HORVÁTH ALADÁR (SZDSZ)
HORVÁTH ALADÁR (SZDSZ)
HORVÁTH ALADÁR (SZDSZ) Köszönöm szépen – Elnök Úr – a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Feltehetően bőven lesz alkalma a kisebbségi ügyekkel megbízott miniszter úrnak válaszolni az én fölvetésemre és kritikai megjegyzéseimre, bár az ő beszámolójában körülbelül három mondatban említette, és alig több mondatban szól a Kormány beszámolója a magyar kormányzat kisebbségpolitikájáról.
Az én felszólalásomban a Kormány kétéves, úgymond cigánypolitikájának elemzését és kritikáját szeretném megfogalmazni.
Rövid áttekintést kívánok adni arról, hogy A Nemzeti Megújhodás Programja milyen elveket és célkitűzéseket fogalmazott meg, és ezzel összefüggésben az Antall kormány első két éve alatt mit valósított meg és mit nem.
E kérdés tárgyilagos megvizsgálásakor nem hagyhatjuk figyelmen kívül az előző rendszerek cigánypolitikai gyakorlatát, a nyomasztó örökségeket. A cigánypolitikai közélet és a romák túlnyomó többsége tisztában volt azzal, hogy mit hagyott örökül a Kádár-rezsim, csak címszavakban megemlítek néhányat: rossz gazdaságot, alacsony kvalifikáltságú, leselejtezett, iskolázatlan munkaerőtömeget, antihumánus szociálpolitikát, növekvő szegénységet, intoleráns, egyszínű iskolarendszert, ahol a cigánygyerekeknek a legcsekélyebb társadalmi előbbrejutás esélye csak vágyálom, egy gyűlölettel manipulált társadalmat, ahol a cigány úgymond bűnözőnek, túltámogatottnak, értéktelennek és érdemtelennek minősített másodrendű állampolgár.
Mindezekből nyilvánvalóan kiderül, hogy a cigányság legalább annyira érdekelt, mint más társadalmi csoport vagy etnikum a magyar demokrácia kifejlődésében, a rendszerváltozásban, a humánus, jóléti társadalom elérésében.
A rendszerváltozás folyamatában a magyarországi cigányság reménykedett és hitt a megkapaszkodásban, a közös jövő építésében. Abban bízott, hogy egy bölcs, előrelátó kormányzati politika szociális létbiztonságot teremthet, átfogó gazdasági és szociális programmal megállítja a teljes elszegényedést és lecsúszást, sőt a folyamatot pozitív irányba befolyásolja. Kisebbségi jogvédelmet garantál, kisebbségi jogot biztosít, amelyhez toleráns társadalmi közhangulatot teremt. Úgy gondoltuk és gondoljuk ma is, hogy mindezek szükségesek a nemzet megújhodásának programjához.
Tehát reméltük azt, hogy a demokratikus átalakulás kormányzati politikája társadalmi garanciát, összefogást, szolidaritást hirdet meg, szakértelmet és pénzt rendel a gondok enyhítésére. Tudtuk, hogy mindezek megléte esetén is hosszú-hosszú évek kemény munkája hozhat valódi eredményt.
Nézzük, mit ígért 1990-ben a Kormány A Nemzeti Megújhodás Programjában. Néhány idézetet szeretnék felolvasni a programból:
"Az előkészítés alatt lévő kisebbségi törvény természetesen meg fog felelni a nemzetközi egyezményekben és dokumentumokban kötelezően előírt normáknak. A törvénytervezet alapelvei:
– aktív kisebbségvédelem,
– az esélyegyenlőséget szolgáló pozitív megkülönböztetés,
– az önkormányzatokban megnyilvánuló kulturális autonómia elve.
A Kormány arra törekszik, hogy a kisebbségek demokratikusan megválasztott, hiteles képviselői a társadalmi élet minden szintjén részvételi lehetőséget és döntési jogot kapjanak a kisebbségeket is érintő kérdések megoldásában. Parlamenti képviseletüket közvetlen választás útján, számarányukhoz igazodó, garantált mandátumokkal javasolja megoldani." Vagy: "A Kormány határozottan, a törvény szigorával is fellép minden olyan hangulatkeltés, szociális demagógia, agitáció vagy más megnyilvánulás ellen, amely bármely kisebbség ellen irányul, azt sérti."
