PUSZTAI ERZSÉBET, DR. államtitkár:
PUSZTAI ERZSÉBET, DR. államtitkár:
PUSZTAI ERZSÉBET, DR. államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szólnom kell, hiszen a szociálpolitika ügyében megszólíttattam. Úgy gondolom, képviselőtársaimnak valóban egyszerre könnyű és nehéz dolguk van, amikor a szociálpolitikáról beszélnek. Tudniillik rendkívül könnyű a szociálpolitikában egyugyanazon dologról egyik nézőpontból azt mondani, hogy nagyon kevés, sőt semmi; a másik nézőpontból azt mondani, hogy rengeteg. Az a kérdés, hol húzzuk meg a mércét és mihez viszonyítunk. Nekem mindig ez a viszonyítás hiányzik mindenből, ami itt elhangzik a Házban.
Mert azt ritkán hallom, hogy mihez képest. Mihez képest sok és mihez képest kevés valami. Mihez képest rövid az idő, és mihez képest hosszú.
Mihez képest rövid az az idő, hogy a társadalombiztosítás átalakításának koncepciójára, az önkormányzati választásra és az önkormányzatokra vonatkozó törvényjavaslatát a Kormány megalakulása után egy évvel benyújtotta a Parlamentnek. Mihez képest hosszú ez az idő? Szeretném megkérdezni. Kétségtelen, hogy a Parlament hosszú időn keresztül tárgyalt. Én bizottsági tagként végigtárgyaltam ennek a koncepciónak minden elemét. Nyugodtan mondhatom, hogy olyan horderejű kérdésekről van szó, amiknek egyes elemeit a nyugati országokban hosszú éveken keresztül vitatnak, hogy megoldható vagy nem oldható meg. Nálunk egy gólyalábon álló, inogó társadalombiztosítás van. Nem azóta, amióta mi vagyunk, hanem az utóbbi 5-8 év óta, és ebben a helyzetben minden egyes változtatást rendkívüli módon meg kell gondolnunk. Különben összeomlik a rendszer, és gondolom, ezt senki nem szeretné.
Egyáltalán nem kisebb módosításokról van szó, hiszen a Parlament elfogadott egy koncepciót és a koncepciónak megfelelő lépések folyamatosan történnek. Idén is be fogja nyújtani a Kormány a Ház elé a további változásokra vonatkozó javaslatát.
Nem tudom, mihez képest kevés az, hogy egy olyan országban, ahol rohamosan növekszik a munkanélküliség, és korábban nem volt intézményesült ellátása a munkanélkülieknek, egy éven belül kiépült az országban a munkanélküliek ellátásának teljes hálózata.
(18.50)
Mihez képest sok ez, és mihez képest kevés. Nem felel meg a valóságnak az sem, hogy nem intézkedett a Kormány a munkanélküli-ellátásból kikerülők segélyezéséről, hiszen ez év januárjában megszületett a kormányrendelet, amelyik biztosítja a munkanélküliek segélyezését.
A szociális törvény itt van a Ház előtt. Igaz, a képviselők még nem kapták meg, de a sokszorosítás miatt egyelőre még az apparátus kezében van a szociális törvény. Erről egyébként lehet tudni, hiszen elhangzott a tömegtájékoztatásban, hogy kész, az is, hogy itt van. Lehet azt mondani, hogy a szociális törvény megszülethetett volna mihamarabb. Elfogadom. Elfogadom, hogy intenzívebb munkával talán hamarabb is elkészülhetett volna ez az átfogó törvényke-zés. Ugyanakkor most, hogy bekerültem a minisztériumba, már a másik oldalát is látom a dolognak. Azt is látni kell, hogy a minisztériumban hány ember van, aki egy adott témához ért. Hány ember van, aki folyamatosan dolgozni tud ezen a témán aközben, miközben időszakonként a parlamenti bizottsági üléseken rendszeresen jelen kell lennie, tehát kétfelé kell teljesítenie.
Kétségtelen tény, hogy ezt a munkát föl kellene gyorsítani. Tény az is, hogy esetenként bizonyos kérdésekhez sokkal jobb szakemberekre lenne szükségünk. Ehhez viszont többet kellene fizetnünk, de ez hogy fér össze azzal, hogy építsük le a közigazgatás költségeit. Ezért a kérdések nem ennyire egyszerűen vetődnek fel.
