HACK PÉTER, DR. (SZDSZ)
HACK PÉTER, DR. (SZDSZ)
HACK PÉTER, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Azzal kell kezdenem, hogy vitába szálljak rögtön az első szavaival. Számomra nagy megtiszteltetés, hogy ön egyáltalán végighallgatta, amit mondtam és válaszolt rá. Bizonyos félreértések azonban arra köteleznek, hogy erre reagáljak. Nem állítottam sem a beszédemben, sem soha sehol máshol, hogy pusztán azzal, ha a büntető jogszabályok megszületnek, meg fog szűnni a bűnözés. Nyilvánvalóan a bűnözéssel együtt kell élni. Hosszan arról beszéltem, hogyan lehet ezt az együttélést elviselhetővé tenni. Én nem azt mondtam, hogy önök még nem állították meg a bűnözést, hanem azt mondtam, hogy sem a Kormány előterjesztéséből – tehát a beszámolóból –, sem az eddigi munkából nem látható, mit tettek egyáltalán annak érdekében.
Ha ön úgy gondolja, hogy mindent megtettek, amit meg lehetett tenni, abszolút nem érheti szó a ház elejét, akkor én nagyon elszomorodom, mert úgy érzem, hogy nagyon-nagyon negatív folyamatok indultak be. Az a példa, amire ön hivatkozott – Olaszország példája is –, megijeszt. Ugyanis Magyarországról látni kell, valóban választhat, hogy az európai demokráciák közül az olasz példa, vagy nyugat-európai egyéb példák felé lép el. Olaszországot a nemzetközi irodalom éppen a negatív példák között emlegeti, akár a maffiozószerű bűnözé, akár a hivatalok és a bűnözés összefonódása, akár a politikusok és a bűnözők összefonódása – ez volt az egyik központi téma a legutóbbi választási kampányban, és más egyéb okok miatt is.
Tehát én nem lennék nyugodt, ha az Antall-kormány úgy látja, hogy ezt az olasz utat kell követnie, Olaszország a mérce számunkra. Azt szeretném, ha számunkra más mércék lennének.
A francia példa is nagyon szerencsétlen, mert Franciaországban valóban vannak negatív tendenciák, de az nem mindegy, hogy a negatív tendencia honnan indul. Mert ha valakinek mondjuk százezer forint a havi jövedelme, és az ezer forinttal, tízezer forinttal csökken, az is egy negatív tendencia. És ha tízezer forint a havi jövedelme és tízezer forinttal csökken, az is egy negatív tendencia, csak a végeredmény egészen más lesz, mert az utóbbi éhenhal. Magyarországon, ahol a bíróságoknak 40 év alatt nem volt tekintélye, ezek a negatív tendenciák azt akadályozzák meg, hogy valaha létrejöhessen. Nagyon ijesztőnek tartom ezt a folyamatot, amivel a jövőben együtt kell élnünk. Sokat vitatkozhatunk gazdasági kérdésekben, hogy az állami szerepvállalás milyen területekre terjedjen ki. Arról nem lehet vitatkozni, hogy a közbiztonság és az igazságszolgáltatás területe az állami szerepvállalás, az állam mindenkori kötelessége. Mi kis államot akarunk – ezt sokszor elmondtuk –, de ennek a kis államnak az mindenképpen kötelessége, hogy az emberek biztonságáról a lehetőségekhez képest gondoskodjék.
Utolsó megjegyzés, hogy azt kifogásolom, ebben a vonatkozásban nem történt rendszerváltás, mert a rendszerváltás előtt is kizárólag a belügyminisztériumi tárca felelősségeként rendőri ügyként gondolkodtak erről a kérdésről és most is így gondolkodnak, mint ahogy az önök által hozzánk benyújtott beszámolóból kiderül. Nézze meg, államtitkár úr, csak arról szól a közbiztonság fejezetben – ezt nem én írtam, nem mi találtuk ki és nem ellenzéki csúsztatás – "Közbiztonság, közrend, bűnözés" című fejezetben csak rendőrségi kérdésekről van szó, semmi másról. Köszönöm.
