RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ)
RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ)
RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Jelenlévők! Ezek közül a padsorok közül azt a feladatot kaptam, hogy a környezetvédelem, a Kormány környezetvédelmi munkájával és a minisztérium környezetvédelmi munkájával foglalkozzam.
A helyzet az, hogy a bizottság ezt a témát alaposan megtárgyalta. Ez az egyetlen bizottság volt, azt hiszem, a Házban, amely határozatot is hozott e tárgykörben. A határozatot kiosztottuk, a bizottság kiosztotta, úgyhogy minden képviselő megkapta. Végül is, hogy milyen a Kormány környezetvédelmi munkája és erről mi a Parlament illetékes bizottságának a véleménye, ezt – aki jelen van, aki nincs jelen – mindenki tudhatja, ha hajlandó ezt a három oldalt elolvasni. Én mégis kénytelen vagyok erről a ténytelen munkáról valamit elmondani.
Először azt, hogy van két dolog, ami jó dolog. Az egyik, hogy a nyírádi bánya leállt, hogy a karsztvizek kezdenek helyreállni arrafelé a Bakony környékén, a Dunántúlnak azon a területén.
A másik dolog az, hogy autók légszennyezése ügyben pozitív dolgok történtek.
Ha Szabad György elnökölne, akkor emlékeztetném rá, de azért a jegyzőkönyv kedvéért elmondom, hogy a legeslegelső parlamenti megszólalásom egy interpelláció vagy kérdés – átminősített dolog volt, ahol erről beszéltem. Ez volt az első dolog, ahol a környezetvédelmi bizottságban megmutatkozott az, hogy pártsemlegesen mindenki hajlandó egy bizonyos témában fellépni. Ez volt legelőször, a kezdetekkor, amikor még örültünk egymásnak, amikor együtt akartunk dolgozni, és ez nagyjából egyébként azóta tart. Akkor, amikor az akkor még különböző szervezetekhez tartozó emberekből vagy minisztériumi tanácsadók vagy ellenzéki tanácsadók lettek. Közös munka eredménye volt az, hogy rögtön, a kezdet kezdetén az autók környezetszennyezésével kapcsolatos programokat dolgozott ki a bizottság. Nem véletlen, hogy ez az egyetlen dolog, amiben igazán ez a téma sikeresnek mondható az elmúlt időszakban.
Egyetértek azokkal, akiknek az a véleményük, hogy a legegyszerűbb összevetni a Kormány törekvéseit azzal, amit tettek.
A Nemzeti Megújhodás Programjából kifénymásoltam, hogy ne kelljen nehezen lapozgatni és ne a könyvben kelljen – itt van azért – aláhuzogatni, aláhuzogattam sorokat. Ezeket azért emlékeztetőül elmondanám, hogy akik majd egyszer a Parlamentnek ezt a napját olvassák – és nem csak addig terjed a figyelmük, amíg a közvetítés tartott – azért tudják, erről a témáról is szó esett ma, mégpedig úgy hogy emlékeztettem a Kormányt arra, hogy mit is ígért.
Azt ígérte például, hogy az épített környezet- tel kapcsolatban, műemlékhasznosítási bevételekre támaszkodva, előkészítés alatt áll egy elkülönített állami pénzalap létrehozása. Még van is olyan tanú a teremben, aki tudja, hogy legutóbb, az egyik törvénynél egy olyan módosító javaslatot terjesztettem be, amely azt volt hivatott szolgálni, hogy az azon befolyt pénz a műemlékvédelmi alapba kerüljön. Én tudtam, hogy ilyen javaslatot nem lehet elfogadni, mert műemlékvédelmi alap nincs, de szerettem volna, hogyha ennek a felolvasásakor legalább valaki emlékeztetőt kap arra vonatkozóan, hogy erre van itt egy ígéret 1990-ből.
"A kormányzati munkában kialakítja az építésügyi igazgatás azon országos rendszerét, amely hivatott az önkormányzatok, gazdálkodó szervezetek, illetve polgárok környezetfejlesztő tevékenységének szakmai segítésére, a társadalom intézményesített érdekeinek képviseletére."
Nem sok tényt tudnék felsorolni.
"A hulladékok és másodnyersanyagok hasznosítására kidolgozott programok eredményei a kedvezmények fokozatos megvonásával csökkentek. Mára lényegében hiányoznak a gazdasági és jogi eszközök is, amelyek a vállalatokat a másodlagos nyersanyagok hasznosítására ösztönöznék. A Kormány ezt a folyamatot meg kívánja állítani." Azóta is biztos, mert azóta csak az történt, hogy amikor környezetvédelmi konferenciát tartanak, akkor is a pillepalackokból töltik a vizet, ami azóta belépett a legnagyobb környezetszennyező valami az országba, a megsemmisíthetetlen műanyagpalackok tömege lepte el az országot. Úgy látszik, hogy a hulladékok hasznosítása nem igazán kidolgozott.
