VINCZE KÁLMÁN (FKgP)
VINCZE KÁLMÁN (FKgP)
VINCZE KÁLMÁN (FKgP) Köszönöm a szót, elnök úr. Igyekszem rövidre fogni mondanivalómat a Független Kisgazdapárt frakciójának nevében. Megmondom őszintén, nagyon nehéz helyzetben vagyok, mert egy ilyen színes felszólalás után, amit Torgyán képviselőtársam a párt nevében elmondott, a nyomába sem tudok érni olyan kritikai észrevételekkel, amivel a Kormány kétéves munkáját kell illetni, illetve dicsérni. Nehéz utána szólni és elmondani azt, hogy az örökölt nehézségek miatt a Kormánynak tényleg igen kicsi mozgástere volt, és csak egyfelé lehetett ebből a mozgástérből kiindulni: előre. A kezdeti bizonytalankodás után, úgy érzem, magára tudott találni.
Megszülettek azok a fontos gazdasági törvények, amiket bár az előző kormányzat próbált megalapozni, de mégis ez alatt az időszak alatt tudtak kiteljesedni. Azok a külföldi befektetők, akik Magyarország iránt bizalommal viseltettek, a törvénykezés után a térségbe folyó tőkének több mint a felét ide tudták invesztálni, és közel tízezres nagyságrendben alakultak kizárólagos, illetve vegyes tulajdonú társaságok. Ezek mind-mind azt mutatták, hogy a rendszerváltásban azok az alapvető törvények megszülettek – úgy gondolom, nem akármilyen szakmai tartalommal, igazodva a nyugati normákhoz –, amire alapozva lehetett bízni ebben a magyar gazdaságban. Tagadhatatlan, hogy a törvények előrehozatalánál lehet annak gyorsaságát, egymásutániságát bírálni. Egy-egy kiragadott törvényt, amely a gazdaság egyetlen ágazatával foglalkozott, egy törvényként kellett volna-e előhozni vagy csomagként, és itt rögtön utalnék arra a sokat hangoztatott és bírált kárpótlási törvényre. Úgy érzem, úgy érezzük, hogy amikor a kárpótlási törvény alapelveit meghatároztuk, és elfogadtuk azt, hogy ez a privatizációs törvények sorába is sorolható, akkor ezzel együtt a szövetkezeti átalakulási törvényt mellé kellett volna rendelni, ugyanúgy csomagként, egyik tagjaként kellett volna hozni a földtörvény módosítását, a jelen beterjesztett agrárpiaci rendtartást, emellé a hitelintézet, földhitelintézet. Tehát együtt kezelni a kérdést, és így sokkal hatékonyabb eredményt tudtunk volna elérni.
De ugyanez elmondható a pénzügyi-gazdasági törvényekre is. Itt utalnék a számviteli törvényre a pénzügyi törvények sorából, a nemzeti banki törvényre, a pénzintézeti törvényre, amik már szinte csomagként jöttek be és mutatták azt, hogy tartalmukban szervesen tudnak illeszkedni a nyugat-európai normákhoz. Tehát remélhetőleg ez a fajta gyakorlat a jövőben a Kormányé lesz, és magáénak vallja, hogy amikor egy-egy részterület megoldására a törvénykezés sort kerít, akkor csomagként tudja kezelni és sokkal könnyebb lesz az adott részterület megoldását és jövőre vonatkozó hatását kiszámítani.
Ebben a sorban kritikaként kell értékelni – ami már szintén elhangzott az ellenzék részéről és a Kormány részéről is önkritikusan –, hogy az államháztartási törvény egyedüli megszületése sajnos késlelteti az államháztartás reformját. Ez nagyon szükséges, de gondolom, hogy a közeljövőben ennek megoldása megfelelő módon kezelődni fog.
Nem szeretném tovább rabolni képviselőtársaimtól az időt, mert hiszen alig 10 percünk maradt, és még más részterületre is átengedem nekik a szót. Köszönöm a szíves türelmüket, a szíves meghallgatást. (Taps.)
