TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ)
TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ)
TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ) Tisztelt Ház! A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetésének végrehajtása kapcsán korábban felszólaló képviselőtársaim már elég sok kritikai megjegyzést tettek. Az Állami Számvevőszékről nem is beszélve, amely 130 oldalon értékelte az 1991. költségvetési évet. Erre ugyan jött a Kormány részéről egy válasz, majd az Állami Számvevőszék viszonválasza.
Aki ezeket az észrevételeket, válaszokat elolvasta – gondolom, nem vagyunk túl sokan –, az tisztában van a helyzettel, azzal, hogy a pénzügyi kormányzat mennyiben tartotta be az 1991. évi költségvetési törvény előírásait.
Engedjék meg, hogy én is néhány észrevételt tegyek. Talán színesebb lesz, mint Isépy államtitkár úrnak a kicsit hosszú, de természetesen megalapozott felszólalása. Ha egy kicsit figyelnek, akkor azt hiszem, hogy sok érdekes dolgot fogok mondani.
A törvényjavaslat 1. §-a arról szól, hogy az Országgyűlés hagyja jóvá az 1991. évben kelekezett 114 milliárd forint költségvetési hiányt. A törvényjavaslat 4. §-a megállapítja: a jóváhagyott 78 milliárd finanszírozása a törvényes keretek között megtörtént. Ugyanakkor azonban nem állapítja meg a törvényjavaslat, hogy a jóváhagyott hiányon felül keletkezett 36 milliárd forint hiány finanszírozása a törvényi előírások megszegésével történt.
Az állami pénzügyekről…, de az 1987. évi 23. tvr. 2. §-a szerint is a kincstárjegyek kibocsátásáról a költségvetési törvény kell, hogy rendelkezzék. A költségvetési törvény 3786 millió forint kincstárjegy kibocsátását engedélyezte. Ehelyett a Kormány ennek tízszeresét bocsátotta ki, és most még arra sem vállalkozik, hogy a törvényjavaslatban legalább tényként megállapításra kerüljön az előírások megszegése.
Ugyanez történik a költségvetési törvény 24. §-ában foglaltakkal, a belföldi államadósságok rendezése tárgyában előírt kötelezettségekkel. A 24. § előírta, hogy milyen szerződéskötési kötelezettsége van a pénzügyminiszter úrnak és a Magyar Nemzeti Bank elnökének.
A most előterjesztett törvényjavaslat 11. §-a annak rendje-módja szerint megállapítja, hogy az eredeti költségvetési törvény 24. § a) d) és i) pontjaiban előírt kötelezettségének a pénzügyminiszter úr és a Magyar Nemzeti Bank elnöke eleget tettek.
Arról azonban már nem szól a történet, hogy van itt még e) f) g) pont is, és a 31. §, ugyanis az ezekben előírt kötelezettségének sem a miniszter úr, sem a Nemzeti Bank elnöke nem tettek eleget.
És most jön az igazi jogi bravúr, és próbáljanak követni! Az elmulasztott szerződéskötési kötelezettséget új előírásokkal, új feltételekkel kísérli meg a törvényjavaslat rendezni. Ma fogjuk hozni a törvényt – amikor meghozzuk. Előírja a törvényjavaslat, ma, hogy 1992. január 1-jével nyújtson hitelt a Nemzeti Bank a költségvetésnek az 1991. december 31-én fennálló tartozás átvállalására – és sorolhatnám még tovább ezeket a szakaszokat, amelyek ezt próbálják kezelni.
De képzeljék azt, hogy ma hozunk egy törvényt, amire már 8 vagy 10 hónappal ezelőtt kellett volna hitelt nyújtani. Ez egyszerűen elfogadhatatlan.
És a legszebb gyöngyszem természetesen a 15. §; a költségvetési törvény 31. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek – mondja a törvényjavaslat: e törvény 12. § b) pontja szerint… és így mondja tovább. Ennek a törvénynek ugyan van 12. § b) pontja, de a költségvetési törvénynek nincs, amelyre itt hivatkozik. Ugyanis, hogyha ezt a szakaszt beemeljük az eredeti költségvetési törvény 31. §-ába, akkor ez úgy fog jelentkezni, hogy ott hiába keresünk egy 12. § b) bekezdést – ilyen nincsen.
Tehát ha ezt a szakaszt a tisztelt Ház megszavazza, és valóban bekerül oda, akkor ez majd így fog szólni: az államháztartáson kívüli adósok felé fennálló követelések összege 1991. december 31-én 153 milliárd 696,2 millió forint.
Kérem, nekünk olyan Kormányunk van, hogy már 1990. december 31-én – ugyanis ekkor hozta a Parlament a költségvetési törvényt –, tudta a Kormány fillérre, hogy mennyi lesz az államháztartáson kívüli adósok felé fennálló követelések összege 1991. december 31-én. Ilyen előrelátás mellett igazán úgy gondolom, nincs miért aggódnunk a költségvetésért.
Ugyanez a helyzet a d) alpontnál: ott is bekerült, hogy 1991. december 31-én az Állami Számvevőszék vizsgálata alapján a költségvetési törvény… – és így tovább. Az Állami Számvevőszék még akkor egyáltalán semmiféle vizsgálatot nem végzett, ezt most végezte, de ez mindenesetre bekerült.
Még sorolhatnám tovább ezeket az eseteket.
Tisztelt Ház! Az egészben, a szakszerűtlenségen kívül, van ezeknek a példáknak egy sokkal szomorúbb eleme is. A példákból kitűnt, hogy egy most megszavazandó törvény állapít meg visszamenőleges hatállyal kötelezettségeket, és ír elő visszamenőleg határidőket. Mondandóm aktualitását csak növeli az, hogy Palotás képviselő úr ma megint előterjesztette a szokásos önálló indítványát, amelyik ma arról szólt, hogy a munkaügyi miniszter bizonyos rendelkezései alkotmányellenesek voltak.
Ez az alkotmányellenes rendelkezés – az Alkotmánybíróság 18/1991. határozata – azt mondja, hogy alkotmányellenes minden visszamenőleges hatályú rendelkezés, mert ellenkezik a jogalkotásról szóló törvény 12. § (2) bekezdésével, mely szerint jogszabály a kihirdetést megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget.
Úgy tűnik: a Kormány sem a jogalkotásról szóló törvényt, sem az Alkotmánybíróság határozatát nem ismeri, vagy ismeri, de nem érdekli.
Tisztelt Ház! Végezetül még egy megjegyzés. Úgy tűnik, az ország költségvetése úgy működik, hogy a Kormány előterjeszt egy törvényjavaslatot. Ezt a koalíciós egység elfogadja, megszavazza. A Kormány gazdálkodik, a költségvetési törvény előírásait figyelmen kívül hagyva, azt nem módosítja, nem tartja be a játékszabályokat, hiszen biztos lehet benne, hogy a kész tények elé állított Országgyűlés koalíciós többsége majd utólag asszisztál a törvénysértésekhez és mindent jóváhagy – vagy talán nem mindent; mondják meg már: hol a határ? És azt is, hogy milyen következménye van a Kormányra nézve az ilyen magatartásnak? Valaki talán lemond, vagy talán az Országgyűlés azt mondja, hogy na-na, vagy azt sem, és napirendre tér a dolgok felett. Nagyon veszélyes dolog ez, az, amikor elveszik az önkontroll, elveszik a parlamenti kontroll – akkor veszélyhelyzetbe kerül a demokráciánk. Köszönöm szépen.
Természetesen az ezzel kapcsolatos módosító indítványokat elő fogom terjeszteni. (Taps a bal oldalon.)
