MÁDI LÁSZLÓ, a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója:
MÁDI LÁSZLÓ, a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója:
MÁDI LÁSZLÓ, a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója: Köszönöm szépen, Elnök Úr. Mint a bizottságunk elnöke is ismertette: 4 ellenszavazat és 1 tartózkodás volt a bizottságban. Ezen képviselők azzal bíztak meg, hogy fejtsem ki a bizottság kisebbségi véleményét.
A bizottság ülésén alapvetően 3 fő kritika fogalmazódott meg, és a konklúzió pedig az volt, hogy ilyen formában a '91. évi központi költségvetési zárszámadás elfogadhatatlan.
A három ok, illetve magyarázat a következő volt.
Legelőször is, mint képviselők és mint a bizottság tagjai, azt tartottuk elfogadhatatlannak, hogy a Kormány nem tájékoztatta idejében a Parlamentet a kialakult hiányról és annak esetleges megoldási lehetőségeiről.
Én egyetértek azzal, hogy egy év végi, októberi javaslat nem lényegesen változtatja meg az éves kialakuló hiány nagyságát, ám két oka is van annak, hogy ezt mégis meg kell tenni.
Az egyik az, hogy tájékoztatni kell a Parlamentet a kialakult helyzetről, és majd a Parlament eldönti azt, hogy kíván-e valamit tenni, ha igen, akkor mit.
Én azt gondolom, hogy a végrehajtó hatalom fölött van egy ellenőrző szerepe a Parlamentnek, és a Kormánynak alá kell vetnie magát ezen ellenőrző szerepnek.
A másik ok az, hogy ugyan éves szintű etapokról beszélünk mindig, tehát éves költségvetésről, ám ennek tovahúzódó hatása van, tehát egy novemberben meghozott intézkedéssorozat az lehet, hogy az évi költségvetés hiányát nem módosítja jelentősen, de a következő évi folyamatokat igenis komolyan befolyásolhatja, tehát nem fölösleges dolog az, hogyha novemberben akár egy intézkedéssorozatot léptetünk életbe.
A második alapvető kritkánk – azon túlmenően, hogy a bevételi oldalban voltak tapasztalhatók a legnagyobb gondok, de ez alapvetően nem a mi asztalunk, tehát nem a szociális és egészségügyi bizottság asztala – az pedig a kiadási oldalnak a változatlansága volt: az a bázisszemléletű költségvetés, amit bizony kormánypárti képviselőink sokszor keserű szájízzel élnek meg és tapasztalnak.
Nyilvánvalóan történnek a társadalomban változások, az adott normatívákat és az adott kiadási szerkezetet mindig hozzá kell igazítani ezen változásokhoz. Ez nemcsak általánosságban van így, hanem különösen egy ilyen rendkívül nagy átstrukturálódásokkal, komoly válságokkal tarkított időben, amikor bizony drasztikus változások is történhetnek egy-két év alatt, és bizony ez alapvetően módosíthatja azokat a kiadási szerkezeti arányokat, amiket korábban egy korábbi Kormány már kialakított.
Egy jelentős módosítás volt, arról nem szabad elfeledkezni, a termelési ártámogatások jelentősen csökkentek, de egyébként az intézményi típusú szemlélet és a dologi és bérautomatizmus uralta a költségvetés kiadási szerkezetét.
Azonkívül arra is gondolnunk kell, hogy eleve igazságtalan az a bázis, tehát nemcsak a változások miatt szükséges hozzáigazítani a kiadási szerkezetet, hanem a bázis nem volt kellően igazságos, nem tudta hatékonyan a többségi döntésnek a preferenciáit érvényesíteni. Ha megnézzük az állatorvosi lovat, például a szociálpolitikai intézményrendszert, akkor máris sokkal világosabb a kép, hiszen szociális téren rengeteg minden változott az 1990-es, '91-es évben, s bizony a szociálpolitikai rendszer ugyanakkor változatlanul maradt.
