BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt jelen lévő Képviselőtársaim! A Kormány által beterjesztett jelentés és határozati javaslat egyebek között három alapvető kérdést vet fel. Az első, hogy a '92-es költségvetési törvényben a Kormány részére megszabott feladat végrehajtását teljesíti-e az előterjesztés. A második: a közigazgatás és államigazgatás költségei Magyarországon, az a komplex felülvizsgálat, amely nyilvánvalóan elkerülhetetlen egy megalapozott racionalizálási program végrehajtásához. Végül, de nem utolsósorban: a konkrét helyzet és az adott előterjesztés viszonya, nevezetesen az 1992-es költségvetés igazgatási költségeinek és előirányzatainak az előkészítése.
Az első ügyről, nevezetesen a '92-es költségvetési törvényben megszabott feladat teljesítéséről: a Kormány előterjesztése e tekintetben precíz, hiszen központi igazgatásról és 1,2 milliárd forint megtakarítás eléréséről szól a költségvetési törvény vonatkozó passzusa. Más oldalról megközelítve azt is mondhatnám, hogy jobb később, mint soha, hiszen emlékeztetném tisztelt képviselőtársaimat a '92-es költségvetési törvényjavaslat vitájára, ahol nemcsak az ellenzék, hanem a kormánypártok több képviselője is – éppen a költségvetés adott szituációja miatt fölvetette, a túlburjánzó, költséges államigazgatás és annak költségvetési előirányzatai okozta gondokat. Akkor különböző okokból – és az okok között nemcsak a miniszteri expozéban szereplő felülvizsgálati alapok hiánya, hanem úgy vélem, hogy az akkori presztízsszempontok, döntésképtelenség is szerepet játszott. Végül is a költségvetési törvény az eredetileg ajánlott költségvetési előirányzatokat fogadta el, és kompromisszumként került be különböző módosító indítványok eredőjeként ez a bizonyos 1,2 milliárdos csökkentés.
Mit jelent ez valójában? Érdemes végiggondolni, csak a központi igazgatás 54 milliárd forintot és 40 ezer foglalkoztatott embert jelent, a területi igazgatás és az önkormányzati igazgatás nélkül. Az 1,2 milliárd a folyó áron 1992-re központi igazgatási szerveknél 19%-kal növelt nominális előirányzat átlagos 4%-os csökkentését jelenti. Leegyszerűsítve, ez a csökkentés és ennek a végrehajtása annyit jelent, hogy nem az eredeti költségvetésben jóváhagyott 19%-kal, hanem csak – és ezt idézőjelbe teszem – 15%-kal növekednek 1992-ben a központi igazgatási szervek költségvetési előirányzatai.
Ismerjük a '92-es költségvetés gondjait, és várjuk a Kormány '92-es költségvetési előirányzatok módosítására vonatkozó javaslatát. A két dolog közötti összefüggés: vajon ebben a helyzetben megelégedhet a Parlament az eredeti 1,2 milliárdos megtakarítással, ami még mindig 15%-os folyóáras növekedés ebben az esztendőben a '91-es nem csekély növekedést tartalmazó bázishoz képest, vagy ebben a helyzetben azt kell mondania a Parlamentnek, hogy uraim, tessék többet megtakarítani az igazgatásban.
(19.30)
Az a szilárd meggyőződésem, hogy a '92-es helyzet indokolja ezt a megnövekedett igényességet a Parlament részéről.