A környezetvédelem intézményrendszerére vonatkozóan azt írja A Nemzeti Megújhodás Programja, hogy ágazati érdekek befolyásolják. Ki hinné, hogy ma nem. "Ágazatközi együttműködés hiányosságai, valamint a környezetvédelem eszközrendszerének megosztottsága a környezetvédelmi tevékenység súlyos működési zavaraihoz vezetnek" – Így van ma is. Számtalan eset van, és magában a minisztérium jelentésében szerepel, hogy ágazati egyeztetések során alulmaradnak. Így igaz. A környezetvédelmi tárca időnként – és feltételezzük: miért ne tenné – megpróbál a törvények előkészítése során ágazati egyeztetésekben a környezetvédelemnek szerepet juttatni, sorra elvéreznek ezek a törekvések, ezt most történetesen dicsérőleg és kritikailag is lehet felfogni, amit mondok, hiszen vannak törekvések, csak éppen kiállni mellette képtelen, akinek az a dolga, hogy kiálljon elég harcosan és elég meggyőzően.
"Érvényes jogrendszert felülvizsgáljuk és a védelmi törvényeket (különösen állatvédelmi törvényt) terjesztünk elő. Célunk, hogy a környezeti és hatósági érdekeket összehangoljuk, a környezethasználat költségei a gazdálkodóknál jelenjenek meg." Szép cél. Cél maradt. És a környezetvédelmi törvényről még a miniszterelnök úr beszédében is elhangzott, hogy a törvényeket kodifikáltatni kell, meg itt-ott véleményeztetni kell, és ez rengeteg idő. Persze.
(19.10)
Csak mi mindannyian tudjuk, akik környezetvédelemmel foglalkozunk, hogy ezt a törvényt, mármint a környezetvédelmit tavaly ősszel kellett volna beterjeszteni, és januárban ennek már működni kellett volna, vagy hatályba lépni, hogy pontosabb kifejezést használjak, és azt is tudjuk, hogy rengeteg szervezet, beleértve a bizottságot is, tárgyalta a környezetvédelmi törvényt, aztán meglepetésszerűen visszavonták, és most egy másik, általunk még nem ismert törvény kodifikálási eljárása folyik. Tehát magyarul: biztos lesz környezetvédelmi törvény, csak nem időben és nem az, amiről eddig széles körben ebben az országban tárgyaltak, beleértve a parlamentereket is.
Nem haszonorientált magánvállalatok szervezését ajánlja a nemzeti megújhodás programja, melyek környezetkímélő energiatermelést valósítanak meg, energiatakarékos berendezéseket állítanak elő és forgalmaznak. Olyan szép, hogy nem is lehet igaz. Szóval egész egyszerűen le van írva minden, amit valaha környezetvédő Magyarországon álmodott. Percnyi kételye nem volt sem kormánypárti, sem ellenzéki képviselőnek, hogy ahol ilyen szépen le van írva, az biztosan meg is lesz valósítva.
Hulladékok káros hatásainak mérséklése. Nem olvasom föl. Tudjuk, hogy mennyi a gond velük, a veszélyes anyagokkal, amik megjelentek a hulladékokkal.
Gondoskodunk a Paksi Atomerőmű Vállalatnál a radioaktív hulladékok hosszú távon is biztonságos elhelyezéséről. Tudjuk, hogy még nincs vége ennek a programnak se.
1991-ben megalkotjuk, majd érvényesítjük a védelem alatt álló természeti tájak ökológiai… stb. Ásványvagyon-termelés természetvédelmi felügyeletét bevezetjük. Korszerű, a hasonló európai törvények alkalmazási tapasztalatait vegyük számba – itt megint az állatvédelmi törvény. Össze lehet vetni azzal, ami történt.
A Kormány kimutatásából abban a jelentésben, amit a Parlament tárgyalt, az összes oldalt kiírtuk, azokat az oldalakat – itt vannak előttem –, ahol a környezetvédelem szó egyáltalán előfordul.
A 11. oldalon mint a négy alapelv egyikét, a környezetvédelmet sorolja fel az anyag. Mint tudjuk, nem nagyon alapelv ez a Kormány munkájában.
