PETRENKÓ JÁNOS (független)
PETRENKÓ JÁNOS (független)
PETRENKÓ JÁNOS (független) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Meglepődtem, azt hittem, hogy közben rám is sor kerül míg a miniszter urak itt lesznek, és tudok nekik egy-két olyan kérdést adni, ami esetleg felhívja a figyelmüket, és felvillanyoznák abba az irányba, hogy nem annyira rózsás ez a helyzet, mint amennyire mutatják.
Én mint vállalkozó és a Gyáriparosok Szövetsége elnökségének tagja, közel 100 nagyvállalkozóval találkozva, napról napra más témákkal küszködve próbáljuk a gazdaságnak azokat a momentumait előrevinni és építgetni, amit úgy hívnak, hogy piacgazdaság. A legnagyobb probléma, hogy a magánvállalkozók gyors százalékos emelkedése és számszerűsége, amit miniszterelnök úr is mondott, ez egyértelműen igaz. A másik tényt viszont elhallgatták, hogy menynyien adták be az ipart kényszerből. Nem azért, mert akarta beadni, hanem be kellett adnia.
Először is van egy óriási nagy probléma. A privatizáció nem indult kellő mélységben és nem tudatosan indult el Magyarországon. Ezt a következőkkel szeretném alátámasztani, és mindjárt világosabban fogják látni a szívükben.
Vallom, hogy értékteremtő munka nélkül nincs gazdaság, de ország sem. Imádkozni lehet, az egy jó művelet vasárnap 10-től 12-ig, az ragyogó, de mellette dolgozni is szoktak. Valahogy a kettőt így tudom párhuzamba hozni és ez is a reális kép. Ezt azért mondom, mert amikor 1990-ben miniszterelnök úr erre a pulpitusra felállt és azzal kezdte a mondanivalóját, hogy megköszönte Németh Miklós volt miniszterelnök úrnak, hogy egy működő gazdaságot adott át neki, én akkor sem hittem ezt el. Tudtam, hogy ez nem működött, valahogyan mozgott, mert végeredményben más volt a sebességfokozata. Akkor is tudtam, el is mondtam, hogy a miniszterelnök úr egy nagyon nagy vállalkozásba kezdett ebben az ő mostani pozíciójában. Óriási vállalkozás miniszterelnöknek lenni.
(17.30)
Én úgy érzem, hogy részben tökéletesen megfelel. A másik részben viszont nem. Ez a másik része – lehet, hogy én túl keményen fogalmazok, válogassa ki belőle azokat a dolgokat, ami esetleg nem illik ebbe a képbe bele –, én mindig onnan indulok ki, és valószínűleg én más országban járok Magyarországon, mint a hozzászólt miniszter urak, mert én másik gazdasággal találkozom, és nem egy működő gazdasággal, nem egy működő privatizációval találkozom, és egy óriási nagy korrupcióval.
Nem akarom elvenni a sikerélményét Füzessy Tibor úrnak, de én javasolni tudom neki, hogy az öt évvel ezelőtt kivonult magyar polgárok visszajönnek privatizálni; honnan találták meg ezt a pénzt? Honnan jöttek?
Valahol tehát úgy érzem, hogy nem működik ez a magyar gazdaság. Ebbe beletartozik a Füzessy úrnak a mostani szereplése, az elődjéről nem kívánok nyilatkozni, mert az olyan volt, amilyen.
Tehát nem hajtotta végre feladatát, és ez gyakorlatilag a magyar nemzet kiárusításának az egyik formája. Olyan formája, amit nem lehet elhallgatni, ha azt akarjuk, hogy ebben az országban eredményeket tudjunk felmutatni.
Én ezt tudom bizonyítani, sajnos, bár ne tudnám, sokkal egyszerűbb lenne, hogy milyen módszereket alkalmaznak Magyarországon privatizáció címén és a háta mögé becsúsztatva. Különböző adókedvezményeket, különböző vissza nem térítendő hiteleket kapnak, és a magyar vállalkozók gyakorlatilag másodrendű állampolgárok azokkal szemben, akik Magyarországra bejönnek, egy olyan elavult technológiát behozva, persze tulajdonnal és a nagyipari múlttal, amit három hónapig kell petróleumba áztatni, hogy beinduljon.
Valahol ezt nem értem. Én tehát elhiszem, hogy van a gazdaságnak komoly befektetési lehetősége, és kevés a privatizáció, anélkül élni nem lehet.
Tegnapelőtt Németországban járva egy újságcikket kaptam a kezembe, ahol pontosan Kádár miniszter úr – kit a gyors észjárása miatt eléggé tisztelek - fejtegette, hogy Magyarországon a csúcstechnológia befektetői milyen megelégedettek. Én át szeretném adni neki, olvassa el, mert a Ford, a General Motors, a General Electric és a Suzukinak a képviselői, ezek pont fordítva nyilatkoztak, és a jövő félévben várható, hogy Magyarországon vissza fog esni a külföldi befektetőknek a száma, legfeljebb a korrupt befektetők fognak megint előtérbe helyezkedni.
