SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A törvény a nemzeti vagyon jelentős részéről kíván rendelkezni. Az Országgyűlésnek a tulajdonosi jogaival, de ugyanakkor a tulajdonosi gondosságával és az ebből eredő kötelességével kell ebben az ügyben eljárnia. Ennek az előrebocsátásával egy kicsit vissza szeretnék tekinteni ennek a törvénynek az előtörténetére.
1990 augusztusában, szeptemberében tárgyalta az Országgyűlés az 1990. évi LXX. törvényt, amely a társadalmi szervezetek kezelői jogát megszüntette, és ezeknek a szervezeteknek az állami tulajdon megadott részén ingyenes használati jogot biztosított.
Ennek a törvénynek az eredeti előterjesztés szerinti egyik rendelkezése azt tartalmazta, hogy a kérdés végleges rendezéséről szóló törvényjavaslatot a Kormány 1990. október 31-ig az Országgyűlés asztalára leteszi.
Egy módosító indítvány ezzel kapcsolatosan beterjesztésre került, amely ezt a határidőt november 30-ra kívánta módosítani. Ennek a törvénynek a vitájában a Kormány jelen volt képviselője azt adta elő, hogy a Kormány számára mind a két határidő – tehát akár október 31., akár 1990. november 30. – teljesíthető.
Ebből a magabiztos nyilatkozatból az Országgyűlés alaposan következtethetett arra, hogy a Kormánynak kialakult koncepciója és részletes tervei vannak, amelyeket néhány héten belül az Országgyűlés asztalára le tud tenni. Nos, telt az idő, a határidő elmúlt – november 30-át szavazta meg egyébként az Országgyűlés –, azután 1991 februárjában a Kormány arra hivatkozva, hogy a társadalmi szervezetek az ingatlannyilvántartási szemléket nem csatolták be, ezzel megnehezítették a Kormány előkészítő munkáját, nem tudta a törvényt előterjeszteni, és határidő-módosítást kért 1991. június 30-ára.
Az alkotmányügyi bizottság ezt az indokot nem tartotta eléggé komolynak, és ezt a törvényjavaslatot nem tartotta általános vitára éppen ezért alkalmasnak, ennek ellenére az Országgyűlés ezt az 1991. június 30-i határidőt biztosította a Kormány számára, hogy ez a törvény elénk kerüljön.
Nos, közeledett ennek az újabb, törvényes határidő elmulasztásának az egyéves évfordulója, amikor a Kormány a jelenlegi törvényjavaslattal előállt.
Én nem azzal kívánok foglalkozni, hogy itt két törvénysértés minden jogkövetkezmény nélkül maradt, hiszen a Kormánynak az ezzel való felelősségét vagy az egyes miniszterek ezzel kapcsolatos felelősségét a magyar jogrendben egyelőre semmiféle jogszabály nem szabályozza, a miniszteri felelősségről joghézag tátong a magyar jogban.
Nem lenne semmi probléma ezzel a törvénnyel, ha az a magabiztosság, amely a néhány hetes határidő vállalásakor megvolt, együttjárt volna ennek a törvényjavaslatnak a koncepcionális alaposságával, azzal, hogy ezt szinte ujjgyakorlatként az Országgyűlés elé lehet terjeszteni és egy nagyon jó törvényről fogunk határozni. Ebben az összefüggésben ennek a törvénynek valami nagyon kitűnő, nagyon kiérlelt koncepcióval és részleteivel kellene itt találkoznunk. Valójában erről van-e szó?
Jelenleg csak három elvi jellegű kérdésről szeretnék beszélni, amely ennek a törvénynek a mostani, nagyon kiérlelt, nagyon sokat várakoztatott szövegével kapcsolatosan a mai napig felmerült.
(18.50)
Mindjárt az első kérdés. Rendkívül szimpatikus a törvényjavaslat, hogy hat, mindenki által tisztelt, becsült társadalmi szervezetet kiemel. Ezek: a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége, a Hallássérültek Országos Szövetsége, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége, az Értelmi Fogyatékosok Országos Érdekvédelmi Szervezete, a Magyar Vöröskereszt és a Máltai Szeretetszolgálat, továbbá ezeknek a szervezeteknek a jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egységei. Nos, ezek a szervezetek kedvezményes elbírálásban részesülnének, minden különösebb eljárás nélkül 60 napon belül megkapják az eddig általuk ingyenesen használt állami ingatlan tulajdonjogát.
Ebben a körben is – bármennyire szimpatikus ez a felsorolás – felmerül egy kérdés. Az önkormányzati bizottság ülésén megkérdezték a Kormány képviselőjétől, hogy ugyanilyen elvi alapon felmérték-e valamennyi társadalmi szervezetet, vizsgálták-e, hogy nincsenek-e még olyan társadalmi szervezetek, amelyek teljesen hasonló kedvezményes elbírálásban kellene, hogy részesüljenek. Erre a kérdésre a Kormány képviselője nem tudott válaszolni a másfél éves érlelés után sem.
