ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatásügyi miniszter:
ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatásügyi miniszter:
ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatásügyi miniszter: Tisztelt Országgyűlés!
A kultúra és az oktatás területén tárgyilagos vitára vártam. Nem az történt. De, hogy nem az történt, ennek hagyománya van. Néhányan – nemcsak itt a Parlamentben, hanem a Parlamenten kívül is – el szokták mondani a tényekkel szemben álló feltételezéseiket, enyhén szólva valótlanságaikat és nem hallgatják meg vagy nem veszik tudomásul a velük ellentmondó tényeket. Ez történt most is.
Fodor Gábor képviselőtársam olyan kérdéseket érintett, és azokban olyan állást foglalt, amik nem felelnek meg a valóságnak. Azt mondhatnám, hogy egész felszólalásának minden mondatát meg lehetne a tényekkel cáfolni. De azt hiszem, hogy erre nincs most idő, és csak a legfontosabbakat emelném ki, időrendben.
Azt mondja a fölszólalásában először, hogy a meggondolatlan, félreérthető vagy elsietett rendelet a hitoktatásról. Ez a rendelet nem létezett. Egyszerűen arról volt szó, hogy felhívtam az Országgyűlés, az ország figyelmét arra, hogy Rákosi alkotmányában biztosítva volt az iskolai hitoktatás fakultatíve. És a Kormány soha nem beszélt arról, hogy kötelezően be akarja vezetni, ennek ellenére itt a Parlamentben is nem egyszer, tévében elhangzottak ezzel ellentmondó állítások, minden alap nélkül. Ami ezt a hitoktatásról szóló, alkotmányban rögzített passzust illeti, ez csak annyi volt, hogy az iskolákban is lehet hitoktatni, ez pedig nem volt elég liberális a liberális oldalnak, túlságosan vallásos rendelkezésnek tetszett. Ehhez nem kell kommentár.
A másik: a kisebbségi oktatásról. Arról, hogy ez az első Kormány, amelyik megkülönböztetetten a kisebbségi oktatásra többet szán, mint a többségi tanulóknak az oktatására, azt hiszem, erre már volt itt utalás, ez is a tény, el kell olvasni, megjelentek ezek, hogy a fejkvótában és azon felül milyen támogatást kap a kisebbségi oktatás. Volt még olyan Kormány, akár a szomszédban, akár Magyarországon, amelyik ezt megtette?
A másik pedig: ez az első Kormány, amelyik olyan egyezményeket kötött a szomszéd országokkal, amivel legalizálta és lehetővé tette tanulók és tanárok cseréjét, kisebbségi tanulók és tanárok cseréjét is. Ennek megfelelően lehetővé vált magyar diákok Magyarországon tanulása részképzésben vagy anélkül. Azonkívül lehetővé vált, hogy a kisebbségi oktatásban az anyaországból ide, s Magyarországról a kisebbségben élő magyarokhoz tanítani mehessenek. Ilyen egyezményt írtunk alá Romániával, Szlovákiával, Ukrajnával, Szlovéniával, és azt hiszem, ha arról beszélünk, hogy ez az ország nem tette meg a szükséges lépéseket a kisebbség védelmére, kérdezem: mihez képest?
Azonkívül még egy harmadik dologra szeretnék utalni, hogy nem lehet válaszolni olyan kijelentésekre, hogy az ország társadalmával nem folytattunk az oktatás ügyében párbeszédet, hogy szembemegyünk az ország közvéleményével, hiszen azok az oktatási törvények, amiknek a létezését is tagadja, nyomtatásban is láthatók már, megjelent a 2000-ig tartó felsőoktatási koncepció. Koncepciótlansággal vádolja meg ugyanakkor a Kormányt a képviselő úr. Mindezeket nem a társadalommal szemben, hanem a társadalommal csináltuk meg, a rektori konferencia, a főigazgatói konferencia és az összes érdekelt társadalmi szerv, beleértve a diákszervezeteket is, jóváhagyásával. Ezzel szemben itt az hangzott el, hogy mindezek ellen alkottuk meg ezt. Egyszerűen nem felel meg a tényeknek, nem a valóságot állítja. Mindezekről jegyzőkönyvek vannak, minderről nyilatkoztak.
Azzal a kijelentéssel sem tudok semmit sem kezdeni, amikor azt mondja, hogy az összes pedagógus ellenzi, az összes tanuló kifogásolja és tüntetéseket szerveznek. Akkor hogy tudtuk megcsinálni ezt a törvényt konszenzussal, hogy tudtuk megszerezni a diákszervezetek beleegyezését még a tandíj kérdésében is?
Azt hiszem, amit tanulságként le lehet szűrni – nem akarok tovább a részletekbe menni –, egy vitánál alapfeltétel az, hogy valós tényeket mondok, azokat támadom, és nem építek – enyhén szólva – valótlanságokat, hogy azokat támadjam. Ez hozzátartozik egy parlamenti vitakultúrához, ami – úgy látszik – két év alatt semmit sem javult. (Taps a jobb oldalon.)
