SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ)
SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ)
SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Előljáróban szeretném elismerésemet kifejezni azokért a szavakért, amelyeket Kelemen András államtitkár úr intézett az előbb mindannyiunkhoz, és amelyben elismerte azt az erőfeszítést, amelyet a Szabad Demokraták Szövetségének képviselői tettek ez ügyben.
Én is szeretném elismerni és elismerésemet kifejezni azért az erőfeszítésért, amit önök tettek.
Hölgyeim és Uraim! Tegnapi felszólalásomban már jeleztem, hogy lényeges, jelentős eltérés kettőnk szándékában – vagy talán mondhatnám, hogy 386-unk szándékában – nem volt.
Mi egy évvel ezelőtt már kifejeztük azon óhajunkat, hogy Magyarország, a Magyar Köztársaság minél hamarabb csatlakozzon a Hágai Nemzetközi Bírósághoz, ismerje el annak joghatóságát.
Mindenben egyetértek azokkal az érvekkel és indokokkal, amelyeket Kelemen András előadott. Ez egy olyan folyamatnak a része, amelyet mindannyian helyeslünk és támogatunk, ide illeszkedik Európa Tanács-i tagságunk, ide illeszkedik az emberi jogok európai konvenciójának – reméljük, mihamarabbi – elfogadása, és ennek nagyon megfelelő kifejeződése a Hágai Nemzetközi Bíróság joghatóságának elismerése.
Mindannyian abból indulunk ki, hogy Magyarország azoknak az államoknak a közösségét ismeri el saját politikai famíliájának, amelyek hajlandók a nemzetközi jog uralmának, a nemzetközi élet békés eszközeinek alárendelni magukat.
(18.00)
Ebben a kérdésben tehát nincs, nem is lehet félreértés, különbség közöttünk.
Ma talán fontosabb ez, mint máskor, ma, amikor környezetünkben sok bizonytalanság van, ma, amikor nagyon sok állam tért le a jogállamiság útjáról, igenis, van szerepe annak, hogy Magyarország Lengyelország után másodikként a volt szocialista országok közül csatlakozik, és egy csatlalkozó nyilatkozatot helyez letétbe.
A magunk részéről egyetértettünk, és hasonló módon javasoltuk is, hogy Magyarország fenntartásokkal éljen. A fenntartások valamikor a két világháború között, amikor az első – akkor még nem ENSZ – nemzetközi jogi bírósága működött, nem voltak gyakorlatban, általában tehát az országok nem tettek fenntartásokat. Ez azonban inkább gyengítette a nemzetközi jog rendszerét és uralmát, mintsem erősítette volna.
Éppen ezért a magunk részéről mi helyeseltük, hogy fenntartásokat tegyünk, s ezeknek jelentős részével egyet is értettünk. Mindenekelőtt egyetértettünk azzal a fenntartással, amelyet tartalmaz a Kormány előterjesztése, mely a visszaható hatályt kívánja kizárni. Azt hiszem, hogy nincs különbség abban egyikünk felfogása között sem, hogy ami korábban volt Magyarországon, azért és annak következményeiért ma mi nem teljes körűen vállalhatunk felelősséget, célszerű felelősséget azokra az esetekre vállalni, amelyek a megerősítés után keletkeznek. Ezek fölött mi teljes ellenőrzéssel és teljes felelősséggel rendelkezhetünk. Én azt hiszem, hogy nemzeti érdekünk az, hogy ezt a fenntartást megtegyük.
Hasoló módon egyetértek azzal a fenntartással, amely kizárja azokat a vitákat, amelyekben a felek más békés megállapodásban, békés rendezésben állapodtak meg. Mindazokban a kérdésekben, amelyekben a Magyar Köztársaság, annak Parlamentje vagy Kormánya más, gyorsabb, előnyösebb, kedvezőbb megoldást és rendezést lát célszerűnek, valószínűleg helyes más útra terelni, hiszen sok esetben a nemzetközi bíróság lassabban, nehézkesebben dolgozik, mint egy esetleges más fórum.
Ugyanez vonatkozik arra a fenntartásra is – és ennek aztán különleges jelentősége van –, amelyik a rajtaütésszerű perelhetőséget kívánja kizárni, ami tehát azt zárja ki, hogy Magyarországot váratlanul egy olyan ország perelje be, amelyik csak annak érdekében csatlakozott a nemzetközi bíróság joghatóságához, hogy ilyen módon vehessen elégtételt. Mindezekkel tehát maradéktalanul egyetértünk.