Aki végigtárgyalta a társadalombiztosítás összes problémáját, az egész gazdasági helyzetet, az nem beszél ilyen könnyen járulékcsökkentésről, mert ha a járulékot ma csökkentem, a gazdasági hatása néhány év múlva kijön, csak az a kérdés, hogy az alatt a néhány év alatt ki és miből fog fizetni a nyugdíjasoknak és az egészségügyben. Ez a kérdés sokkal bonyolultabb ennél.
Kétségtelen, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége benyújtott egy olyan módosító indítványt a költségvetési törvényhez, ami arról szólt, hogy söpörjük össze a költségvetési törvényben lévő összes szociális kiadást, tegyük egy alapba. És akkor mi van? Mert az már nem tartozott hozzá, hogy utána ezeket az összegeket milyen szerkezetben, mikor, ki, milyen szervezet és hogyan fogja felosztani. Én azt hiszem, ez nem kevés probléma, ami felvetődik egy ilyen indítvánnyal kapcsolatban.
De hogy egészen konkrétumokra utaljak, hiszen itt arról volt szó, hogy a világon semmit nem tettünk az elmúlt két év alatt, sorolom, igyekszem rövidre fogni.
A helyi szociálpolitikában és a válságkezelésben mi történt: a pályázati úton szakmai programokat hirdetett a minisztérium, több mint egy milliárd forint támogatással új típusú intézmények és szolgálatok kiépítésére.
Nagymértékű hálózatfejlesztést értünk el az idősek ellátó rendszerénél: házigondozás, idősek klubja, új ellátásként a szállásbiztosító klub, gondozóház.
Családsegítő központoknál a krízishelyzetben lévők szolgáltatási rendszerénél és a gyermekvédelmi nagy intézményeket kiváltó, családias nevelést biztosító formáknál. Két év alatt kiépült – Kelet-Közép-Európában elsőként – a kapcsolódó intézményekkel és szolgáltatásokkal együtt a hajléktalanok ellátását végző országos gerinchálózat. Nem arról van szó, hogy minden hajléktalan mindenhol ellátott, de megvan az alaphálózata: éjjeli menedékhely, átmeneti szállás, szociális konyhák.
Meghirdetett programjainkból többmilliárdos, közel három milliárd forint érték képződött, mivel a központi támogatáson túl a saját erőt és az egyéb forrásokat is jelentősen megmozgattuk.
Helyi szükségletekre épülő szociális válságkezelő programok működtetésével érdemi segítséget nyújtunk az önkormányzatoknak.
'91–'92. évben közel 500 millió forintot fordítottunk kríziskezelésre, távhődíjak emeléséhez kapcsolódó kompenzáció, közüzemi díjhátralék-rendezés, kistérségi szociális válságkezelő programokra, azonnali segítségre.
Válságkezelő programjaink közel 940 településnek, elsősorban kis- településnek nyújtottak segítséget, összességében 600 fő számára munkahelyet teremtve, folyamatosan 15 ezer új ellátottnak biztosítva napi ellátást.
Egyszeri támogatást 120 ezer családnak biztosítottunk.
A mozgáskorlátozottak támogatásában a formát megtartottuk, de mértékét megemeltük. Személygépkocsi-szerzés, támogatás: '91-ben 1000 db, '92-ben 1500 db, ez 50 százalékos emelkedés.
Átalakítási támogatás: mindkét évben ezer db. Közlekedési többletköltségek támogatása: mértéke '91-ben 5000 forint, '92-ben évi 12 ezer forint. Felelősségbiztosítás, közlekedést elősegítő kedvezmények.
A legkevesebbet elmondva, azt hiszem, ennyit mondhatok. Kétségtelen, hogy az összefüggés rendszere az egész szociálpolitikának sokkal bonyolultabb. Kétségtelen, hogy rengeteg tennivalónk van. még egyet kifelejtettem, a nonprofit törvény is tárcaegyeztetésben van. Itt lesz a Ház előtt.
De még egyszer szeretnék visszakérdezni. Egy ország szociális rendszerének kialakításában mi a rövid idő, és mi a hosszú? Egy társadalmi rendszer átalakításában mi a rövid idő, és mi a hosszú? Mérőpontokat szeretnék hallani.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) (Tóth Sándor jegyzői helyét Horváth József vette át.)
