ezt pontosan meg kell határozni a költségvetési törvényben, elő kell írni a Kormány számára, hogy mi szabad, saját mozgási tere, és mely esetekben köteles a Parlamenthez fordulni. Amíg ezt a törvényben nem tesszük meg, önmagunkat sem menthetjük föl. És mindazok a frakciók, amelyek azt mondják, hogy erre tekintettel nem adják meg a felmentést, akkor ne adják meg önmaguknak sem a felmentést ebben a tekintetben, mert tessék szíves lenni alázatosan fejet hajtani, hogy hibázott ebben az esetben a Parlament is, mert nem korrekt és nem pontos jogi fogalmakat határozott meg a költségvetési törvényben.
Nagyon sajnálatos, hogy néha a Parlamentnek önmagába is kell nézni. Lehetnek felmentő körülmények, lehet, hogy ebben a nagy törvényhozási hajszában követtünk el hibákat. Elnézést kérek, képviselőtársaim, nem zárom ki a Parlament hibázási lehetőségét.
Végül úgy gondolom, hogy az az út, amelyen kritikák érték a kormányzatot és kritikák érték a '91-es költségvetést, ami az általánosítás szintjén levonható következtetések, hogy a nagy átalakítási rendszerek megváltoztatása nélkül, az intézményi rendszer finanszírozása nélkül, az önkormányzati rendszerek ilyenfajta finanszírozása nélkül nem fogunk egy lépést sem előbbre lépni a következő évi költségvetésnél sem. Mert a költségvetési számok között igenis egy ország működőképessége áll, a költségvetési számok mögött igenis egy ország szociális biztonsága áll. Éppen ezért szükséges a következő évi költségvetésre levonni ebből a tanulságokat, és a költségvetési törvényt, a zárszámadó törvényt ebből a szempontból elfogadni.
Én nem tudok más logikával élni, és más gondolat nem lehet záró gondolatként, hogy a költségvetési törvényt csak úgy lehet megszavazni, ha az ebből való kritikákat mind a Parlament, mind a Kormány levonja, és a '93-as évi költségvetésnél felhasználja.
Köszönöm szépen. (Taps.)