A második bekezdés a 15. oldalon arról szól, hogy az oroszok kivonultak és hagytak maguk után sok szennyet. Tudjuk.
A 23. oldalon arról van szó, hogy nemzetközi szerződésekhez csatlakozunk. Ez helyes, de ettől még nem lesz jobb a környezetvédelem Magyarországon.
A 36. oldalon van a legmegdöbbentőbb dolog, a területfejlesztést tárgyalja a Belügyminisztérium passzusban, holott, mint mindannyian tudjuk, a Környezetvédelmi Minisztérium másik elnevezése az, hogy Területfejlesztési.
Az 53. oldalon gazdaságpolitikáról van szó, arról, hogy mit örököltünk. Hogy mit kell csinálni, az nincs ott írva.
A 78. és 133. oldalakon energiapolitika, mint ami környezetvédelmi szempontokat majd figyelembe vesz. Jó, bár így lenne. Egy mondatok ezek.
A vízgazdálkodási fejezetben a 92. oldalon arról van szó, hogy Nagymaros, víz, Balaton, Velencei-tó. Önök is tudják az interpellációból, akik jelen vannak, s akik majd a jegyzőkönyveket olvassák egy távolabbi jövőben, tudják, hogy hány probléma hangzott el, hány gond megemlítése ezekkel a helyszínekkel kapcsolatban, és hogy mennyire nincsenek ezek a kérdések megoldva.
És az utolsó két oldalon, a 134. és 135. oldalakon vízellátás, közműolló, valamint az utolsó, azaz a 135. oldalon az, hogy miket kell kidolgozni. Az ígéret oldala. Az ígéret oldala, amiből bőven van, tele van vele sok minden, csak ígéretből kevés. Ígérgetni kellett, amikor szavaztak az emberek, akkor, amikor új programot kell csinálni, ez elég. Tényeket kéne csinálni, olyan dolgokról kéne beszámolni, amik megoldottak.
És tudjuk azt, mert hiszen szakértők elmondják, hogy a GNP-ből 0,5 % jut Magyarországon környezetvédelemre, amíg Európában ez átlagosan 1,5– 2,5%.
Tudjuk azt, hogy a többi tárcában kevés a támogatási indíték a környezetvédelmi tárca iránt, és tudjuk azt, hogy a KTM-ben a célratörés nem igazán komoly. Tudjuk azt, hogy ez a minisztérium – és nem akarok ebbe belemenni, hogy mitől van, de nagyon feltűnő jelenség – a harmadik környezetvédelmi államtitkárát fogyasztja. Ennyi idő alatt. Tudjuk azt, hogy a közigazgatási államtitkárok is sorban követik egymást, hogy mikor jön a harmadik, még nem tudjuk.
De a helyzet az, hogy valami itt nem stimmel ebben a minisztériumban, mert bizonytalanság van, és mindenki, akivel beszélünk ez ügyben, azt mondja, hogy koncepcióhiány van, valami nem megy, és ez meglátszik hazánk környezeti állapotán. Azt említik fel dícsérőleg, hogy elkészült a fölmérés. És itt van ez a zöld füzet, Rio alkalmából valóban elkészült. Csak nekem megvan és nem találom azt a három évvel ezelőttit, amit a Maróthyék elkészítettek, egy ugyanilyen zöld és pontosan ugyanezek vannak benne, nagyon pici fogalmazásbeli differenciákkal. Ugyanis az, hogy hazánk környezeti állapota rossz; ezt felmérni és leírni – ezt elvégezték három éve és elvégezték most is. Nem lesz tőle jobb. Azt szeretnénk, és mindenki azt szeretné, hogy ha ennek a Kormánynak lenne egy olyan környezetvédelmi koncepciója, amit végre is hajt.
A képviselők támogatása is fogy. Ez az igazság. Amikor kezdetben még nem volt rá eset, hogy környezetvédelmi jellegű módosító indítványokat megszavazott ez a Ház, ma már egyre kevesebbet. És az az igazság, hogy az is elterjedt – és tudom, hogy Keresztes miniszter úr erre majd válaszol, de hát megválaszolta ezt a bizottságban is –, elterjedt kérem szépen, hogy a tárcaérdekek, a kormányérdekek a minisztériumában, vagy nála a környezetvédelem elé vannak helyezve, és ez a környezetvédők számára – legyenek azok választott képviselők vagy amatőrök – egyaránt, hogy mondjam, negatív benyomást kelt, és bizalomvesztést.