De hogy ne csak ezzel a kérdéssel foglalkozzak, áttérünk a gazdaságnak arra a kérdésére, ami működteti. Ez a bankrendszer. Hát ez Magyarországon nincs.
Ezt úgy hívják, hogy – valószínű én szerintem – a Kormánynak a házipénztára. Valami ilyet tudok elképzelni, mert már ott tartunk, hogy nyugati megrendelésre, érvényes akkreditívre hitelt, előleget nem lehet felvenni ma magyar bankoktól. Igen ám, de jelezték, hogy mennyi a megtakarítása az egyszerű magyar embereknek, hogy mennyire takarékoskodnak. Szeretnék ide is kitérni, valószínű, hogy a munkanélküli segély olyan magas, hogy ez négyszeresére tudta növelni a bankbetétek számát.
Én azt hiszem, hogy ez másképp működik. Mihelyst elérjük azt a százalékot, amely a körülöttünk lévő országokkal egálban lesz, abban a pillanatban a mi bankrendszerünk összecsuklik, mert kiveszik a pénzüket azok az emberek, akik idehozták azért, hogy növeljék a kamattal az ő tőkéjüket. Ez nem a magyar népnek a betétkamata énszerintem, és ezt elég komoly vizsgálatok alapján tudom mondani. Nem Rozi néni rakta be négyszeresét a pénzének, mert a tejet nem tudja eladni, mert a magyar piacot sajnos a privatizációs alapon kiárulták. Kiárulták azért, mert üzletláncokat adtak el, és nem lesz hova a szegény parasztnak bevinni a zöldséget, a tejet, az élelmiszereket, mert majd a bóvli dolgokkal bejövök. És kérem, azokat a módszereket hoztuk előtérbe, annak az étkezési kultúrának a hagyományait fogjuk megszüntetni és elmulasztani, amivel eddig többszáz éve a magyar nép foglalkozott, és ebből jól járt.
Egy gondolatom van, ami ehhez még hozzáfűződik, hogy mondjanak nekem egy olyan vállalkozást – mert én nem nagyon tudok, tehát nem tudtam kiszedni –, ami nagyon jól működik és külföldi befektetés volt Magyarországon. Próbáltam keresni, egyedül a Borsodi Sörgyárat találtam, ami nagyon jól működik, de azt hiszem, hogy nincs olyan hülye ember Magyarországon, aki ezt ne tudná működtetni. Azért, mert 370 millió forint nyeresége volt akkor, amikor privatizálták, s egy címkeragasztással 17%-kal felemelték az árat, és egyévi keresetéből 20%-os haszonnal jött a privatizációnak a befizetése.
Nem hiszem, hogy ehhez olyan nagy privatizációs intézet kell meg értelem, mint amilyen ma Magyarországon ezzel foglalkozik. Címkéket mi is tudunk ragasztgatni. Az elmúlt 40 évben volt bőven.
Én valahol a privatizáció hátterének és a működtetésének a problémáit látom, és azt, hogy igenis a magyar működő gazdaságot kiáruljuk. Én nem akarok a Torgyán úrral hasonlatot összehozni, mert nem egy fajsúlyban vagyunk, ő nagy politikus. De igenis van egy mondása, hogy üveggolyókért ne adjuk el az országot, és ez valahogy benne maradt az agyamban.
Én ezt nem mondanám, mert még ezt sem kapjuk meg. Legfeljebb azt kapjuk meg, hogy majd valamikor a gazdaságnak egy másfajta működése lesz.
Én nagyon örültem, amikor a rendszerváltozás megtörtént, ma is örülök neki. Azt tudomásul kell venni, hogy egy pár évig itt voltak az orosz barátaink, ők kivonultak, eltűntek, kész. Igen ám, de a másik rész, ami most jött be, meg most jön folyamatosan be, ez soha többet nem megy ki. Ez az ipar, piac és a föld. Ezt fogjuk eladni, és ennek kellett volna olyan szintre kerülni, gyakorlatilag az árait úgy meghatározni, olyan működő területeket biztosítani, ehhez kellett volna az értelem, ami nem nagyon van szerintem a Kormánynak ilyen szinten, mert nem működteti. És azt hiszem, hogy itt össze kellene dugni a fejünket, hogy igenis az utolsó órában vannak, és ezeket a lépéseket azonnal meg kell tenni.
