MARX GYULA, DR. a társadalmi szervezetek költségvetési támogatását koordináló bizottság előadója:
MARX GYULA, DR. a társadalmi szervezetek költségvetési támogatását koordináló bizottság előadója:
MARX GYULA, DR. a társadalmi szervezetek költségvetési támogatását koordináló bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Miniszter Úr! Az én tisztem és feladatom az, hogy a Parlament társadalmi szervezetek költségvetési támogatását koordináló bizottsága megbízásából és nevében szóljak néhány szót az irányelvekhez, illetve az irányelvek kapcsán. Természetesen az én tisztem az, hogy a bizottságunknak megfelelő kérdéscsoporttal – és az ahhoz kapcsolódó tétellel, hogy így fejezzem ki magam, ami a milliárdokhoz képest egy igen-igen elenyészőnek mondható kis tétel tulajdonképpen – foglalkozzam.
Tehát nagyképűségnek lehetne venni azt, ha azt mondanám, hogy én most az irányelvekről beszélek. Itt semmi másról nincsen szó a mi részünkről, mint arról, hogy azt szeretném megindokolni, miért kérjük azt, hogy a kormányzat és a Parlament 1993-ban emelje meg azt az összeget, amelyet a társadalmi egyesületek támogatására fordít. Ez az öszeg 1991-ben és '92-ben abszolút számban lényegileg nem változott, ami azt jelenti, hogy reálértékben csökkent. Amennyiben ez változatlanul így marad, akkor amellett, hogy tudomásul vesszük, hogy a társadalmi szervezetek száma napról napra rohamosan növekszik, ha nem növekszik ez a támogatási összeg, akkor azt kell mondanunk, a támogatásra fordítható pénzeszközök tovább zsugorodnak, és valójában céljukat nem tudják már betölteni.
Engedjék meg, hogy néhány mondatban felhívjam a figyelmet a társadalmi szervezeteknek, az úgynevezett profitot nem termelő szektornak a jelentőségére, a társadalmi szerepére.
Világszerte a demokratikus közélet, egyáltalán a közéletiség széles alapon történő kialakulásában, kibontakozásában, fejlődésében, a polgárok felelősségvállalásának alakításában van az úgynevezett egyesületi életnek kitüntető szerepe. Társadalmunk demokratikus átalakulásának a társadalmi szervezetek várhatóan iskolái, felgyorsítói lesznek. Nem lehet elhanyagolni továbbá azt a tényt sem, hogy a társadalmi szervezetek egy része viszonylag kis erőráfordítással igen fontos tevékenységeket lát el. Olyan tevékenységeket, amelyeket egyébként állami feladatként sokkal nagyobb költséggel lehetne csak elvégezni.
S ezzel elértünk a kérdésfeltevések egy olyan pontjához, mely jelen felszólalásnak csak érintőlegesen lehet tulajdonképpen tárgya, mégis egy-két mondattal szeretnék szólni róla. Arról van ugyanis szó, hogy a költségvetési támogatás az egyesületek fenntartására, illetve működésére legyen-e fordítható. Ha ezzel kapcsolatban megvizsgáljuk, mi a gyakorlat a nyugati országokban, akkor az esetek többségében azt látjuk, hogy fenntartást sehol nem finanszíroz a költségvetés, hanem elsősorban a működést, a programokat, a rendezvényeket, az azokhoz kapcsolódó kiadásokat segíti fedezni a nyugati országok költségvetése.
Nálunk azonban az elmúlt két év gyakorlata és a társadalmi elvárás más képet mutat. Gazdasági helyzetünk, az átalakulási folyamatok sajátosságai, a polgárok nagy részének életszínvonalbeli nehézségei jelenleg nem teszik lehetővé, hogy csak működésre adjon költségvetési pénzt az Országgyűlés. Ha teljesen kizárjuk a juttatásból az alapítványokat és az egyesületek fenntartását célzó kérdéseket, akkor a jövőben ez az ígéretesnek induló folyamat, amely a társadalmi szervezetek működését jellemzi, ez valójában elakad, illetve valahol elhal.
Visszatérve ahhoz a gondolathoz, amely a közéletiség kialakulása és megerősítése miatt fontosnak tartja az öntevékeny egyesületek számának szaporodását, a régebbiek megerősödését, akkor befejezésül még egyszer nyomatékosan szeretném kérni, hogy a kormányzat, a Parlament irányozzon elő nagyobb összeget a társadalmi szervezetek támogatására.
(18.00)
Én bízom abban, hogy a bizottságunk által hamarosan az Országgyűlés elé terjesztendő törvényjavaslat segíteni fogja, a jövőben átláthatóbbá, egyszerűbbé és igazságosabbá teszi az elosztásnak a rendszerét, és nem kerül még egyszer a Parlament olyan helyzetbe, amilyen helyzetben az elosztás során a legutóbbi ülésszak során került.
Köszönöm szépen. (Taps.)
