G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (független)
G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (független)
G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (független) Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Rendkívüli és halaszthatatlan ügyben kértem szót. Tom Lantos szenátor úr látogatásával kapcsolatban határozati javaslatot is fogok terjeszteni a Ház elé, előbb azonban a történteket kötelességem nagyon röviden, új oldalról, függetlenként, pártatlanul megvilágítani – minden rosszindulat nélkül.
Az 1986-os írószövetségi közgyűlésen az egyik író hitet tett demokratikus, szocialista, baloldali elkötelezettségéről, úgy, hogy erre senki nem kényszerítette. Ez az író Csurka István volt. (Derültség.) S ha most az ellene szegülők táborából nézünk valakit, mondjuk Balázsi Tibort: ő néhány éve még elkötelezett marxista volt, s terjesztője ennek az ideológiának. (Zaj.)
(15.30)
A megváltozott politikai helyzetben az egyikből nemzeti liberális lett, a másikból úgynevezett népi-nemzeti politikus. Mindebből könnyen érzékelhető, hogy baloldali kakasviadal zajlik itt mezcsere után. (Derültség.)
Egyébként Csurka István írása eltorzított és provokatív, durva utánzata azoknak a beszédeknek, amelyeket itt a tisztelt Ház előtt korábban elmondtam. Gondoljanak csak arra, amikor a paktumról, a köztársasági elnök választásáról, az adósságról, a demokrácia válságáról itt, a Házban szóltam. Ebből is látszik, milyen lényeges különbség van a népi politikát kisajátító és a népi politikát képviselő megnyilatkozás között. Mert aki kisajátít, az szükségszerűen torzít, aki pedig képvisel, az a tiszta forrást mutatja meg, a vox humanát, ahogy Bari Károly írta: "Vár rád a tenger, ittál belőle, támassz a kortyból óceánt!" Mert aki kisajátít, az kommunistázik és fasisztázik, aki pedig képvisel, hűség és hűtlenség között húzza meg a választóvonalat.
Magyarországon a hűtlenség és előmenetel régóta egyet jelentettek.
Rövid csönd után újra elkezdődött a népképviselet házában a fasisztázás és a kommunistázás. Pedig ezekhez a bűnös dolgokhoz a népnek nem volt valójában soha semmi köze. Éppen ezért a Parlament nem engedheti meg magának, hogy olyan fasisztázó és kommunistázó hangok domináljanak az ország első házában, és ezt csinnadrattázzák szét az egész világban. Szóval hazug módon olyasmit emeljenek nagy hangerőre, ami a nép lelkében nem is lakozik. A háborúk pedig soha nem akkor kezdődtek el, amikor ropogni kezdtek a fegyverek, hanem akkor, amikor a vezetők elvetemedtek a néptől.
Az évszázadokon át hitben nevelkedett jézusi nép épp ilyen okok miatt rejtette el magában a hitét oly mélyre, hogy soha többé ne tiporhassa azt meg senki. Pontosan tudja, hogy a kommunistázásnak fasizmus a vége, a fasisztázásnak pedig kommunizmus. Ha egy gyermeket lelencházba dobnak, arról a gyermek tehet a legkevésbé. S most ezt az államalkotó történelmi népet akarva, akaratlan Európa lelencévé tehetik. Ruletteznek a hatalomért, ahol a tét a nemzet.
Tudjuk nagyon jól, hogy Kossuth Lajos amerikai körútja dicsőségünk példázata volt, egy hites nép üzenetét vitte Amerikába, és valóban a nép üzenetét vitte, nem pedig a néptől elvetemedett, törpe kisebbségi hangot. Talán akkor nem is volt ilyen. Ám, ha volt is, Kossuth nem tévesztette el az arányokat. Megtanulhattuk volna már régen, hogy a kompromisszum nem azt jelenti, hogy elvitatkozgatunk egy darabig az isteni igazság fölött, aztán a megfeszítésről kezdünk el tárgyalni. Ezt a népet 1956-ban már megfeszítették. A keresztről való levétel is megtörtént, és minden téves látásmód ellenére a feltámadás ideje jött el, és a feltámadáshoz biblikus hang kellene, nem pedig kommunistázó és fasisztázó indulatok.
Éppen ezért azzal a határozati javaslattal fogok a tisztelt Ház felé fordulni – méltányolva az amerikai figyelmet irántunk ", hogy a kongresszus ne néhány ember indulatával foglalkozzék, hanem hivatkozva a magyar nép egyetemes történelmi értékeire, 1956, 1848 szellemisége szerint azt a kérdést vizsgálja meg és tárja a széles nyilvánosság elé, hogy miért kezdett éhségsztrájkot Tőkés László, a szlovák parlamentből miért vonultak ki a magyar képviselők, miért vakították meg Sütő Andrást egyik szemére, a Vajdaságban miért költöztetnek más etnikumot a magyarok házaiba, miért nem kapnak a csángók magyar papokat, miért kell szenvednie és félnie ennek a népnek a Kárpát-medencében a XX. század végén?
A Magyar Parlamentnek ebben a kérdésben Kossuth Lajos szellemiségéhez kell felemelkednie, és azt kell kérnie, hogy arról a döntő óhajról tárgyaljanak, hogy békében akarunk élni mindenkivel, s méltatlanul szenved ez a jézusi nép.
Kérem az elnök urat, hogy határozati javaslatomat az ügy sürgősségére való tekintettel terjessze haladéktalanul a Ház elé. A sajtót csak arra kérem, hogy a békés és a békességre törekvő hangnak csak akkora nyilvánosságot adjon, mint a kommunistázó és fasisztázó indulatoknak, s az ügy súlyának megfelelően tájékoztassa a közvéleményt, hogy a magyar Parlament megbízóinak fájdalmaira, bajaira kívánja felhívni az amerikai közvélemény figyelmét, nem pedig saját lelkületétől teljesen idegen indulatokra. Köszönöm. (Taps.)
