ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár:
ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár:
ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Tudom, hogy csalódás éri, hogy a felvetett kérdésekre, ami az igazságszolgáltatást illeti, nem a miniszter úr válaszol. Én ugyan kétségtelenül nem tartozom a csípőből visszatüzelő cowboyok közé, nem hoztam a pisztolyt se, a töltényt se, tehát egy kicsit fésületlenül fogok válaszolni a felvetett kérdésekre.
Az egyik: őszintén megmondom, hogy az indokolt elvárásoknak olyan éteri magaslatában éreztem magam, ami edzettség hiányában légszomjat is okozhatott volna. Tisztában vagyunk a bűnmegelőzésnek a problémájával. Abban a szerencsében részesültem – nagyon ritkán szoktam külföldre menni –, hogy Versailles-ban részt vehettem az ENSZ miniszteri csúcsértekezletén, ami a bűnmegelőzéssel foglalkozott. Ott is szépen felmerültek a gyógymódok, s a végén abban maradtak, hogy majd folytatják a megbeszélést. Hát kérem szépen büntető jogszabályokkal: a ne ölj! elég régen hatályban lévő parancs, mégis San Franciscótól Marseille-en keresztül Turáig kétségtelenül megszegik. Tehát a jog megváltó szerepe az, hogy egy jó jogszabály megalkotása megakadályozza a bűncselekményeknek világszínvonalon mutatkozó emelkedését? Mert nemcsak Magyarországon emelkedik a bűncselekmények száma. Rendelkezésre állnak a statisztikák, amelyek szerint egy világjelenség, hogy azért jó demokratikus jogszabályok vannak Olaszországban – gondolom –, mégis a maffia korlátlanul működik, és a maffia elleni küzdelem is óriási nehézségeket ró az olasz igazságszolgáltatásra.
Tehát indokoltak az elvárások, amiket a képviselő úr elmondott, hogy a bűnmegelőzés vonatkozásában tenni kell, de az ENSZ-nek ezen a bűnmegelőzési konferenciáján sem találtam még azokat a csoda gyógyszereket, amelyekkel hatékonyan lehetne a növekvő bűnözéssel szemben a küzdelmet felvenni. Versenyfutás van a bűnözők és bűnüldözők között. Kétségtelenül keresni kell, hiszen tudom, hogy a képviselő baráti és ismeretségi körébe tartoznak olyanok, akik komolyan foglalkoznak a bűnüldözésnek és a bűnmegelőzésnek a problémájával, és ezek az anyagok nálunk rendelkezésre állnak, csak kétségtelenül ezeknek a megvalósítása egy fejlődési folyamat, nem állunk még ott, hogy az adott esetben ez azzal a hatékonysággal megvalósítható lenne, ami az elvárásban megfogalmazódott.
Ami a jogalkotási programot illeti, sajnos, a rendszerváltozásnak a következménye, hogy egy elhatározott program nem minden esetben valósítható meg, amikor felmerülnek napi megoldást igénylő, tűzoltó jellegű feladatok. Én tudom, hogy az elfogadott törvények száma, amit a Parlament elfogadott, a számok lenyűgözőek. De azt is be kell látni, hogy az etetőlegényeknek a gyorsasága meghaladja a parlamenti őrlőmalom sebességét. Hiszen külön kritika tárgya volt az, hogy 94 jogszabálynak, törvényjavaslatnak a tárgyalását kérte a Kormány, holott ez lehetetlen. És amennyi még benyújtásra készen áll a jogalkotási programnak a keretében. Tehát kétségtelen, hogy egy nagy vonalakban megfogalmazott programnak a rendszerváltozás logikájának az eredményeként teljes átváltása megvalósíthatatlan. Alkotmányos mulasztásoknak kellett eleget tenni, a nagy része azoknak a törvényjavaslatoknak, amiket az 1989-ben módosított Alkotmány szükségessé tett, kevés kivétellel benyújtásra került.
(18.40)
Nem kívánok most idézni, az Igazságügyi Minisztérium összeállításában, kiadásában egy kiadványban felsoroltuk azokat a jogalkotási feladatokat. Tudatában vagyunk annak, hogy a jelenlegi jogalkotási folyamat hordozza magában a minőségi hibákat. Külön javaslatunk van arra, hogy hozzanak már létre a szétszórtság megakadályozására akár még a Miniszterelnöki Hivatalon, akár az Igazságügyi Minisztériumon belül egy kodifikációs, egy kodifikátor stábot, amit kihelyeznének adott esetben a szakminisztériumhoz. De kétségtelenül a jogalkotási folyamat összefogottságát és a minőségi színvonal emelését egy ilyen folyamat elősegítené.
A pertartam: a nemzetközi viszonylatban a magyar bíróságok előtt folyamatban lévő perek pertartama, azt hiszem, megállná a helyét. Elhiszem, hogy lassan őrőlnek a bíróságok. Elhiszem, hogy a végrehajtása a jogerős ítéletnek nehéz. De ez inkább a behajthatatlanságon múlik. Egyébként a végrehajtási trv. reformja készül. Jövő évben valószínűleg az Országgyűlés elé tud kerülni. Hosszas szakértői tárgyalások előzték meg, főleg gyakorlati szakembereket vontunk bele. Mert ügyvédi gyakorlatban is az ember érezte, hogy hiába van egy jogerős ítélet, kétségtelenül annak végrehajtása, a különböző lépcsők, meghallgatás, tehát hosszadalmas. De ugyanolyan hosszadalmas ez másutt is, ami nem menti a magyar bíróságok előtt folyamatban lévő perek pertartamának elhúzódását, hogy ugyanez megvan Németországban és Olaszországban is. Kétségtelenül javítani kellene rajta.
A bírói tekintély. Nemcsak Magyarországon – hogy azt a szót használjam, amit képviselő úr is használt – köpnek le bírákat. Egy francia statisztikát az Expresszből át tudok adni, ahol a francia közvélemény a bíróságok megítélése szempontjából szintén mutat negatív tendenciát. A bírói tekintély is nyilván kétirányú utca. A bírói tekintélyt a 40 év egy kicsit lejáratta. Ma is kapjuk mindig a leveleket. A pervesztes alperesek legszívesebben arra hivatkoznak, sztálinista bíró hozta az ítéletet a gyerektartási perében, mert kötelezte gyermektartási díj fizetésére.Tehát ez már azzal jár.
Egyébként végrehajtási vonatkozása van; a közjegyzői törvény lehetővé teszi végrehajtó okiratnak a kiállítását. Tehát nyilvánvalóan az új, elfogadott közjegyzői törvény lehetővé teszi a közjegyzői okiraton alapuló végrehajtást is. Tehát kétségtelenül óriási teher a jogalkotási feladat teljesítése. Tudjuk, hogy a bűnüldözés és a bűnmegelőzés feladata sem könnyű, de ami ebből megtehető volt, úgy érzem, az igazságügyi kormányzat a maga részéről az elvárásoknak eleget tett. Köszönöm szépen.