Félidő elmúlt. Én látok lehetőséget, pozitív lehetőséget ahhoz, hogy a magyar gazdaságot valami módon el lehet indítani. Az első feltétel, hogy a magyar bankoknak újból hiteleket kell adni a magyar gazdaságban működő magánvállalkozóknak és cégeknek. Az nem lehet, hogy a partvonalon kívülről kacsingatunk a bankoknak, vagy pedig föl kell fogadnunk nekünk, vállalkozóknak egy pár darab KISZ-titkárt, hogy megbuktassák az összes bankot. Már amolyan volt KISZ-titkárt, mert így sikerült ez.
Nagyon érdekes beszámolót hallottam ma, és nagyon meglepett a Dragon barátunk és a Kónya képviselőnek az elmefuttatása, és eszembe jutott valami. Én úgy érzem, hogy ők olyan irodában ülnek, ahol 1988-ban a KISZ-titkárok a beszámolójukat otthagyták, és azt olvasták most föl nekünk. (Derültség.)
Én tehát valószínűnek tartom, hogy ezen túl kell lépni. Túl kell lépni, és nem azért, hogy egymást pocskondiázzuk, de igenis össze kell fognunk. Össze kell fognunk azért, mert nem sok időnk van. Besoroltak minket – akár tetszik, akár nem, én elég sokat utazom a világban – a Balkán-vonalba. Írd és mondd, nyugodtan le lehet írni, besoroltak, és az áraikban, a munkabéreikben már egyértelmű, hogy csak a Balkán-vonalban vagyunk képviseltetve szöveg szerint.
(17.40)
Nem szeretnék ebbe a Balkán-vonalba bekerülni mint magyar állampolgár.
Én javaslom a Kormánynak, hogy ezt a szép, összefűzött csokrot, amit előadott nekünk, ezt újra mérlegelje. Nem fontos ezt most; nagyon jól sikerült ez a beszélgetés, de azért a tartalommal meg kell tölteni. Meg kell tölteni igazi tartalommal, működő tartalommal – működés nélkül kérem, semmit nem ér. Hiába privatizálnak egy gyárat, odaadnak lízingbe, legyen az övé, de ha a működő tőkét nem teszik mellé – piacot nem kell, mert a magyar ember meg fogja találni, de valami működő tőkét mellé kell tenni, amit vissza kell fizetni, persze, nem ajándékba kérünk, de a működtetéshez pénz kell, enélkül nem lehet csinálni. Ma pedig pont fordítva van: tehát úgy akarunk működtetni egy országot, hogy a bankot kitoljuk félre, mert magas kamatokkal tudjuk beszedni azokat a pénzeket, amelyek nem tudom honnan jönnek be, de valahonnan idejutnak, és így a magyar gazdaság a teljes összeomlás küszöbén van mindamellett, hogy a dollárkitermelésünk ilyen magas százalékot ért el. Erre szeretnék kitérni, hogy miért ért el ilyen magas százalékot – és mindjárt belátják, hogy nem annyira rózsás ez a helyzet.
Egy vállalat elkezd valamit gyártani. Mivel nincs belső piac – mert azt eladtuk –, gyakorlatilag egyetlen út van – a keleti piac megszűnt vagy most kezd felébredni vagy most kezdünk abba az irányba mozdulni –, egyetlen irány van, hogy dollárbevételeket szerezzünk ahhoz, hogy egy gazdaság működjön. Tehát nem azért nőtt – és itten nehogy félreértelmezzék ezek a miniszter urak magukat, hogy ennyire jó lett a magyar gazdaság, nem lett jó. Igenis, mert a bevételt egy oldalról lehet biztosítani: csak a nyugati piacról, és áron alul el kell adni. Kíváncsi lennék azokra a vagyonokra, ami összességében százat jelent és most exportálnak folyamatosan, hogy mikorra múlik el a vagyon és még mindig exportálnak. Felélik a vagyonukat a vállalkozások, és ezt vegyék tudomásul, és e mögé kell nézni.
Fel szeretném hívni a kormányzat figyelmét: mi arra esküdtünk fel, mindenki a maga hitével, hogy ezt az országot előre kell vinni, és bízom abban, hogy ez nem fog megbukni. De nagyon keményen kell ahhoz dolgozni, és nagyon komolyan kell venni azokat a gazdasági lépéseket, amit nagyon könnyelműen vesznek. Nem szeretnék egy olyan témába beleesni, amíg a miniszterelnök úrral tárgyaltam az ózdi privatizációban, titkosították a privatizációnak a folyamatát. Annyi bűnbak van benne, hogy nem fér ebbe a Házba bele, uraim. Le kellett titkosítani – hát miért kell valamit titkosítani, ha az jó? Ha egy privatizáció tisztességes, demokratikus privatizációkat élünk meg… – Ózdra ki lehet tenni a táblát, most az nem Ózd kérem, a munkanélküliek városa. Egyet nem tudok, mikor akarják azt elintézni, hogy a koporsógyár abba az irányba menjen. Köszönöm szépen.
