HAJDÚ ISTVÁNNÉ, DR. (FKgP)
HAJDÚ ISTVÁNNÉ, DR. (FKgP)
HAJDÚ ISTVÁNNÉ, DR. (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kevés olyan kérdés van, amelyben egyetértenek az Országgyűlést alkotó pártok frakciói. Ezen kevés kérdés közé tartozik, hogy a koncepcionális törvényalkotás érdekében célszerű, ha a törvényjavaslatok teljes körű előkészítés után minden szempontból érett formában kerülnek a plenáris ülés elé.
Az előttünk álló 1999-es számú törvényjavaslat nem egészen ilyen. Tudomásunk van róla, hogy komoly szakmai bizottságok dolgoznak a villamos energiáról szóló 1962. évi IV. törvény és a gázenergiáról szóló 1969. évi VII. törvény módosításán.
A jelzett előzmények ellenére egyetértettünk az elmúlt év tavaszán megismert, és akkor plenáris ülés elé nem került törvényjavaslat mostani napirendre tűzésével. Hogy miért? Leginkább azért, mert egy, a tulajdont, a tulajdonviszonyokat érintő kérdés ügyében a döntés valóban halaszthatatlan.
A törvényjavaslattal kapcsolatos észrevételünket egy általános megjegyzéssel kezdjük. A villamos energia és a gázenergia fellelhető közös vonásai, nevezetesen, hogy mindkettő energiahordozó, nehezen tárolható, és vezetéken továbbítják, nem feltétlenül indokolják egy közös törvénybe foglalásukat. Ilyen megfontolásból mi a gázenergiáról szóló törvényre koncentráljuk mondanivalónkat.
A részletes vita során kívánjuk indokolni a gázszolgáltatási jogosultságra, valamint egyes fogyasztók földgázellátásának engedélyezésére vonatkozó módosításunkat. Kiegészítést javaslunk a szolgáltatás rendszeres karbantartás miatti szüneteltetését érintő rendelkezésekhez is.
Az említett gondolatok mellett az önök figyelmét most különösen a törvényjavaslat 7. §-ára szeretném irányítani, amely a jövőre vonatkozóan intézkedik a fogyasztók költségén létesített csatlakozó vezetékszakasz állami tulajdonba adása helyett üzemeltetés céljára történő átadásáról.
A jövőt illető, javasolt szabályozással messzemenően egyetértünk, de elkerülhetetlennek ítéljük a múltra visszatekintő szabályozást, annak méltányos rendezését is.
Gáziparunk az elmúlt három évtizedben rendkívül dinamikus fejlődésen ment keresztül. A vezetékes gázzal ellátott háztartások száma az 1960. évi 300 ezerről napjainkra hatszorosára nőtt. A környezetbarát földgáz részesedése energiamérlegünkben mintegy 30%, így az energiaellátás egyik pillérévé vált.
Szidjuk, és sok mindenért szidhatjuk is az elmúlt – népiesen átkosnak becézett – rendszert, én e most napirenden levő témakörben elsősorban a torz energiaár-rendszer kialakulását és fenntartását tartom megbocsáthatatlannak.
Ugyanakkor el kell ismernünk, hogy az önerős hozzájárulás lehetőségének megteremtése nélkül ma a jelenleginek legfeljebb a fele lenne a gázfogyasztók száma. Így kétségtelen, hogy a szóban forgó gyakorlat évekig pozitív szerepet töltött be.
Az elmúlt 30 évben a háztartási földgázt a gázszolgáltató általában olcsóbban adta, mint vette, így a vállalatok gázeladásból keletkező veszteségét egyedül a fogyasztók anyagi részvételével létesült, és a gázszolgáltatók részére térítésmentesen átadott vezetékek értékének – egyébként nem is csekély, mintegy 6%-os – amortizációja kompenzálhatta.
Tény ugyanakkor, hogy az anyagi részvétel ellentételezéseként a háztartási fogyasztók rendkívül előnyös áron vásárolhatták a földgázt, de az is igaz, hogy a közelmúltban beruházó fogyasztók természetesen nem élvezhetik sokáig a költségeket messze nem fedező gázárakat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Energetikánk nem könnyű helyzetén belül örvendetes, hogy gáziparunk súlyos, mértékadó tényezővé vált, fontos érdekei fűződnek részesedési arányának megőrzéséhez és a fejlődés minőségi jegyeinek szaporításhoz, a fogyasztók európai színvonalú kiszolgálásának megvalósításához. Ez valódi tulajdont és valódi tulajdonosokat igényelt, ezért támogatjuk a részletes privatizációt.