A másik probléma. A legértékesebb ingatlanoknál a Kormány döntési jogkörébe kívánja rendelni a törvényjavaslat az ingatlanokról való rendelkezést. Természetesen ezen lehet vitatkozni: helyes-e, nem helyes-e. Az azonban semmiképpen nem lehet helyes, hogy ezek a nagy értékű – hangsúlyozom: legértékesebb – ingatlanok úgy kerüljenek a Kormány rendelkezése alá, úgy, hogy a Kormány ezeknek a tulajdonjogáról rendelkezhessék, hogy semmiféle szempontot, irányelvet ez a törvényjavaslat ehhez a vagyonosztogatáshoz nem tartalmaz. Álláspontunk szerint egy ennyire hosszan kiérlelt törvénynél ilyen felelőtlen tulajdonosi magatartás az Országgyűléstől nem várható el. Mindenképpen szükséges, hogy ezeknek az ingatlanoknak a további sorsáról az Országgyűlés tudomást szerezhessen, a döntésbe – legalábbis irányelvek szintjén – bele tudjon szólni.
A következő elvi kérdés. Amint az expozéból is kiderült, a törvényjavaslat eleget kíván tenni annak a Kormányt terhelő kötelezettségének, hogy biztosítsa a pártok helyi szervezeteinek az elhelyezését. Nos, természetesen ezek az ingatlanok alkalmasak általában erre a feladatra. A gond nem itt jelentkezik. A törvényjavaslat 6. szakaszának (1) bekezdése ugyanis az igény kielégítésének feltételeként tartalmazza, hogy akkor biztosíthatják a pártok helyi szervezetei részére az elhelyezést és a tulajdonjogot ebben a körben – most idézem a tervezetet –, "ha az elhelyezési igény kielégítését a köztársasági megbízott javasolja". Hangsúlyozom: ott a ha kötőszó. Egyértelműen feltételről van szó, nemcsak egy bizonyos szempontról, amelyet felül lehet bírálni. Álláspontunk szerint a pártok elhelyezésének a biztosításához mindenképpen valamiféle pártsemleges megoldást kell találni, legalábbis a javaslattételre. Ebből a szempontból a köztársasági megbízottat ilyen jogkörrel felruházni véleményünk szerint szereptévesztés.
Nem kívánok részletesen foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy 1990 nyarán a köztársasági megbízotti intézményt törvényességi felügyeletre hozta létre az Országgyűlés, és nem arra, hogy ilyen tulajdonjog-osztogató kérdésekben meghatározó szerepe lehessen. Ezen túlmenően azonban konkrétan is rendkívül aggályos a köztársasági megbízottnak az ilyen jogokkal való felruházása. A köztársasági megbízott a Kormánytól függ. A Kormány a koalíciós pártoktól függ. Tehát – a kört rövidre zárva – egy olyan érdekeltségi körben lehet dönteni arról, hogy melyik párt milyen ingatlant kapjon, ahol a kedvezményezettek végül is alárendeltségi viszonyban vannak a döntést hozó szervvel. Ez álláspontunk szerint jogi képtelenség, ilyen megoldást találni és a törvényben keresztülvinni anélkül, hogy a pártok jogos érdekei ne sérüljenek, aligha lehet.
Nem kívánok belemenni abba a kérdésbe se, hogy ez a rendelkezés egy eredeti leosztás keretében nagyjából a jelenlegi pártstruktúrának megfelelően szabályozná ezeket a tulajdoni kérdéseket, és az esetleges változásokra, a pártok megváltozására, feloszlására, szakadására, új pártok keletkezésére aligha lehet figyelemmel, hiszen ezeket az ingatlanokat most osztanák el. Ezzel egy olyan kedvezményezett helyzetbe kerülnének a jelenlegi parlamenti pártok, illetőleg az 1990 tavaszán kialakult pártstruktúra, amely ezt a szervezetet meglehetős nagy mértékben a jelenlegi költségvetési támogatás rendszerén túlmenően is tulajdonjogilag bemerevítené, és az egyéb társadalmi szervezeteknek, illetőleg az adott helyzetben a pártoknak nehézséget jelentene a későbbiekben az ingatlanszerzés. Éppen ezért álláspontunk szerint sajnos, a hosszú, két törvénysértéssel, tehát két törvényes határidő elmulasztásával kiérlelt törvényjavaslat még mindig elég éretlen. A hosszú előkészítés ellenére sajnos csalódás ért minket, amikor ezt a törvényjavaslatot elolvashattuk. Részben a nem megfelelő kidolgozási színvonal miatt – gondolok a kifogásolt megoldásokra –, részben pedig azért, mert nem biztosítja a megfelelő pártsemleges elosztást a pártok számára.
Ezért ez a törvényjavaslat álláspontunk szerint a jelenlegi formájában még mindig nem alkalmas arra, hogy a rendeltetését betöltse, bár lassan a második éve közeledik annak, hogy a Kormánynak az eredetileg úgy látszik, elképzelt koncepciója szerinti törvényjavaslatot elő kellett volna terjeszteni.
Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