Volt egy lényeges problémánk, én a tegnapi fölszólalásomban már érintettem ezt, de úgy veszem ki az államtitkár úr szavaiból és az alkotmányügyi bizottság döntéséből, hogy ez a probléma is elhárul. Én nagyon örülök, hogy ez a probléma el fog hárulni. A jelenlévők talán tudják, hogy itt arról van szó, hogy a határozati javaslat első mellékletének harmadik pontja a Parlament további jogköreit olyan módon kívánta korlátozni, hogy a Kormány hatáskörébe helyezte el a további fenntartások megtételét, visszavonását, illetve korlátozását. Ez mindenképpen a mi mindannyiunk, közös szuverenitásunk korlátozása lett volna, szükségtelen korlátozása, azok az érvek, amelyek a tehermentesítésre vonatkoznak, nem vehetők igazán komolyan, hiszen ilyen fenntartásokat tenni, visszavonni, korlátozni feltehetően csak nagyon-nagyon ritkán fog a Magyar Köztársaság, s akkor jár el helyesen, ha nagyon ritkán él ezzel az eszközzel. Tehát célszerű azokban az esetekben is újból a Parlamenthez fordulni, mint ahogyan most a Parlamenthez fordult a Kormány.
Képviselőtársaim bizonyára jól emlékeznek Sir Winston Churchillnek azokra a szavaira, amikor azt mondja, hogy valószínűleg nem volt nehezebb dolga miniszterelnöknek még a világtörténelem folyamán, mint neki, amikor minden héten oda kellett állnia a parlament színe elé a question time keretében, és számot kellett adnia mindazokról a nehézségekről, amelyek az ellenzék vagy adott esetben akár a kormánypártiak felvetései nyomán álltak elő. Igenis, a demokrácia így működik. Valóban Sztálinnak, aki a diktatúra, a terror eszközeivel vitte keresztül akaratát, vagy Roosevelt elnöknek, akinek egy erős elnöki tekintélye volt, bizonyára könnyebb dolga volt ebben a háborúban, mint Nagy-Britannia miniszterelnökének, aki azokban a vészterhes napokban, amikor Nagy-Britanniát bármelyik nap elözönleni látszottak a vad és barbár erők, minden alkalommal oda kellett állnia a képviselők elé, és meg kellett védenie érvekkel álláspontját. A kudarcokról kellett számot adnia. És mégis azt hiszem, hogy ebből a háborúból nemcsak aktuálisan, de morálisan és egyértelműen ez a Nagy-Britannia, ez a parlamentáris rendszer került ki győztesként.
Én azt hiszem, hogy akkor járunk el helyesen, hogyha ennek a parlamentáris gyakorlatnak és tradíciónak a szellemét éltetjük, ezt fogadjuk el itt Magyarországon, ostromolhatnak minket külső, sötét és vad indulatok, és tudom, hogy ma már belülről is feltámadt egy forgószél, amely békénket veszélyezteti, de a Kormány akkor jár el helyesen, ha ezekre tekintettel is mindig a Parlament színe elé áll minden egyes javaslattal, és a Parlament hozzájárulását kéri.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az alkotmányügyi bizottságban született egy módosító indítvány, ha jól tudom, Szigeti Gábor képviselőtársam, sőt… Szigethy István képviselőtársam terjesztette elő. A nevét nem tudom jól, de azt, hogy ő terjesztette elő, azt jól tudom, és elnézést kérek tőle. Szigethy István képviselőtársam terjesztette elő. Szigethy István jól látta meg azt, hogy én akkor, amikor ezt a módosító indítványomat tegnap tettem, bizony elnéztem valamit. Ezért megkövetem tisztelt képviselőtársaimat. Abban a harmadik pontban volt egy súlyos probléma, ezt orvosolni kívántam, de egy kevésbé súlyosat magam is okoztam ezáltal. Tudniillik kimaradt egy olyan félmondat, vagy kimaradt volna egy félmondat ebből a határozati javaslatból, amely a fenntartások megtételére szólított volna föl. Márpedig helyeslem, hogy a fenntartásokat megtegyék. Ezért helyeslem azt a módosító indítványt is, amelyet elfogadott az alkotmányügyi bizottság, ha úgy tetszik, ezennel visszavonom a saját módosító indítványomat, de azt kérem önöktől, hölgyeim és uraim, hogy szavazzák meg az alkotmányügyi bizottság módosító indítványát, ezzel a demokráciára, ezzel a Parlament tekintélyére szavaznak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