Tegnap konferencia volt a hatásvizsgálatokról. Az az érzésünk, hogy ez ügyben jelentős elmaradás van. És tulajdonképpen az az igazság, hogy nincs tovább értelme mondani a dolgot, mert meg lehet válaszolni mindent, és ez a válaszadás megtörtént ezelőtt egy héttel a környezetvédelmi bizottság előtt, hiszen a környezetvédelmi bizottság a minisztérium kétéves tevékenységéről beszámolót kért. Ezt a beszámolót többen vitatták, nem elég hosszú ideig, mert nem volt rá elég idő. Ezekre az összes felvetésekre ugyanúgy, mint ma itt, ahol jelen vannak a Kormány tisztségviselői, ott jelen voltak a minisztérium tisztségviselői, válaszoltak, majd a minisztérium egész eddigi működését bizottság nem fogadta el. Tegnap megtárgyalta és pontot helyezett a Kormány működésére környezetvédelmi vonatkozásban, és a bizottság azt is elégtelennek találta. Elégtelennek! Hogy ez milyen következtetések levonására készteti a Kormányt vagy a minisztériumot, erről nekem fogalmam nincs. Nem hiszem, hogy azért, mert én ezt ellenzéki padsorból mondom és nem kormánypárti padsorból hangzik el, bárki erre érdemben reagálna, és változtatna ezen a környezetvédelmi koncepción; de az volna az érzésem, hogy érdemes.
Azt gondolom, hogy ha ezt a beszámolót, ami azt is tudom, hogy félúton megjelent, és elolvasom a két év eredményeit, ahol csupa ilyen eredmény van előkészületben. Előkészületben, az nem eredmény. Kérem szépen, az eredmények, amik itt fel vannak sorolva, azok a gépkocsikkal kapcsolatos eredmények, amik le vannak írva. A többi csak előkészületben van, vagy megkezdődött. Tessék megnézni. Ennek a bizonyos könyvnek, amelyik megjelent könyvalakban is, vannak a két könyvnek környezetvédelmi passzusai. Csak előkészületben van és tervezve vannak azok a dolgok, amikről be kéne számolni.
És mind a Kormány beszámolójában, és mind ebben a könyvben van egy nagyon súlyos mondat. Ez a súlyos mondat úgy szól Bős–Nagymaros vízlépcsőről a bizottság majdnem minden harmadik ülésén tárgyalt, ha nem sűrűbben, és külön munkánként. Megbízta a miniszterelnök úr, hogy lássa el ezt a parlamenti bizottsági szerepet, amely ennek a munkának a felügyeletét ellátja. Nem tudta ellátni rendesen.
Tulajdonképpen az az igazság, hogy Konrad Lorenz jutott eszembe és az etológia. Ott tart, és nem kis mértékben a környezetvédelmi tárca hibájából – sorolhatnám a többieket is, de újságban is megjelent, másutt is, nincs értelme –, sokak hibájából, inkluzive erőteljesen a Környezetvédelmi Minisztérium hibájából – nem akarok neveket se mondani, mert minek –, ott tartunk ma, mint egy megvert állat. Amikor állatok harcolnak egymással, vagy ember akar egy állatot esetleg megölni, és az állat hanyatt veti magát, vagy oldalt dől és úgy csinál, mintha elpusztult volna, mert reménykedik, hogy akkor békén hagyják, és akkor megússza. Mert az állatvilágban ez egy törvény, mondja Konrad Lorenz, akkor a másik állat otthagyja, elmegy és tudomásul veszi, hogy a másikat legyőzte. És akkor a másik állat megmozdul. De akkor vagy visszajön a másik…
Na most az a helyzet, hogy a partnereink e kérdésben nem viselkednek úgy, mint az állatok. Hiába csináljuk úgy, hogy földobtuk a talpunkat és megadtuk magunkat Nagymaros ügyben, újból harapnak és újból harapnak és be fogják fejezni. És az, hogy ma itt tartunk, hogy be fogják fejezni és totál csőd van ezen a téren Magyarországon, ebben óriási szerepe van annak és azoknak, akik idáig juttatták az elmúlt két évben az országot, holott a Nemzeti Megújhodás Programjában benne van, hogy ez a kérdés megoldandó hamar, gyorsan, és az is benne van, hogy el kell bontani a töltést, amit el lehetett volna bontani az elmúlt időszakban, hiszen hosszú idő telt el azóta.