A jelen elképzelések szerint a regionális gázszolgáltató vállalatok tulajdonában kezdetben három tulajdoncsoport osztozik, az állami tulajdonos, az önkormányzatok, valamint a külföldi befektetők. Mindhárom tulajdonosi körnek szerepe, sajátos jelentősége van, hiányát maga az ügy, a színvonalas szolgáltatás megvalósulásának reménye sínylené meg.
Szerepük, jelentőségük a következő: A földgázbeszerzés mennyiségének növelése és az import diverzifikálása elkerülhetetlen és sürgős feladat. A többoldalú forrásbiztosítás, a tárolás és az országos gázrendszerbe kerülő földgáz minőségállandóságának megvalósítása, és ennek anyagi terhe – megítélésünk szerint – legalább 500 millió forint beruházást igényel. Az állami szerepvállalás, a felelősség e kérdésekért bizonyosan nem nélkülözhető, ez is indokolja a gázszolgáltatásban az állam legalább 25%+1 szavazatarányú részesedését.
A külföldi tőke a privatizációs pályázat kiírása szerint kezdetben 33%-os részesedést szerezhet a gázszolgáltató vagyonából, így hozzávetőlegesen 10 milliárd forint körüli lehet az állami bevétel a privatizáció kapcsán, és hasonló tőkeinjekcióhoz, fejlesztési lehetőségekhez juthatnának a gázszolgáltató társaságok is. Természetesen mind a privatizációs bevételre, mind a részvénytársaságok jobb tőkeellátására nagy szükségünk van, de a külföldi tőke remélt megjelenése kapcsán legfontosabbnak egy új fogyasztó- és szolgáltatáscentrikus szemléletmód megjelenését látjuk.
Rátérve a gázellátás megteremtése érdekében anyagi terhet vállaló számos fogyasztó és önkormányzat tulajdonlásának kérdésére, nehezen tudnánk elképzelni sikeresen működő földgázszolgáltatást kézzelfogható önkormányzati, ezen keresztül lakossági tulajdon, szerepvállalás nélkül. A privatizációs pályázat eddig is azt feltételezte, hogy a gázszolgáltatók által használt ingatlanok értékéig az önkormányzatok részvényessé válnak.
Nyilvánvalónak érezzük azt is, hogy a vállalatok átalakulását követően bizonyos, Nyugat-Európában is szokásos normát meghaladó lakossági vagy önkormányzati anyagi részvétel a szolgáltatási költségeket teljes körűen fedező árrendszer megvalósulását követően részvénytulajdon vagy más formában kompenzációt nyerjen, és rendeznünk kell az elmúlt két évtizedben fogyasztói, önkormányzati részvétellel létrejött gázszolgáltatási vagyonrész sorsát is.
A már említett, és szerintünk változtatni nem indokolt peremfeltételek, tehát legalább 25%-os + 1 szavazat állami és kezdetben 33%-os külföldi tulajdon dr. Hatvani Zoltán képviselő úr ismert önálló indítványa, dr. Szabó Tamás miniszter úr 1992 júniusában elhangzott, interpellációra adott válasza, valamint a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat között kell ésszerű kompromisszumot találni az önkormányzati, lakossági vagyonrész megteremtésére.
(18.30)
Kiindulási feltételeink a következők: kézzelfogható önkormányzati, lakossági tulajdon nélkül nem működhet jól a jövő gázszolgáltatása.
Az önkormányzatok a gázszolgáltatók legfontosabb természetes partnerei, de csak tulajdon, várható osztalék, valamint a gázszolgáltatás indokolt költségeit fedező árak mellett.
A gáztörvény, továbbá a gáztörvény 1969. évi hatálybalépését követő hozzájárulások nem kényszer, hanem az egyértelmű előnyök, szabad akarat nyomán valósultak meg, ugyanakkor az idő előrehaladásával egyre csökkentett anyagi részvételtől várható összes megtérülés a fogyasztók számára.
Végül a hozzájárulások bizonylati háttere nem megbízható. A gázszolgáltató vállalatok adatai ma is érvényben lévő törvény előírásaihoz alkalmazkodóan esetlegesek: vagy vannak, vagy nincsenek.
Ezen gondolatok szellemében készítettük el az önkormányzatok és a gázszolgáltatók érdekét egyformán figyelembe vevő módosító indítványainkat, lényegét a részletes viták során fejtjük ki bővebben.
Meggyőződésünk, hogy a fő tulajdoncsoportok kiegyensúlyozott aránya garanciát jelentene a társaságok erőfölénytől mentes, sikeres, jövőbeli működéséhez. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
