KÓSZÓ PÉTER, DR. (MDF)
KÓSZÓ PÉTER, DR. (MDF)
KÓSZÓ PÉTER, DR. (MDF) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy ezen a késői órán Király Zoltán kedves képviselőtársammal ellentétben ne a csapdákról és a festett képekről, hanem egy olyan területről szóljak a Kormány tevékenységét értékelő vitanapon, amely látszólag csak néhányunkat, valójában azonban mindannyiunkat érint.
Ez a testnevelés és sport ügye. "Mens sana in corpore sano", ép testben ép lélek, szól a latin közmondás. Úgy gondolom, hogy ennek igazsága nemcsak az egyes emberekre, hanem a társadalomra, a nemzetre is érvényes. Így válik mindannyiunk ügyévé a testnevelés és a sport, még azon kedves képviselőtársaim ügyévé is, akik tízes értéken felüli vérkoleszterinszintjén pár hónapja még Czeizel doktor is csodálkozott.
A sport nemzeti ügy. A Kormány, megalakulásától kezdve központi kérdésként kezelte a sportot, ugyanakkor a múlt évre derült ki, hogy a sportot a kormányzati munkába betagozó szervezeti struktúra nem jó, a kormányzati akarat nem jelentkezik látványosan e területen. A Kormány 1991. január 1-jei hatállyal kivette az Országos Testnevelési és Sporthivatalt a Művelődési és Közoktatási Minisztérium alól, és országos hatáskörű szervként államtitkári rangban lévő vezetővel egy tárca nélküli miniszter felügyelete alá helyezte. Ezzel a sportot közvetlenül bekapcsolta a kormányzati munkába.
A Kormány a hiányzó iskolai sportlétesítmények pótlását célzó programja megvalósítása érdekében költségvetési törvényjavaslataival mintegy 640 hiányzó iskolai tornaterem pótlását vette célba. A költségvetés 1991-ben 140 tornaterem építésének befejezéséhez és 58 megkezdéséhez mintegy 1,4 milliárd forint értékben, 1992-ben 466 tornaterem megépítéséhez mintegy 2,8 milliárd forint értékben nyújtott céltámogatást.
A sportolás anyagi fedezetének biztosítására szolgál a szerencsejáték-alapból elnyerhető támogatás és a bingójátékból befolyó jövedelem. A szerencsejáték-alap 1991. december 27-e óta működik. A szerencsejátékot szervező által a szerencsejáték-törvény 30. §-a alapján befizetett pénzösszegeket nyilvános pályázati rendszer keretében juttatja el az alap részére, részben sportcélokra, ideérve a lóversenyzést is. Ez mintegy 164 millió forintot jelentett a sport számára.
1992. május 5-ei ülésünkön fogadtuk el az útalapról szóló 1992. évi XXX. törvényt, a 4. § szerint az útalap pénzeszközeinek minimálisan 5%-át országos és regionális kerékpár-úthálózat fejlesztésére, fenntartására, üzemeltetésére kell fordítani. Ez az összeg csak ebben az évben – hangsúlyozom, csak ebben az év-ben – legkevesebb 340 km kerékpárút megépítésére elegendő.
A nemzeti gondozásról szóló 1992. évi LII. törvény módosította az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíjkiegészítések megszüntetéséről szóló 1991. évi XII. törvényt, így már nemcsak nyugdíjas olimpiai bajnokaink, hanem világbajnokaink is 2500 forint értékű pótlékban részesülnek.
Az 1992. évi költségvetés 290 millió forintot biztosított a közvetlen olimpiai felkészülésre. Az eredmények, a fényes sikerek ismeretében nyugodtan állíthatom, nem hiába.
E rövid összefoglaló elmondása után büszkén húzhatnánk ki magunk, ha nem tudnánk, hogy a sportolni vágyók, a sportszervezetek és -intézmények pénzügyi, igazgatási, szakmai jellegű gondjai mindezen segítség ellenére még nem rendeződnek. E problémák megoldására, a sport társadalmi alapjainak megteremtésére, finanszírozási rendszerének kialakítására, egy úgynevezett sportbarát jogszabályi környezet kialakítására a Kormány augusztus 13-i ülésén megtárgyalta és elfogadta a testnevelés és a sport megújításának koncepcióját. Az anyag a közeljövőben önök elé kerül, és remélem, megtárgyalására is mihamarabb sor kerül.
Addig is kérem, ne felejtsék el az idézett közmondást, és ne felejtsék el, ez az ügy mindannyiunk, a nemzet ügye. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