"A magyar Kormányban a kisebbségek ügyének, a kérdés súlyának megfelelő, őszinte, tisztességes, az európai jogrendhez és a kisebbségek konkrét helyzetéhez igazodó politika kinyilvánítása az első szabad választások után megalakított magyar kormányzatban elsőrendű és -rangú feladat. Ez aktív kisebbségvédelmet, azt elősegítő, biztosító pozitív diszkriminációt és a kulturális autonómia elvének alkalmazását jelenti. Azt, hogy a kisebbségeket az otthonosság érzete töltse el a hazában." Majd folytatja az új kisebbségpolitikai fejezet: "A kisebbségek között a cigányság helyzete a legsúlyosabb, mert jelentős részük a legszegényebb társadalmi réteghez tartozik. A Kormány tisztában van azzal, hogy a cigányság helyzetének lényeges javulása nélkül a nemzeti kibontakozás kívánt rendje és formája nem érhető el. A cigányság felemelkedése érdekében tervezett program alapelvei: (felsorolja) a mechanikusan alkalmazott segélyezési rendszer felváltása saját felelősségükre is építő célzott programokkal, oktatásuk hatékonyságának növelése, alkalmas vezetők kiválasztásának elősegítése. A cigányság társadalmi felzárkózásának programja csak hosszabb idő során valósítható meg." És így tovább. Majd: "… tudatosítani kell a többségi nemzet tagjaiban a velünk együtt élő kisebbségek helyzetét, hiszen a kisebbségek ügyének felkarolása a többség alapvető érdeke is. A kisebbségi feladatokat egyszerre kell intézményesíteni és társadalmasítani."
A következő bekezdésben: "Kormányzati szinten elengedhetetlen a nemzeti és etnikai kisebbségeket az elmúlt rendszerben ért sérelmek orvoslása, ezért még 1990-ben az Országgyűlés elé terjesztjük a nemzeti és etnikai kisebbségek jogait rögzítő törvényt. Kisebbségi politikánk csak akkor vállalható, ha hoszszabb távú érdekeket állít előtérbe, és kézzelfoghatóan érvényesítjük a kisebbségi jogokat."
Kollektív jogok kérdésében: az önkormányzati funkciók ellátására alkalmas, a szervezetek önállóságát megőrző egységes szervezeti formát támogat.
Még egy utolsó mondat A Nemzeti Megújhodás Programjából: "Az illetékes kormányzati szerveket a folyamatosság, a következetesség, a kisebbségekért, a hazánkért érzett felelősség, a körültekintés vezérli."
Ezek után a szép mondatok után nézzük meg, mi valósult meg mindebből a két év alatt.
Szomorúan kell kijelentenem, hogy ezekből az ígéretekből a Kormány valójában egyetlenegyet sem hajtott végre, és ezzel az egész magyarországi cigányságot félrevezette, becsapta, és nemcsak a cigányságot, hanem azokat a választópolgárokat is, akik komolyan vették e programot.
Nézzük meg röviden, mi az, ami van, és mi az, ami nincs.
Először is: a Kormány kisebbségi törvényt ígért 1990-re. Köztudomású, hogy nincs mind a mai napig és feltehetően 1993-ig nem is lesz. A kisebbségek szervezetei mindent megtettek annak érdekében, hogy mindenki számára elfogadható törvénytervezet születhessen: kerekasztallá szerveződtek, törvénytervezetet alkottak, és konstruktív egyeztető tárgyalásoknak hitt megbeszéléseket folytattak egy koncepció és hatásköri tisztázatlanságokban szenvedő kormányhivatallal.
1991 szeptemberére egyetértés alakult ki a kisebbségek és a kormányhivatal között, és egy 80-90%-ban konszenzusos törvénytervezet állt készen, várva az év végi Parlament elé terjesztésre. E törvénnyel egyetértettek a hazai és külföldi szakemberek, az ellenzéki pártok, a nemzetközi szakmai nyilvánosság, de főképp maguk a kisebbségek.
