BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! A Kormány kétéves munkájának gazdaságpolitikai fejezeteihez szeretnék néhány gondolatot fűzni. A rendelkezésemre álló idő rendkívül rövid, ezért legfeljebb nagyrészt tézisek felsorolására szorítkozhatom, részletes elemzés és argumentáció nélkül, ezért elnézésüket kérem.
Két kérdésre keresem a választ.
Az első kérdés: hogyan élt a Kormány az elmúlt két esztendőben azzal a rendkívüli és minden bizonnyal megismételhetetlen történelmi lehetőséggel a gazdaság átalakulása terén, átalakítása terén, amely osztályrészéül jutott? A második kérdés: milyen árat fizetett az elmúlt két esztendőben a társadalom a gazdaság átalakításáért?
Szeretném megfogadni miniszterelnök úr és Kádár Béla úr intelmeit: Pál apostol szellemében a tényekre és a tények tiszteletére építem értékelésemet. Két részletben beszélnék.
Az első az elmúlt két esztendő és a gazdasági örökség viszonya, a második: milyen feladatokat látunk lehetségesnek és szükségesnek az elkövetkezendő másfél esztendőben?
Szeretném önöket biztosítani arról, hogy pontosan ismerjük azt az örökséget, amelyet az Antall-kormány átvett hivatalba lépése idején, már csak azért is, mert alkalmunk volt ezzel az örökséggel egy esztendőn keresztül közösen élni és dolgozni. Éppen ezért legyenek nyugodtak, egyikünk sem várt az Antall-kormánytól csodákat, különösen nem a gazdaság átalakítása terén.
Az örökölt válságos helyzetről a következőket írja a beszámoló. Pontonként megyek végig azért, hogy a lehető legrövidebb tudjak lenni. 21 milliárd dollár bruttó és több mint 15 milliárd nettó adósságállomány. Két év múltán több mint 22 milliárd dollár bruttó adósságállomány, és az örvendetesen növekvő tőkebefektetések és árfolyamváltozások eredményeként csökkenő nettó adósságállomány. A teljesítmények egy évtizede stagnálnak, az elmúlt két esztendőben drasztikusan csökkentek. A GDP 15%-kal, az ipari termelés 30, a mezőgazdasági termelés közel 10%-kal esett vissza.
Egyoldalú világpiaci orientáció. Igaz, a mai is egyoldalú, csak éppen másik irányba: akkor Keletre, ma Nyugatra. Nagyfokú szerkezeti elmaradottság. Igaz. Ma elsősorban a szervezeti átalakulásokban van előrelépés, a valódi, érdemi szerkezeti átalakulásban rendkívül kevés. A hagyományos rubelelszámolású kapcsolatrendszer összeomlott. Igaz, ára piacvesztés. Tisztelettel válaszolom Kádár Béla miniszter úrnak: Csehszlovákia kisebb veszteségekkel úszta ezt meg.
Lehetett volna kisebb? Igen. Kezdetben kevesebb politikai hisztériával, később állami támogatás a bartelügyletekhez, az egymásrautaltság jobb kihasználása, és a vállalkozásoknak a magárahagyatottságán enyhítendő.
Az inflációs folyamat felerősödött. Pozitív kormányzati eredmény: nagyrészt a többé-kevésbé következetes monetáris politika folytatásával megtört az infláció lendülete, ára azonban mély recesszió és ugrásszerűen növekvő munkanélküliség, az életszínvonal általános csökkenése; az elmúlt két évben ez tovább erősödött, növelte a szociális feszültségeket.
A belső elosztási rendszerek működésképtelensége bebizonyosodott. Igaz, nem javult az elmúlt két esztendőben semmit sem.
A nagyarányú állami feladatvállalás következtében az államháztartás jövedelem-újraelosztó szerepének túlzott aránya. Igaz. Az elmúlt két esztendőben tovább nőtt.
Az 1988-ban bevezetett adóreform jó volt, de magasak a nominális kulcsok. Igaz. Elsősorban nem a mentességek, hanem az államháztartási reform elhalasztása miatt.
Mindezek hatására az egyensúlyi viszonyok megbomlottak, krónikus lett az állami költségvetés hiánya. A külső egyensúly javítása pozitív eredmény, alapvetően azonban nem teljesítménynövelés, hanem döntően a recesszió eredményeként, a belső egyensúly pedig drámaian tovább romlott.
Mindezek eredményeként a gazdasági teljesítmény átmeneti visszaesése: őszintén remélem, hogy nem kell az egész első választási periódust átmenetinek tekinteni, hiszen ezek a gazdasági teljesítmények tovább romlottak.
Mindezek alapján – tisztelt Ház – a két kérdésre nem tudunk más választ adni, mint azt, hogy a nagy lehetőség egy részét a gazdaság átalakítása terén a Kormány elszalasztotta, s a magyar társadalom a gazdasági-társadalmi átalakításért az optimálisan lehetségesnél lényegesen nagyobb árat fizet.
