KELEMEN ANDRÁS, DR. külügyminisztériumi államtitkár:
KELEMEN ANDRÁS, DR. külügyminisztériumi államtitkár:
KELEMEN ANDRÁS, DR. külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! A magyar állam történelmi hagyományai folytán elismerte és támogatta az államok közötti viták békés rendezését. A múlt század végi, század eleji békekonferenciáktól kezdve tette ezt mindaddig, ameddig szuverenitása szabad gyakorlása körében megtehette. A viták békés rendezése a nemzetközi jog mára kötelező jellegűvé vált egyik sarkalatos alapnormája, a nemzetközi béke és biztonság, az államok közötti rendezett kapcsolatok fenntartásának záloga. Ennek az eszköznek azonban azokban az esetekben is megoldást kell nyújtania, ha a vitában érintett felek tárgyalásai ésszerű időn belül nem vezetnek a számukra kölcsönönösen elfogadható eredményre. Ez pedig nem lehet más, mint hogy a felek vitájukat – akár kölcsönös megegyezéssel, akár ennek híján –, bármelyikük kezdeményezésére egy független fórum, azaz nemzetközi bíróság elé terjeszthetik.
Magyarország az 1920-as években mintegy húsz állammal kötött választottbírósági és békéltetési szerződést, 1929-től kezdve pedig elismerte a Hágai Nemzetközi Bíróság elődjének, az Állandó Nemzetközi Bíróságnak a joghatóságát.
Engedjék meg, hogy itt a nemzetközi bíráskodás kialakulásának néhány előzményére rávilágítsak.
Az 1899-es első hágai békekonferencián elfogadott, a nemzetközi viták békés rendezéséről szóló egyezményben rendelkeztek az állandó választott bíróság felállításáról, melynek létrehozására 1900-ban került sor, és 1902-ben kezdte meg működését. Az 1907-es hágai békekonferencián már gyakorlati kérdésként merült fel egy állandó nemzetközi bírói fórum létrehozásának gondolata.
(17.50)
Az Állandó Nemzetközi Bíróság azonban csak 1921 szeptemberében lépett hatályba, azt követően, hogy a jegyzőkönyvet a Nemzetek Szövetsége tagállamainak többsége ratifikálta. A nemzetközi bíróság statútumának végleges megfogalmazására csak a II. világháború végén került sor.
Ekkor határozták el, hogy a bíróság az ENSZ legfőbb bírói szerve lesz, és a szervezeten belüli jogállása az úgynevezett főszervekéhez lesz hasonlatos.
Megállapodtak abban is, hogy a bíróság statútuma az alapokmány kiegészítő része lesz. A nemzetközi bíróság először 1945. április 1-jén, Hágában ült össze. Akkori szomorú történelmi helyzetünk miatt hazánk csak viszonylag későn, 1955-ben válhatott az ENSZ tagjává. Ekkor egyidejűleg részesévé váltunk a nemzetközi bíróság alapszabályának is, anélkül azonban, hogy a bíróság kötelező joghatóságát elismerő nyilatkozatot tettünk volna. Ennek oka az ország alávetettsége volt.
Magyarország az ENSZ-hez való csatlakozásakor és utána még hosszú évtizedekig nem volt abban a helyzetben, hogy a kötelező nemzetközi bíráskodásra vonatkozó, azt következetesen és egyértelműen elutasító szovjet állásponttól eltérő nézeteket fogalmazzon meg. Ennek megfelelően nemhogy a nemzetközi bíróság kötelező joghatósága elismerésének kérdése nem volt felvethető, hanem a magyar Kormány valamennyi olyan többoldalú szerződéssel szemben is fenntartást tett, amely a felek közötti viták rendezésére nemzetközi bírósági eljárást irányzott elő.
Ebben a helyzetben változás csak a 80-as évek legvégén, a rendszerváltozás küszöbén következett be. Ebben az időben az akkori kormány és országgyűlés úgy döntött, hogy visszavonja a szóban forgó több mint húsz nemzetközi szerződéshez tett magyar fenntartást. 1990 őszén pedig a Kormány illetékes szakminisztériumai megkezdték a nemzetközi bíróság kötelező joghatósága alapos vizsgálatot igénylő kérdésének szakértői tanulmányozását.
Ez a munka az év elején befejeződött, s a Kormány még a tavaszi országgyűlési időszak folyamán beterjesztette a nemzetközi bíróság joghatóságának elismerésével kapcsolatos javaslatát.
Az Országgyűlés illetékes bizottságai a nyári szünet előtt megkezdhették a javaslat vitáját. Az is segítette a Kormány munkáját, hogy ugyanebben a tárgyban önálló képviselői indítvány és módosítás is benyújtásra került, és ezeket figyelembe vehette a javaslat véglegesítése során a Kormány.