(20.30)
E törvényt a Kormány megsemmisítette, és 1992. február 6-án egy saját törvénytervezettel állt elő, amely a kisebbségek egységes álláspontja szerint az esélyegyenlőséget sértő, diszkriminatív volt, amely a cigányság törvénybe iktatott jogfosztására, jogkorlátozására vállalkozott. A romákhoz fűződő viszonyát a törvénytervezet 9. § (3) bekezdése fejezi ki a legegyértelműbben. Így szól: megfelelő gazdasági, személyi és egyéb feltételek esetén a nemzeti kisebbségi jogok az etnikai kisebbséget is megilletik. Ez azt jelentette volna, ha Magyarország gazdaságilag felerősödött, és mondjuk a cigányértelmiség saját hajánál fogva kihúzza magát a mocsárból, és ha egyébként az állam úgy gondolja, akkor lehetnek Magyarországon nemzetiségi jogai a cigányoknak is.
Az anyanyelv használatához fűződő alkotmányos jogot ez a kormánytervezet úgy aposztrofálja, hogy a cigányetnikum anyanyelvét vasárnapi iskolákban, többletórákon és fakultációban gyakorolhatja. Gondolom, többen egyetértenek velem, ha ezt úgy minősítem, hogy cinikus. Ezt a törvénytervezetet a Kormány – örömünkre – visszavonta.
Újabb törvénytervezet megalkotása vette kezdetét, az egyeztetéseket április 22-én, ez évben a Kormány lezárta, és a kormányfő ünnepélyesen bejelentette, hogy a Kormány befejezte az egyeztetéseket a kisebbségi kerekasztallal, és így a tervezet június 16-án a képviselők kezébe került. Lényeges tudni, hogy a tizenegy fejezetből csak három megvitatására tartotta érdemesnek a kisebbségeket a Kormány. A tervezet kétharmad részében erre nem tartott igényt.
Nem várható parlamenti konszenzus a törvénytervezetet illetően, miután kétharmados törvényről van szó. A kormányzatnak törekednie kellene az egyetértés megteremtésére, ha 1994-ig Magyarországon kisebbségi jogokról szóló törvényt akar.
2. A Kormány fellép a hangulatkeltés bármely kisebbségeket érintő faji diszkriminációval szemben. Csak a legjelentősebb cigányellenes megnyilvánulásokat, összetűzéseket sorolom fel: Eger, 1990 ősze, Miskolc, Putnok, Budapest, Gyüre, Aranyosapáti, Tura. De ugyanide kell sorolnom a rasszista gyűlöletkeltő újságcikkeket, mint például egyes észak-magyarországi sajtótermékekben vagy bizonyos kormányzati körökhöz közelálló lapokban megjelenő rendőri interjúkat és írói pamfleteket.
Kisebbségi törvény ugyan nincs, de a Polgári és a Büntető Törvénykönyvek tiltják és büntetik a faji gyűlöletkeltést, az uszítást mint az emberiség elleni bűncselekmények egyik formáját. Ez idő tájt a cigányok százezrei érzik magukat fizikailag veszélyeztetve. A konfliktusoknak nincs etnikai jellege, szögezi le határozottan például a belügyminiszter úr, aki meg is követeli tőlünk az övével azonos állásfoglalást. Hát hogyne lenne etnikai jellege ezeknek a konfliktusoknak, amikor egy halmozottan hátrányos helyzetű népcsoport ellen fogalmazódnak meg tendenciózusan a kirekesztő, gyűlöletkeltő gondolatok. A külföldi diákokon és diplomatákon kívül őket sújtja a skinheadek terrorja, mi több, a csősz puskája.