Mi az előttünk álló másfél esztendő lehetséges politikája a gazdaságban?
Úgy látjuk, hogy a gazdasági növekedés feltételeinek megteremtése az alapvető kérdés, és erre az eddiginél talán nagyobb esély nyílik. Két ellentétpár egymással szemben a gazdaságpolitikai vonalvezetés gerincében: egyensúly és/vagy gazdasági növekedés, infláció és/vagy munkanélküliség.
Az elsőben a válasz: az egyensúly javítása az elkövetkezendő másfél évben luxus lenne, megőrzése mellett a növekedés feltételeinek megteremtésében látunk szerény lehetőségeket. A második ellentétpár esetében az inflációcsökkentés abszolút prioritásához fel kell zárkóztatni a tömeges munkanélküliség megfékezésére irányuló lépéseket.
A növekvő manőverezési lehetőségben milyen esélyeket látunk?
A belső felhasználás növelése legyen szinkronban az exportteljesítmények növekedésével. Ez annyit jelent, hogy adósságszolgálatban tőketörlesztést hitelből, a kamatok törlesztését ne kizárólag a folyó fizetési mérleg aktívumából, hanem a felhalmozott devizatartalékokból és devizabetétekből célszerű teljesíteni.
(13.20)
Ebben a periódusban olyan adósságcsökkentés, amely tőke- és jövedelemkivonást jelent a magyar gazdaságból, minden bizonnyal nem engedhető meg, bármilyen szépen hangzana is.
Kulcskérdés a vállalkozások feltételeinek javítása, mindenekelőtt a beruházások területén. Úgy véljük, van lehetőség egy lényeges fordulatra, az elkövetkezendő két évben a privatizációs bevételekből ne a belső államadósság csökkentésére, hanem a hazai beruházások, mindenekelőtt az infrastruktúra, illetve a műszaki fejlesztés finanszírozására jussanak eszközök. Alapkérdésnek tekintjük, hogy a megtakarítások mellett a beruházások ösztönzése is helyet kapjon a nagy rendszerekben, így a monetáris szférában, hitelkonstrukcióban, illetve a fiskális szférában az adórendszeren belül is. Ugyanakkor kulcskérdésnek tartjuk, hogy a megtakarítások ösztönzése ne csökkenjen, sőt esetleg növekedjék. Lásd például a forrásadó csökkentésének lehetősége.
Azt gondoljuk, hogy látványos és populista, úgynevezett gyorsított lakossági konvertibilitási lépések helyett a devizatartalékokat döntően beruházásokra, munkahelyteremtésre, nem esetleg újabb turista-valutakeret növelésére kellene fordítani. Infrastruktúra-fejlesztésben, külföldi hitelek, világbanki hitelek abszolút preferálása, koncessziók gyors elterjesztése, illetve a lakásépítés, lakásberuházás terén minden lehetséges kedvezmény fenntartása, nem pedig azok szűkítése.
E program legfontosabb feltétele: politikai stabilitás – nem kis mértékben önökön múlik, tisztelt uraim –, a költségvetés hiányának csökkentése egy érdemi államháztartási reform útján, illetve a valódi tőkebefektetők változatlan preferálása.
Privatizáció, vagyonpolitika. Kárpótlás: elhibázott lépés; gyors befejezése; újabb károk megelőzése. A banki privatizáció előkészítése a kulcskérdés, illetve a nagy önkormányzatok – társadalombiztosítás, betegbiztosítás – és a települési önkormányzatok vagyonnal való ellátása.
Fiskális politikában az államháztartási reform, a költségvetés hiányának csökkentése, jövedelemadók helyett a fogyasztási adók részarányának növelése, a belföldi adósság kamatainak növekedésére pedig az úgynevezett oszthatatlan állami kiadások előirányzatainak csökkentése.
Két prioritás férhet bele az elkövetkezendő két évbe: az oktatás és a szociálpolitika.
Piacbővítés, a valódi nyereséges termelés piacvédelme protekcionista veszélyek nélkül, illetve az elveszített keleti piacok egy részének visszaszerzése.
Szociálpolitikában: vagyon a nagy szociálpolitikai rendszerek értelmes finanszírozására, az államháztartási reform végrehajtása, több szektorú szociálpolitika és a szociálpolitikát generáló önkormányzatok létrehozása.
Végül a gazdasági törvénykezésben az eddigi lemaradás konzekvens felszámolása. Mindez, tisztelt Ház, végrehajtható, ha nagyon nehezen is.
Egy apró és zárógondolat az önök, tisztelt kormánytagok figyelmébe. Valamivel kevesebb gőgöt, több alázatot és szakértelmet, és mi támogatni fogjuk ezt a munkát. Köszönöm szépen. (Taps.)
