GAÁL ANTAL, DR. (MDF)
GAÁL ANTAL, DR. (MDF)
GAÁL ANTAL, DR. (MDF) Igen. Tehát én ebből azt szeretném a továbbiakban kifejteni, hogy igenis itt most a mai vitában az ellenzék részéről a rendszerváltásnak azok a negatívumai, amik mindenképpen megvannak, nem voltak kihangsúlyozva, és itt kanyarodnék vissza a közvéleményhez. Ahhoz a közvéleményhez, amely már két évvel ezelőtt is felkészületlen volt a váltásra és az újra, és most is zavarodottan és tájékozatlanul, többségében tájékozatlanul figyeli az eseményeket, s amikor profi politikusoktól az ország színe előtt televízióban, rádióban hallanak olyan mondatokat, amelyek nem utalnak a rendszerváltás okozta nehézségekre, kifejezetten megtévesztő hatású, és majdnem azt is merem mondani, hogy káros hatású. Káros hatású, mert a közvélemény elé egy mai vitában, ahol a Kormány kétéves programjáról volt szó, szigorúan és kritikusan azokra a tevékenységekre kellett volna leszűkíteni a vitát, amelyek ennek a kormánynak a működésével és az ország működőképességével kapcsolatosak. Itt számtalan, akármelyik területet említhetném, akár a munkanélküliséget, nem a saját kompetenciám a munkanélküliség, voltak szakavatottak, akik szóltak. De én csak olyanokat hallottam, hogy hogy áll a munkanélküliség azokban a nyugati országokban, ahol egyáltalán a munkanélküliséggel számolni kell. A történelem még nem produkált rendszerváltó országokat, hogy példa legyen arra, hogy egy munkanélküliséget hogy kezel rendszerváltás közben egy ország vezetése.
(19.50)
Vannak példáink, hiszen ott van a volt NDK területe, ahol még nem is tiszta a kép, hiszen tudjuk, hogy nagyon sok ember az ország másik felében munkához jut második csatornákon. De tény az, hogy a munkanélküliséggel kapcsolatosan lényegesen túllépték azokat a százalékokat, amik nálunk vannak.
Vagy beszélhetnénk a mezőgazdaságról. Vidéken élő ember létemre ismerem a magyar falut. Nagyon nagy sajnálattal hallottam például Annus József fölszólalását, akinek a képviselői munkáját tisztelem és becsülöm, egy bizottságban, a honvédelmi bizottságban dolgozunk, de bizony ma a faluról elmondott véleménye nagy csalódás volt számomra. Nem tudom, egyéni vélemény volt-e, vagy pedig az MSZP egyeztetett véleménye.
Ami negatívumot a magyar faluról, a mai állapotokról elmondott, az mind valós, és úgy van. Sőt, talán még én nagyon sok mindent hozzá tudnék tenni. De elvártam volna Annus Józseftől, hogy azt is hozzátegye, hogy ebben még kevésbé van szerepe a Kormány tevékenységének, és a magyar falunak abban az átalakulásban, ami most még előtte áll – mert ott kis késésben van az átalakulás – még nagyon sok nehézséggel kell megküzdeni, s ezeket a nehézségeket a Kormány semmilyen munkával nem tudja kiküszöbölni, legfeljebb minimálisan tompítani.
Nem akarom végig fölsorolni azokat az érveket, beleillik ebbe a képbe, amit Gergátz miniszter úr is mondott vagy Bogárdi képviselőtársam, de elvárható lett volna, hogy a tv előtt ülő nézők Annus József fölszólalásában erre való utalást is hallottak volna.
És végül, bár a fölszólalásom, ha az eredeti ütemterv szerint – a frakcióegyeztetésben én a honvédelmi tárca témájában szóltam volna, az előzetes terv szerint én úgy gondoltam, hogy – az első fordulóban sor kerül, így elhúzódott, ezért változtattam a témát illetően, de annyit azért el szeretnék mondani: tudom, hogy a közvélemény elvárása mindenképpen a gazdasági kérdések felé irányul. De azért egy kissé nagyobb távlatból nézve, akármelyik történelmi szituációt nézzük utólagosan, én nem hiszem, hogy prioritást kapnának a gazdasági kérdések például az 1941-es Magyarországon vagy az 1941-es Angliában. Egynapos teljes vita volt a Kormány munkájáról, és egy szó nem hangzott el arról, hogy ez a kormányzat közel két éve, de tulajdonképpen leszűkíthetjük a szovjet csapatok kivonulásával egy évre, történelmében példa nélkül álló módon, szabadon rendelkezik hadserege és katonapolitikája fölött. És én úgy gondolom: hihetetlen felelősség ez, de hihetetlen nagy a tévedés lehetősége is. Nem vártam, de ebben a földrajzi övezetben nem tisztultak az erővonalak, nem nyugodt a környezet. És én úgy érzem, hogy ez a kormány jól sáfárkodott ezzel a szabad rendelkezéssel. Jól sáfárkodott, és jó irányba indította el katonapolitikánkat és katonadiplomáciánkat. Olyan kritikus pillanatok is voltak, emlékezzünk a délvidéki egyik-másik határsértésre és egyebekre, amikor bizony minden higgadtságára, s minden józanságára szüksége volt ennek a Kormánynak, hogy nyugodt vizeken maradjon. Ez a Kormány – a jövőbe nem láthatunk, de ez a Kormány – a mai napig ebben jelesre vizsgázott.
Én úgy érzem, hogy egynapi, kormányműködés feletti vita nem zárulhat úgy ebben az országban, hogy erről egy mondatot ne ejtsünk. Nem egyet, kettőt és sok mondatot kéne ejteni. És én tudom azt, hogy az ilyen megítélések ilyen dolgokban inkább az utókornak a szereplőire várnak. De úgy érzem, hogy ennek ma is, itt, el kellett hangzani. Akkor is el kellett hangzani, ha késő estére kerül sor hozzászólásomra, de úgy érzem, hogy ezzel a nap így lesz teljes.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
