RAB KÁROLY, DR. (SZDSZ)
RAB KÁROLY, DR. (SZDSZ)
RAB KÁROLY, DR. (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én egy szűkebb területről szeretnék beszélni a '93. évi költségvetési irányelvekkel kapcsolatban.
Nagy öröm végül is számunkra, hogy a '93. évi költségvetési irányelvekben a nagy ellátó rendszerek között prioritást élvez a felsőoktatás.
A kormányprogramban ugye ez stratégiai ágazatként van kezelve, ugyanakkor bizonyos mértékben azonnal ezt az örömömet – vagy örömünket – ronthatja az a két és féléves tapasztalat, hogy ami stratégiainak volt kezelve, ott sok babér nem termett eddig. Tessék arra gondolni, hogy az elmúlt években a tudomány területéről több ízben vontak el komoly összeget – a Műszaki Fejlesztési Alapból majdnem ötmilliárdot –, az idén, éppen ebben az évben a következő évi költségvetésben elvileg prioritást élvező területtől: a felsőoktatástól éppen súlyos pénzeket vonnak el, ami nagyon nehéz helyzetet teremt, tehát nem tudom, hogy örüljek-e vagy örüljünk-e igazán ennek a dolognak.
Végül azt reméljük, hogy '93-ban valóban áttörés lesz ezen a területen. Én nem kívánok arról hosszabban beszélni, hogy valójában a tudomány, a szellemi tőke milyen mértékben meghatározója az egyes országok gazdagodásának, számtalanszor emlegetik az ázsiai országokat, az európai és amerikai országokat, amelyeknek a nagyon gyors fejlődését egyetlen dolog: a szellemi tőke területén végzett beruházások idézték elő.
Valójában kétféle beruházás van számomra egy bizonyos szempontból. Az egyik a fékrendszerű, a másik a motorrendszerű. Bizonyos beruházások a költségvetésből csak azt eredményezik, hogy kiengedjük a fékeket – ezek például a szociális jellegű beruházások.
A motor jellegű beruházások azok, amelyek valóban megtérülnek, és ezért én a szellemi tőke – tehát a közoktatás, felsőoktatás, tudomány – területén végzett mindenfajta beruházást a motor jellegű, tényleg húzó jellegű beruházások között tartom számon.
'93-ra nem ismerjük a költségvetés pontos adatait, az irányszámok nem elegendők ahhoz, hogy megítélhessük őket, de egészen biztos vagyok abban, hogyha a költségvetés mögött nincsen eléggé átérlelt gondolat, eléggé átgondolt koncepció, hogy az adott pénzt mire fogják használni, akkor ez valószínű, hogy pazarláshoz vezet. Tehát a prioritást élvező területeken belül nekünk pontosabban kéne tudni, hogy mit, mire akarunk használni, mit akarunk elérni.
Én néhány ilyen dolgot megemlítenék, hiszen enélkül elképzelhetetlen, hogy egy növelt pénzösszeget valójában jól használjunk fel.
Az első ilyen lenne a felsőoktatás területén a létszámnövelésnek a kérdése. Örvendetes, hogy az elmúlt két-három évben elindult a létszámnövekedés, de ez részint csak a demográfiai hullámnak köszönhető. Reméljük, hogy a költségvetés – a jövő évi és a továbbiakban – nem pusztán egy demográfiai növekedést fog követni, hanem valójában radikálisan növekedni fog Magyarországon a felsőoktatásba belépni tudó hallgatóknak a száma, nem csak a belépőké, remélhetőleg a végzőké is.
Jelenleg a felsőoktatás infrastrukturális rendszere rendkívül gyenge, nem tudja ellátni számszerűen se azokat a hallgatókat, akik ma belépnek, és ha tovább akarjuk növelni a számukat, a legelemibb infrastrukturális beruházások hiányoznak, nem pusztán az oktatás infrastrukturális, egyéb hátterei.
Kérdés, hogy a következő évi költségvetés hogyan fogja tudni követni vagy ösztönözni a rugalmas oktatási rendszerek kialakítását, ez alatt értve a hallgatói, az oktatói mobilitást, akár belföldi, akár nemzetközi szinten, hiszen ezeknek mindegyiknek költségvetési vonzata van.
Kérdés, hogy például a prioritáson belül szerepelni fog-e, hogy a költségvetés elősegíti-e az alulképviselt területeknek a felsőoktatásba való bejutását, gondolok itt a vidékiekre, szociális problémákra, kisebbségekre.
Másik kérdés a prioritásokkal kapcsolatban, hogy a kreditrendszert, amiről rengeteg szó esik, be tudjuk-e vezetni a felsőoktatásba. Ezt megint fogja-e követni a költségvetés, tehát végiggondolt-e ilyen szempontból?
Általában nem látjuk a költségvetésben – de máshol sem, és ez a nagy baj, hiszen nem a költségvetésben kell megjelenni – a felsőoktatás támogatásának a rendszerét. Akár a hallgatók hitelrendszerére gondolok, ha be lesz vezetve a jövő évre az ösztöndíjrendszer, az a kétezer forintos vagy egyéb támogatás hogyan fog történni, milyen hitelezési rendszerek lesznek. De általában kérdés, hogy a felsőoktatás vagy kutatás támogatása milyen lesz, hogy ezzel az állam megköti a kezüket vagy kellő szabadságot ad nekik.
Kérdés szintén, hogy a felsőoktatásban biztos, hogy nem több oktatóra van szükség, hiszen nagyon rosszak az adataink, de más oktatókra igen, és ha a Kormánynak egy másik gondolata, hogy nem tervez bérautomatizmusokat, akkor kérdés, hogy létrehozhat-e minőségi váltást a felsőoktatásban. Bérváltás nélkül biztos, hogy nem, a kontraszelekció folytatódik tovább.
Felsőoktatás után világos, hogy a felsőoktatás és a kutatás kapcsolata volna rendkívül fontos, de amíg a Kormány nem terjeszti be például az Akadémiáról, az OTKA-ról szóló, a felsőoktatásról szóló, általában a tudományról szóló koncepcióját, amíg például a nonprofit szervezetekről szóló törvénytervezet nem kerül a Parlament elé – illetve ezek részint be vannak terjesztve, de nincsenek tárgyalva –, addig szintén nem lehet megállapítani, hogy ez a költségvetés mire lesz elég vagy hogyan fog működni.
Azt gondolom, nemcsak költségvetési kérdésről van szó, hanem például az adórendszerről; az adórendszer hogyan fogja elősegíteni, hogy a gazdálkodó szervezetek, vállalkozók támogassák például a kutatásokat vagy a felsőoktatást, általában az oktatást. Mindaddig, amíg ezek tisztázatlanok azt gondolom, hogy a költségvetésről igazán nehéz azt mondani, hogy ténylegesen prioritást ad-e a felsőoktatásnak vagy a kutatásoknak.
Végezetül azt szeretném mondani, reméljük, hogy ténylegesen megjelenik a költségvetésben egy tényleges növekvő pénzösszeg, de ennek a normális és hatékony felhasználása csak akkor lehetséges, ha mögötte teljesen világos gondolatok jelennek meg a Kormány részéről, a költségvetést előkészítők részéről, különben ez a pénz csak pazarlás lesz. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