Életbe lépett egy foglalkoztatáspolitikai ellátórendszer, ám csak úgy mellesleg jegyzem meg, például hogyha a nyugdíjas réteget nézzük, akkor nem történt meg az előnyugdíjnak és a foglalkoztatáspolitikai korengedményes nyugdíjnak az egymáshoz igazítása, tehát a régi, eddig működő rendszerekkel nem történt meg az új rendszernek egyfajta összecsiszolása és hatékonyabbá tétele.
A szociálpolitikai szférában egyébként is azt hiszem, hogy komoly hatékonytalanságok léteznek, jelentkeznek. Mellesleg jegyzem meg, hogy az SZDSZ-nek tavaly év végén volt is egy átfogó programcsomagja, amit azért söpört le a Kormány, mert nem tudta már időben ezt átvezetni a központi költségvetésén. Én azt gondolom, hogy a Kormánynak sokkal hamarabb kellett volna ezzel előállnia, és még egy konstruktív ellenzéktől is megkapott volna bizonyos támogatást, hogyha racionálisan és a hatékonyság irányába történik az az elmozdulás.
A harmadik kérdéskör, ami miatt elfogadhatatlannak tartottuk a központi költségvetés zárszámadását, és erre a bizottságunk elnöke is célzott, ez pedig a központi költségvetés és a társadalombiztosítás költségvetésének viszonya, annak rendezetlensége és annak komoly problémái.
A nagy elosztási rendszerek mindig szóba kerülnek, és szlogenek szintjén nem találkoztam szinte olyan központi megnyilvánulással, amely ne deklarálta volna, hogy át kell alakítani a nagy elosztó-rendszereket, mert azok hatékonytalanul működnek, és ennek a reformja elkerülhetetlen. Az a baj igazából, hogy ezen deklaráción túl soha nem jutott a kormánykoalíció, és ez az 1991-es költségvetésben is tetten érhető.
A központi költségvetésben is vannak ilyen nagy elosztási rendszerek: oktatás, önkormányzati dolgok, de a társadalombiztosítás is tekinthető egy ilyen nagy elosztási rendszernek, és ennek bizony alapvető átgondolására lenne szükség, hiszen a helyzet már most elég kétségbeejtő, és hogyha a jövő fejleményeket nézzük, akkor pedig egyenesen drasztikus, drámai fejleményeket látunk a jövő év és az azt követő évek folyamán.
A 22 milliárd hiány finanszírozását, amit a Kormány nem várt, azonban amelynek a kialakulására már az év elején, de az év közben mindenképpen számítani lehetett, megítélésünk szerint rosszul finanszírozta a Kormány olyan szempontból, hogy a likviditási alap felhasználása ilyen formában számunkra elfogadhatatlan a hiány finanszírozásához több okból is. Az egyik az, hogy precedenst teremt, ami szerintünk a továbbiakban nem görgethető, és egyáltalán, nagyon szerencsétlen precedenst teremt. A másik pedig az, hogy olyan minimális tartalékkal hagyja működni a társadalombiztosítást, ami alapvetően megkérdőjelezi a két alap működőképességét, normál működését.
Most azzal, hogy a kormányzat egy láthatóan drasztikusan megélénkülő munkanélküliség-növekedés mellett és bevételi elmaradások mellett nullszaldós társadalombiztosítási költségvetést tervezett, véleményünk szerint az IMF-nek tetszelgett, hiszen minden a központi költségvetés felé irányult, és a társadalombiztosítási költségvetés az jórészben valahol a figyelem hátterében maradt, teljesen elvesztette azt a fontosságát, amit szerintem egyébként meg kellett volna adni neki.
A költségvetési garancia tehát ily módon szerintünk az 1991. évben a társadalombiztosítás vonatkozásában nem tartható. Folyamatos visszavonulást tapasztalhatunk az állami garancia kapcsán a társadalombiztosítás irányában, ami ráadásul az 1975. évi II. törvény írott betűjével is szembemegy.
Tehát mindezen okok miatt mi, a bizottság kisebbségeként nem tudtuk elfogadni a tavalyi évi zárszámadást. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