Még egyetlen érvet említenék ezzel szemben. A feltett kérdés megválaszolására, vagyis hogy etnikai jellegűek ezek vagy sem, elsősorban – álláspontom szerint – azoknak van erkölcsi alapjuk, akiket a sérelem ér. Ezen etnikai szempont figyelembevételét javaslom a miniszterelnök úr figyelmébe is, aki ma délután ugye azt mondta, hogy nem hajlandó reagálni azokra a kijelentésekre, amelyek a Kormányt kisebbségellenességgel vádolják. Kérem, hogy kérdezze meg a hazai etnikumok szervezeteit, tagjait arról, hogyan minősítik a Kormány kisebbségpolitikáját: kisebbségbarátnak tartják-e vagy kisebbségellenesnek.
3. A kormányprogram az aktív kisebbségvédelem elvének érvényesülését tűzte ki célul. Az etnikai kisebbség védelme például annyira aktív, hogy a munkaképes korú cigány lakosság közel 80%-a jelen pillanatban munkanélküli; hogy a cigány gyerekek 60%-a képtelen elvégezni az iskolát 16 éves koráig, és ez a tendencia további romlásának következtében betetőzhet a cigányság rabszolgalétének véglegesítésére.
A következő alapelve a kormányprogramnak a pozitív diszkrimináció. Az önkormányzati törvényben a képviselő-testületekbe való bejutás valóban biztosít csekély lehetőséget a kisebbségi jelölt számára a háromnegyedes szavazati arány előnyös megkülönböztető jellege folytán. (Egy hang: Kétharmados!) Kétharmados, köszönöm. A költségvetésben biztosított a nemzetiségi óvodások és tanulók részére normatív állami támogatás, és jutott támogatás a kisebbségi szervezetek és lapok részére is, különféle kulturális és más jellegű rendezvények megtámogatására is. De nem alkalmazták az előnyös megkülönböztetés elvét a legsúlyosabb ágazatokban, például a nem létező foglalkoztatáspolitikán belül a képzés, átképzés, a munkahelyteremtés, az infrastruktúra-fejlesztés területén, az adó- és hitelpolitikában, az egyéni és közösségi vállalkozások élénkítésében vagy például a telepek felszámolásában.
A kormányprogram, egyetértésben egyébként az ellenzékkel, a kulturális autonómia jogát vallja és vállalja. Míg egynéhány kisebbség rendelkezik iskolával, színházzal, kultúrházzal, a legnagyobb lélekszámú magyarországi etnikumnak még ennyi sincs. Összesen egy kulturális intézménye van, az Amaro Drom, magyarul Az Utunk című kétheti magazin, amelyhez támogatást rendelt a Kormány. Még tervbe sincs véve roma múzeum, színház, történelmi, nyelvi, kulturális alapintézmények felállítása.
Üdvözlendőnek találjuk a Kormány 1992. március 11-én 1011-es számon hozott határozatát, a nemzeti és etnikai kisebbségek oktatásának és művelődésének helyzetéről és fejlesztéséről szóló feladatok meghatározását. Nagyon várjuk ennek gyakorlati megvalósulását.
6. A kormányprogram célul tűzte ki a sérelmek orvoslását, a kárpótlást. A magyarországi cigányság mind az erkölcsi, mind az anyagi kárpótlásból, kártalanításból szinte teljes mértékig kimaradt. A földtulajdon kárpótlásából azért, mert a cigányok földhöz juttatását annak idején a régi rendszer sem valósította meg, és kárpótlásról lévén szó, a mai rendszer is elmulasztotta mind ez idáig.
Az életüktől és szabadságuktól jogtalanul megfosztottak kárpótlási törvénye is hátrányosan intézkedik a cigányság jogos kárpótlásáról, hiszen az elfogadott törvény különbséget tett halott és halott, áldozat és áldozat között, csak a bíróság által halálra ítéltek esetében ad valós kárpótlást, míg azokat, akiket csak deportáltak, csak elégettek, csak lemészároltak, azokról szinte nem is szól a törvény. Az illetékes miniszter még arra a javaslatunkra is nemet mondott, amely csupán erkölcsi elismerést és főhajtást nyújtott volna a szerencsétlen áldozatoknak.
