KOCSENDA ANTAL (FKgP)
KOCSENDA ANTAL (FKgP)
KOCSENDA ANTAL (FKgP) Köszönöm, Elnök Úr. Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim!
A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt képviselőcsoportja a Kormány külpolitikai lépéseihez a következőket kívánja hozzáfűzni – lerövidítve és érintőlegesen.
Napjainkban Közép-, Kelet- és Dél-Európa térségeiben hangos robajjal omlik össze a békeszerződés rangjára emelt békediktátum, melyet az első és második világháború győztes hatalmai e térség számos népére, meglehetős egyoldalúsággal, ráerőszakoltak. E térség népei joggal várták el, hogy e torz politikai képződmények alkotói, felelősségüket átérezve, megteszik azokat a lépéseket, melyek megelőzhették vagy kezdeti stádiumában megállíthatták volna azt a – súlyos áldozatokat eredményező – belháborút, melyet a szerb agresszió következtében kialakítottak. E súlyos helyzet most lehetőséget kínál a nyugati hatalmaknak arra, hogy az e térség népeivel szemben fennálló adósságokból törlesszenek.
Mára már világossá vált, hogy e térség átalakulása és etnikai problémái – melyek gyökerei az első világháborúig, sőt, az elé vezethetők vissza – sem emberi jogi, sem nemzeti, sem gazdasági vonatkozásban nem oldhatók meg a Nyugat segítsége nélkül.
A magyar és más nemzeti kisebbségek e térségben veszélyhelyzetbe kerültek. Erre mutatnak Erdélyben az erőszakos román asszimilációs törekvések, Szlovákiában pedig az egyre erősödő nacionalista tendenciák és a szerb törekvések is, ahol – lakóhelyükről elüldözött vagy háborús események elől elmenekült kisebbségi lakosok helyére szerbeket telepítve – az etnikai, nemzetiségi arányokat kívánják a szerbek javára megváltoztatni. E célt szolgálja a menekültek hazatelepítésének napjainkban érzékelhető adminisztratív akadályozása is.
A magyar diplomácia konkrét eredményének tekinthetjük e vonatkozásban, hogy sikerült elérnie az európai fórumokon, hogy a kisebbségi kérdést nem belügynek, hanem biztonságpolitikai – és az egyik legfontosabb – kérdésnek tekintik. Ez azonban ma már kevés, mert nem akadályoz meg agresszív erőket abban, hogy népcsoportokat – akár fegyveresen is – kiirtsanak egyes területekről a nemzetiségi összetétel megváltoztatása érdekében.
A nyugati államoknak rendelkezésére állt az az eszközrendszer, melynek alkalmazásával stabilizálni tudta volna e térségben, sőt, elérhette volna, hogy a biztonsági zóna határa keletebbre tolódjék.
E gondolatkörhöz tartozik a magyar külpolitikának az a pozitívuma is, hogy – nem reagálva a provokációkra – nem hagyta az országot belesodródni a déli határaink közelében dúló háborúba. Meggyőződésünk, hogy Európa népeinek békéje, a jelenlegi feszültségek feloldása csak határok nélküli Európában testesül meg, de addig is meg kell óvni a saját békénket bölcs külpolitikával Közép-Európában, és bölcs belpolitikával határainkon belül.
Egypár gondolatot még el kell mondanom a bős–nagymarosi vízlépcsőrendszerrel kapcsolatban, mely északi szomszédunkkal fennálló kapcsolatunkat mérgezi. Mindenki előtt ismeretes a magyar és szlovák kormányfők között a közelmúltban lezajlott tárgyalások eredménye. Mindenki előtt ismertek a szlovákiai álláspontot motiváló, meghatározó bel- és külpolitikai körülmények. E tényekből kiindulva úgy ítéljük meg: nem biztos, hogy elkerülhetjük a vízlépcsőrendszer törvénytervezetének újratárgyalását. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk ebben a kérdésben, olyan törvényt kell alkotnunk, amely megfelelő garanciákat nyújt arra, hogy a Szigetköz vízháztartása ne szenvedjen károsodást. E vonatkozásban fontosnak tartjuk Pap János képviselő úr önálló képviselői indítványát a Szigetköz védelmének tárgyában, valamint a Győr-Sopron megyei ad hoc bizottság tanulmányában foglaltakat, ajánlva a tisztelt Ház szíves figyelmébe álláspontjának kialakításánál.
Gazdasági átalakulásunk egyik fontos tétele a nyugati tőke, technika, technológia beáramlásának megkönnyítése. Figyelembe véve a magyar történelmi múlt tapasztalatait, törekednünk kell arra, hogy túlzottan egyoldalú függőségi viszony a tőkebehozatal tekintetében se alakuljon ki, és egy ilyen helyzet kialakulásának ellensúlyozására nagyobb nyitottságot kell biztosítanunk a távol-keleti tőkeerős államok befektetési törekvéseinek.
A konvertibilis importból származó áruszerkezeten belül túlzott – mondhatjuk: torz – arányokban jelenik meg a fogyasztási cikkek, ezen belül különösen a luxuscikkek behozatala. Meg kellene vizsgálnia a Kormánynak, hogy a gazdaság fellendítése érdekében mezőgazdasági, ipari kisgépek, berendezések importja esetén az eddiginél is nagyobb vámkedvezményeket, egyes területekre vonatkozóan vámmentességet adjon.
Záró gondolatként még néhány szót az Európai Közösséghez való csatlakozásunkról:
Tisztában vagyunk azzal, hogy a Közösség teljes jogú tagságához vezető út gyötrelmekkel terhes – erre utal a maastrichti szerződéstervezet is –, és az Európába jutás feltételei között nemcsak jogrendszerünk korszerűsítése, szabványainknak a nyugati szabványokhoz való formálása, infrastruktúránk nyugati szintre emelése szerepel – Európába jutásunk alapja külső és belső békénk megőrzése.
(15.30)
Belső békénk megőrzése kérdésében súlyos felelősség terhel valamennyiünket: a Kormányt, a Parlamentet, minden rendű és rangú közhivatalt, szervezetet és nem utolsósorban a médiákat.
A magyar társadalmat az átalakulási és környezeti feszültségek súlyos megpróbáltatásokkal terhelik, ennek ellenére bízzunk abban, hogy az önmagunk által szított indulatok mederben tartásával a magyar társadalom meg fog felelni napjaink történelmi kihívásának. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