Itt szeretnék reflektálni a tegnap elhangzott képviselői megjegyzésre az önálló indítvány kapcsán, amikor Szent-Iványi István képviselőtársam jelezte azt, hogy az önálló képviselői indítvány tárgyalását miért nem tudja a Kormány elfogadni alapként?
Két szempont merül fel, és itt csatlakoznék a Házelnök úr akkori megjegyzéséhez, amikor Szabad György Házelnök úr azt jegyezte meg, hogy a Házszabályok bizonyos hiányossága miatt bizonyos újrarendezés szükséges ebben a kérdésben. Mégpedig azért, mert egyrészt a Kormány, mielőtt beterjeszthet valamit az Országgyűlés elé, a szakértői vizsgálatok után hosszadalmas tárcaegyeztetésekre van kényszerítve, és ezeknek a tárcaegyeztetéseknek a során csiszolódik és formálódik a végleges anyag. Természetesen ez meglassítja a folyamatot, és ennek következtében a beterjesztés időveszteséggel jár.
Ezzel szemben egy önálló képviselői indítvány nem szenved ilyen hátráltató körülmények között, és ennek következtében nagyon nehéz időnként kibogozni, hogy hol fogalmazódott meg igazán a probléma megoldására vonatkozó kérdés.
A második probléma, ami ezzel kapcsolatos, az az, hogy amennyiben egy önálló képviselői indítványt vitatunk meg itt a Házban, ehhez a Kormány közvetlenül nem tehet módosító indítványt a Házszabály értelmében, és ennek következtében a Kormány nehéz helyzetben van, amennyiben a saját elképzeléseit, a saját megoldási módjait szeretné érvényesíteni.
Ettől függetlenül természetesen nem tekintem – a táma érdemét tekintve – megoldhatatlannak azt a kérdést, amit a korábbiakban is képviseltünk, hogy amennyiben – és erre a jelenlegi tárgyalásnál is lesz példa – olyan módosítvány születik, amely az anyagot javítja, és nem teszi bizonytalanabbá a beterjesztett anyaghoz képest, azt természetesen el tudjuk fogadni.
Tisztelt Ház! Az önök előtt levő 5462-es számon benyújtott előterjesztés részletesen ismerteti és indokolja azokat a szempontokat, amelyek a Kormányt arra indították, hogy a Hágai Nemzetközi Bíróság joghatóságának elismerésére tegyen javaslatot az Országgyűlésnek.
Az előterjesztés részletesen ismerteti azokat a vitatípusokat is, amelyekre nézve megteendő nyilatkozatunkban, számos más államhoz hasonlóan elvi vagy gyakorlati okokból kizárnánk a bíróság joghatóságát. Sőt, a teljesség kedvéért az előterjesztés ismertet néhány olyan vitatípust is, amelyre nézve más államok tettek fenntartásokat, de a magyar Kormány magára nézve nem találta indokoltnak.
Tisztelt Ház! A Kormány javaslata illeszkedik jogállamiságunk kibontakozásának nemzetközi feltételrendszerébe. Összhangban áll a Magyar Köztársaság által vallott demokratikus jogelvekkel és a nemzetközi jog iránt tanúsított tiszteletünkkel. Lépésünk tovább erősítené a fejlett jogrendszerrel rendelkező Nemzetek Közösségéhez való tartozásunkat. Eleget tenne annak a számos ENSZ és Európa Tanács-i dokumentumban megfogalmazott jogos elvárásnak is, hogy az eddigi, mintegy 50 állam mellett egyre többen vessék alá magukat a nemzetközi bíróság kötelező joghatóságának.
A közvetlen politikai, földrajzi környezetünkben bekövetkezett történelmi horderejű változások, de a több mint aggasztó konfliktusok sora is arra kell ösztönözzön bennünket, hogy a nemzetközi viták békés, feltétlenül erőszakmentes kezelésében egyértelmű álláspontot foglaljunk el, hasonló magatartásra bátorítva partnereinket is.
Választott népképviseleten alapuló államrendünk többségi akaratnyilvánításra épül. Most, amikor olyan csábító sokak számára az erőszak vonzásának hódolni, különös jelentőséget kap azon igényünk kinyilvánítása, hogy nem fegyverek szavával, de még csak nem is furkós- vagy gumibotokkal kívánjuk államközi nézeteltéréseinket rendezni.
A nemzetközi bíróság azt az eszmét képviseli, amely megtagadja és túlhaladja az ember őshorda korából származó, indulatra és erőszakra alapozott konfliktusmegoldási módjait, amelyek az újabb kori műszaki fejlődés eredményeként korlátozhatatlanná kezdenek válni.
Ezért kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy fogadja el a Hágai Nemzetközi Bíróság joghatósága elismerése tárgyában benyújtott előterjesztést, valamint a hozzá kapcsolódó határozati javaslatot. (Taps.)