A kormányprogram célul tűzi ki a cigányság felemelkedésére vonatkozó kormányzati program kidolgozását. Tavaly egy külügyminisztériumi tájékoztatóban olvastam, hogy a Külügyminisztérium is igen kritikusnak minősíti a magyarországi cigányság helyzetét, és azt írják benne, hogy készül egy kríziskezelő program. Ennek az 1990 szeptemberében meghirdetett programnak a féléves késése után, ezt elősegítendő 1991 májusában a magyarországi Roma Parlament petíciójában kérte és követelte a Kormánytól a cigányság társadalmi felemelkedését célzó komplex rehabilitációs program kidolgozását, amelyhez a Roma Parlament ismételten több alkalommal felajánlotta szaktudását. 1991. szeptember 23-án, tehát közel egy éve elfogadta a Parlament a cigánypolitikai vitanapról szóló országgyűlési határozati javaslatot. A Kormány etnikai szakértő tanácsa tanulmány megírására kérte fel a Roma Parlamentet, amelynek eleget tettünk, s ez év elején A cigányság problémavilága címmel tanulmányt juttattunk el a szakértői tanácshoz, amely tanulmány még arra is javaslatot tesz, hogy szerintünk mit kellene tartalmaznia egy kormányprogramnak.
Sajnos, fél év is kevés volt ahhoz, hogy a Kormány etnikai szakértő tanácsa megvitassa és feldolgozza a hozzá bérkezett szakmai anyagokat. Ez a késlekedés vagy mulasztás is közrejátszik abban, hogy a Parlament mindmáig nem tűzte napirendjére a vitanapot. Fodor Gábor, a kisebbségi bizottság elnöke ez év májusában levélben fordult az etnikai hivatalhoz, helyzetjelentést kérve a hazai romák állapotáról. A jelentés még mindig nem készült el.
(20.40)
Érthetetlen ez a lassúság, amikor a Kormánynak olyan jeles kormányzati főhivatalnoka van, aki három és fél évvel ezelőtt a kért határidőre szállította tanulmányát az MSZMP XIV. kongresszusa elé, amelyben többek között amellett érvelt, hogy az MSZMP a kontraszelektált cigány funkcionáriusait, azok szervezetét ismerje el a magyarországi cigányság hivatalos képviselőjének.
A Kormánytól tehát nem hogy felemelkedési programot, de egy egyszerű helyzetjelentést sem sikerült kicsikarnunk.
Tisztelt Országgyűlés! Szomorú következtetésem, hogy a Kormány mentalitásában és gyakorlatában, sajnos, az előző rendszer cigánypolitikai gyakorlatát folytatja. Pedig az 1990-es programban a cigányságra vonatkozó kormánycélkitűzések elfogadhatóak voltak. Ha a Kormány végrehajtotta volna ígéreteit, nem ebben a hangulatban és nem ilyen súlyos problémákkal övezve kellene kiutat keresnünk.
A cigányság évek óta a bőrén érzi a tragédia előszelét, amit az elmúlt hónapokban-napokban, úgy gondolom, önök is megérezhettek.
A nemzeti megújhodás programjából idézek újra: "A Kormány tisztában van azzal, hogy a cigányság helyzetének lényeges javulása nélkül a nemzeti kibontakozás kívánt rendje és formája nem érhető el." Egyetértve e megállapítással, logikus következtetés az, hogy miután a cigányság helyzete lényegesen romlott, a Kormány súlyos mulasztásaival alapvetően veszélyezteti a nemzeti kibontakozás kívánt rendjét és formáját.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Meggyőződésem, hogy a Parlament tisztán látja a romák katasztrofális helyzetét. Meggyőződésem az is, hogy a Kormány képes lenne mozgósítani olyan politikai, szakmai, gazdasági erőtartalékokat, amelyek mozgósítása rövid időn belül jelentősen javíthatna a helyzeten. Még van közel két év – de illúzióink már nincsenek.
A Kormány jobbratolódása elodázza és lehetetlenné teszi az etnikum társadalmi felemelkedését, ami veszélybe sodorja az országot, az egész kibontakozás lehetőségét.
A kormányprogram teljesítésének elmulasztásáért a Parlamentet, bennünket is óriási felelősség terhel. A döntés joga és a döntés felelőssége, úgy gondolom, a továbbiakban a Parlamenté.
Köszönöm szépen.
