FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ)
FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ)
FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ) Köszönöm szépen, Elnök Úr.
Természetesen azért kértem szót, mert az előzőekben Andrásfalvy miniszter úr az én hozzászólásomra is kitért. De bevallom, egy kicsit zavarban voltam, hallgatván a miniszter úrnak a hozzászólását és a minősítését, mert én úgy gondolom – persze lehet, hogy nem jól gondolom –, hogy én egy korrekt és fair kritikáját adtam az oktatási kormányzatnak, és igyekeztem ezt az önkormányzatokkal kapcsolatban is megadni.
Szerintem a miniszter úr félreértette, vagy félrehallott belőle sok mindent, amit elmondtam, mert én nem várom azt, és nem is kívánom azt, hogy mindennel egyetértsen, hiszen nyilván a különböző helyzetünkből fakadóan ez nem fog bekövetkezni. De azt hiszem, hogy a kritikát azért tényleg érdemes – ahol lehet – megfogadni, és természetesen érdemes is vele vitatkozni, ahol nem erről van szó. De hát őszintén szólva, a hangvételre, vagy egyáltalán az ilyen stílusminősítésre én kifejezetten meglepődve figyeltem fel, mert nem hiszem, hogy ebben a hozzászólásban ezt különösebben kritizálni lehetett volna.
De nézzük most meg a tartalmi kérdéseket röviden. A hitoktatásról ugye beszélt a miniszter úr, hogy én támadtam en bloc a hitoktatást. Még egyszer hangsúlyoznám, hogy átgondolatlannak neveztem azt a rendeletet, ami akkor született. Én úgy gondolom, hogy lehet átgondolatlannak nevezni. De köztudomású, hogy például a hitoktatók státusa nem volt akkor se tisztázva, és nem volt ez igazából fixálva azon a nyáron, amikor ez a rendelet született, később alakultak ki ezek a dolgok. Tehát úgy vélem, hogy ezt nyugodtan mondhatjuk, hogy nem volt kellően átgondolva akkor ez a rendelet.
A kisebbségi oktatásról nem beszéltem, amikor az emberi jogi bizottság elnökeként szólaltam fel, akkor említettem meg ezt a bizottság ellenzéki véleményeként. Egyébként pedig nem azzal a szándékkal mondtam ezt sem, mint hogyha a kisebbségi oktatásban ne lennének valóban pozitív eredmények, hanem azért, hogy olyannyira nagy probléma volt az elmúlt 20-30 évben a kisebbségi oktatással, hogy a kisebbségek gyakran fogalmazzák meg azt a véleményüket, hogy jelen pillanatban ez sem elég, tehát őnekik többre lenne igényük.
(17.20)
Azt sem említettem, hogy az ország társadalmával nem volt egyeztetés általában az oktatási kérdésekben. Nem vagyok olyan naív, és tudom, hogy az ország társadalmával nem lehet egyeztetni, hanem lehet egyeztetni bizonyos szervezetekkel. Ezt hiányoltam, tehát azt a konszenzuskeresést, ami a diákszervezetek, szülők szervezetei, a pedagógus szervezetek, érdekvédelmi szervezetek irányába kell hogy elinduljanak, és meg lehetne teremteni a konszenzust kellő belátással.
Az oktatási törvénnyel kapcsolatosan pedig azt kifogásoltam, hogy '91-re ígérték, és '92 van. Lehet ugyan, hogy vannak tervezetek, de még nincs előttünk egyelőre ez a törvény, tehát jelentősen késik.
Azt sem állítottam, hogy az összes pedagógus, és az összes diák ellenzi egyébként a mostani kormányzat munkáját. Megintcsak nem állíthatnék ilyet, hiszen ez naivság és butaság lenne. Én azt mondtam, hogy rossz lépésekkel sikerült kiprovokálni néhány olyan diáksztrájkot és olyan pedagógustüntetést, amit el lehetett volna kerülni.
Tehát összegzően én is azt tudom mondani miniszter úr válaszára, hogy igazán sajnálom, mert korrekt kritikát akartam mondani. De úgy érzem, miniszter úr viszonválaszában voltak – divatos szóval élve – olyan csúsztatások vagy félrehallások, amik nem arról a tartalomról szóltak, amit én ki akartam fejezni. Köszönöm. (Szórványos taps.)