(19.20)
És akkor még valamit. Ez a vízügyi szétválasztás… Erről nem akarok beszélni: az Állami Számvevőszék erről csinált egy anyagot, a vízügy és a környezetvédelem szétválasztásáról. Az anyag precíz: rendkívül sok helyen marasztalja el mindkét tárcát, és különösen a környezetvédelmi tárcát, amely még lojális is volt a másik tárcához, és adakozó kedvében lemondott olyan dolgokról, amelyek pedig a környezetvédelmet szolgálták volna.
És akkor most valamit a médiákról – mert ide tartozik. Arról van szó, kérem szépen, hogy a médiák kikapnak – én meg örülök annak, hogy ebben legalább pluralizmus van. Ha ugyanis sikerülne elérni azt, hogy csak egyfajta információ van, mert mindenki csak azt mondja el, amit a Kormány szívesen hallgat, akkor nem jutunk információkhoz. Ez nem elsősorban olyan súlyos politikai kérdésekben igaz, mint mondjuk a Fónay-féle beszéd, ami nem jelent meg, ugyebár, az első Híradóban.
Csak azért tartottam meg ezt a mostani felszólalásomat – bár nem akartam, mert úgy véltem, hogy nincs értelme elmondani, hiszen Keresztes K. Sándorral, Tarján Lászlónéval bármikor módomban áll vitatkozni, bizottsági ülésen és külön is –, hogy a múlt szerdai esetet elmondhassam. Egy hete történt, hogy azon a napon, amikor a minisztérium tudta, hogy a környezetvédelmi bizottság őt meg fogja hallgatni – és feltehetően nem túl derűs mérkőzés lesz –, sajtótájékoztatót tartott. És a Kormányhoz közel állónak nevezett sajtó pontosan úgy viselkedett, mint az én egész újságírói korszakomban korábban, a Kormányhoz közel álló sajtó: az Új Magyarország, a Pesti Hírlap, az Esti Hírlap és a Televízió Híradója a sajtótájékoztatót mutatta. A Híradóban még láttunk csillogó víztükröt is és nem tudom, hogy rengő búzakalászt vagy nádat. Nem tudom, de gyönyörű volt a környezet – és egy büdös szó nem esett arról, hogy aznap a környezetvédelmi bizottság, a hivatásos parlamenterek, elutasították a minisztérium működését. És pontosan ugyanez történt a többi újságban is, ami a kezembe jutott ezen a napon, ezen a bizonyos csütörtöki napon – tehát másnap.
Azt gondolom, hogy baj van. Azt gondolom, hogy ha elérjük ezt, hogy nem tájékoztatnak arról, mert kényelmetlen, akkor ennek lesz egy folyománya. Azt hiszem, ez a dolog úgy fog tovább működni, hogy nincs más teendőnk, ha azt akarjuk, hogy valami történjék, hogy átmenjenek környezetvédelmi javaslatok, akkor "Térdre, imához!". Akkor egész egyszerűen tárgyalni kell, meg kell kérnem a "természetfelelős"-t annak érdekében, hogy segítsen és érje el azt – talán megbeszélhető ez vele valahol, valamilyen módon –, hogy amikor a környezetvédelmi bizottság környezetvédelem iránt elkötelezett tagjai javaslatokat készítenek, amelyeket szeretnének, ha a Ház elfogadna és átverődne a szavazógépezeten, akkor – talán a nagy "természetfelelős" megteszi – a szennyezett ivóvíztől azok a képviselők kapjanak hascsikarást, a szennyezett levegőtől azok köhögjenek egy kicsit jobban – csak annyira, hogy a feleségük, férjük otthon tartsa őket –, hogy ne jöjjenek be… És akkor talán sikerül megszavaztatni néhány környezetvédelmi javaslatot itt, a tisztelt Házban, és valami talán bekerül a törvényekbe, több, mint eddig.
Azt gondolom, hogy valamit tenni kell, mert hiszen a következő a véleményem – és ebben megerősített a bizottság véleménye –, hogy ha így megy tovább, akkor a környezet állapotáról – beleértve az épített környezetet is – továbbra is remek határozatok és papírok fognak születni, csak éppen nem lesz semmi, ami javítaná a környezeti állapotot. Ha így megy tovább – és, mondjuk, még a választásokat is megnyerik legközelebb, és sikerül a médiákat és a sajtót kormánypártivá átnevelni –, akkor az eredmény az lesz, hogy valamennyien majd fekszünk otthon, egészségünk megromlása után, nézzük a televíziót, és a televízióban gyönyörű környezetvédelmi felvételeket fogunk látni – amelyeket archív felvételekből fog mutatni a televízió, mert hiszen akkor már csinálni ilyeneket nem lehet.
Azt szeretném, hogy ne így legyen. Ámen. (Taps.)