A másik összefüggés az úgynevezett igazgatási kiadások tisztított előirányzatainak az ügye. Mindenfajta szakértő csak örülhet annak, hogy ha világos és egyértelmű profilok és költségvetési előirányzatok tartoznak egymáshoz. Ez rendjén van. Az már vitatható kérdés, hogy az itt végrehajtott 6,7 milliárdos csökkentés valóban az igazgatáson kívüli feladatokhoz tartozó előirányzatokat tartalmazza-e. Szilárd meggyőződésem, hogy minden olyan funkció, amely egy igazgatási feladatot ellátó hivatal működéséhez tartozik, az önmagában véve igazgatási költségeket rejt. És ebből a szempontból majdnem mindegy, hogy azokat jóléti intézményeknek vagy más intézményeknek tekintjük. Ha az egy minisztérium apparátusát, egy országos főhatóság apparátusát szolgálja ki, akkor az éppúgy igazgatási költség, mint hogyha az eredeti hivatali apparátus érdekében merülne fel. Egy olyan 3 milliárd forintnyi tisztítás talán igaz lehet, ez a lebonyolított funkciók igazgatási fejezetekhez tartozó előirányzataihoz tartozhat, a többi azonban, azt gondolom, hogy nem. Szebb persze így a menyasszony, de ettől azért az igazgatás valóságos költségei nem fognak változni.
Elképesztőnek tartom – és ha nem félnék a rendreutasítástól, akkor azt mondhatnám, hogy egyfajta impertinencia –, hogy az 1993-as költségvetés bázisának nem tekinti a kormányzat a költségvetési előirányzatok csökkentési javaslatát. Ez elképesztő. Miért csináljuk? Azért csináljuk, hogy erre az évre legyen egy szépségflastrom? Kétségkívül a '92-es költségvetés állapota mindenfajta kiadási megtakarítást indokol. De vajon mennyivel lesz jobb a helyzet 1993-ra? És ha '92-ben meg lehetett takarítani az igazgatásban ezeket az előirányzatokat, vajon miért nem lehet '93-ra ugyanezt a feladatot célul kitűzni? Azt hiszem, ez olyan eleme ennek a határozati javaslatnak, amely egyszerűen elfogadhatatlan.
Sok részletkérdés van. A nagyságrendek miatt talán egy általános vitában méltatlan a Parlament idejét – pláne ilyen késői órán – ezzel rabolni, de hát csak néhányat említsek. Az úgynevezett hivatali üdülőkben 50%-os csak az állami támogatás csökkentése. Hogyha az egyszerű szakszervezeti üdültetésnél az önköltséges irányba megyünk, vajon a hivatali üdülőknél miért kell ettől eltérni? És mondhatnám tovább a példákat. Hogy még csak egyet említsek: tessék mondani, a tárca néküli miniszterek igazgatási előirányzatait miért nem érinti ez a javaslat? Igaz, ebben nincsenek milliárdok. De ha már egyszer mindenki hozzájárul, és az igazgatás egyébként is túlköltekezik, akkor azt gondolom, nem kellene olyan kesztyűs kézzel bánni ezzel a konkrét területettel sem.
Ami mármost a '92-es és '93-as összefüggéseket illeti, én azt gondolom, tisztelt Ház, ha már az áprilisban benyújtott javaslatnak a tárgyalására ilyen későn kerül sor, akkor az égvilágon nem történik semmi, ha a Parlament úgy dönt, hogy a költségvetés konkrét igazgatási kiadásainak '92-es csökkentését összeköti a '92-es költségvetés módosítására irányuló javaslattal. Hátha többet kell elérni már ebben az esztendőben ezen a területen, és nem elégedhetünk meg ezzel a '92-re eredeti penzumként kitűzött 1,2 milliárddal.
A második: elkerülhetetlen, hogy minimális bázisa legyen a '93-as igazgatási kiadásoknak az ez évben végrehajtandó csökkentés azzal, hogy az a felülvizsgálat, amelyre a miniszteri expozé utalt, az a '93-as költségvetés konkrét előirányzataiban már határozott, konkrét intézkedéseket is nyerjen.
Ezért tehát azt javasoljuk az Országgyűlésnek, ne ezt a határozatot fogadja el. Folytassa le most a vitát, döntsön a '92-es költségvetés módosítására vonatkozó kormányzati előterjesztéssel egyidejűleg, és kérje számon '93-ra is az igazgatási kiadások csökkentését a Kormánytól.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
