KAPITÁNY FERENC, a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója:
KAPITÁNY FERENC, a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója:
KAPITÁNY FERENC, a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A Társadalombiztosítási Alap 1991. évi költségvetése végrehajtásának tanulságait különös figyelemmel kíséri a szociális, egészségügyi és családvédelmi bizottság. Tekintettel arra, hogy a pártállam idején nem különítették el a Társadalombiztosítási Alapot, hanem – az állami költségvetéssel mintegy összemosva – a "nagy kalap" elmélete érvényesült, most pedig egyenesen haladunk a társadalombiztosítás önkormányzatának létrehozása irányába, így a törvényjavaslat tárgyát képező 1991. évi költségvetés modelljellegűnek is tekinthető a Társadalombiztosítási Alap szétválaszthatóságának tekintetében is.
(11.00)
Sőt, ezen túl az anyag tényszámai mint valami hőmérő, jelzik a teljes nemzetgazdaságban bekövetkezett, sajnos, figyelmeztető változásokat is.
Mivel most az általános vita stádiumában vagyunk, csak kerek és keretszámokkal foglalkozunk. Abból is csak annyival, ami mondandóm megértéséhez szükséges. Az csak természetes, hogy a társadalombiztosítás költségvetése nem lehet más, mint nullszaldós, hiszen nem profitorientált. Ennek tudatában mérlegelve a tényszámokat, lesújtó eredményre jutunk. Elsősorban is arra, hogy a Társadalombiztosítási Alap tervezett egyensúlya felborult, mégpedig döntő mértékben a bevételi oldal elmaradása miatt. Ugyan év közben módosításra került a költségvetés, de annak tervezett hiányát is messze fölülmúlta a gyakorlat. Ugyanis az 1991. évi bevételekkel, a 436,4 milliárd forinttal szemben 458,4 milliárd forint volt a kiadás, ami 22 milliárd forint kiadási többletet, közismert szóval hiányt jelent. Ezt ugyan a likviditási tartalékból fedezni tudták, erősen gyengítve ezzel a likviditási tartalékot.
Szemléltetésként mondom, hogy a járulékbefizetések elmaradásának összege már akkor is erősen meghaladta az 54 milliárdot, és ez a járulék-kintlevőség ma már eléri a 70 milliárd forintot. Figyelemre- méltó, hogy a törvénytervezet bizottsági tárgyalásakor a képviselőtársaim észrevételei is az 1991. évről azonnal átcsúsztak az azt követő időszakra, mintegy bizonyságául annak, hogy a tárgyév minden vonalon kihatással van elsősorban 1992-re, de meghatározója lesz az 1993. év költségvetési tervezésének is.
Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy az egyre növekvő hiány nem a társadalombiztosítás rossz gazdálkodásának az "eredménye". Külső okok is közrejátszottak, bár ezek kiküszöbölésének lehetőségeit vagy az arányok csökkentésének a módját a Társadalombiztosítási Igazgatóság talán jobban kereshette volna.
Bizottságunk időben érzékelte az – úgymond – veszélyhelyzetet, miért is még 1991 júliusában megbízta az Állami Számvevőszéket egy átfogó vizsgálattal, ami megtörtént. Dicséret érte, ennek részleteit az imént volt szerencsénk hallani. Megállapítása szerint is, mivel az 1975. évi II. törvényben megfogalmazott állami általános garancia tekintetében évről évre változnak a szabályok, fokozatosan szűkül a kötelező társadalombiztosításból való állami feladatvállalások köre.
Az ellátások akadálytalan folyósítását az állami forgóalaphoz kapcsolt nyugdíj-megelőlegezési számla ugyan biztosítja, de nem ad megoldást a hiány finanszírozásának módjára, annak rendezésére. Márpedig ez rendezésre szorul. A hiány kezeléséről törvények nem rendelkeznek. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a társadalombiztosítás likviditási tartaléka jelentős részben fedezetlen. Csupán a központi költségvetésnek a társadalombiztosítással szembeni konkrét megtérítési kötelezettségét írják elő a törvények. Megszívlelendő, hogy az Állami Számvevőszék az utóvizsgálat idején összességében súlyosnak találta a társadalombiztosítás pénzügyi helyzetét, amely az ellátások biztonságát, az egészségügy színvonalát és a társadalombiztosítás reformjának sikerét egyaránt veszélyezteti.
Idevonatkozik annak megemlítése, hogy a bizottságunktól eredő törvényhely lehetővé teszi a társadalombiztosítás részére, hogy kintlevőségeit ingatlan formájában is rendezhesse, akár az állami költségvetésből ingyenesen 1994-ig nyújtandó társadalombiztosítási vagyonalap növelésére is.
Még nem látunk kellő eredményt a lehetőség kihasználására. Bizottságunk a kintlévő, elmaradt járulékfizetések okainak pontos felderítését elengedhetetlenül fontosnak tartja. Ennek kapcsán megállapításra vár, hogy a kintlevőségek hány százaléka minősül behajthatatlannak, mert sajnos, egy nem elhanyagolható része ennek minősül. Meg kell találni a módját annak, hogy a járuléktartozás a cégek elszámoltatása során azonos megítélésre kerüljön a munkabértartozásokkal, és ne hetedrendű módon kezeljék.
A mai ismereteink, amelyek a nehézségek további növekedését jelzik, arra kell hogy ösztönözzenek bennünket, hogy tanuljunk a negatív tapasztalatokból, vonjuk le a tanulságokat, és ahol szükséges és máris lehetséges, az intézkedéseket tegyük meg.
Elkerülhetetlen a költséghelyek szétválasztása, hogy annak ismeretében megfelelő módon a társadalombiztosítás is megbontható lehessen az egészségügy és a nyugdíj vonatkozásában. Ezzel együtt annak a megállapítása is elengedhetetlenül szükséges, hogy a kintlevőségek a társadalombiztosításnak melyik ágát érintik, és milyen mértékben. Egy általános profiltisztításra van szükség.
Bizottságunk a közeljövőben részletes ismereteket kíván szerezni a társadalombiztosítás jelenlegi helyzetéről, hogy az 1991. év tanulságait kebelen belül miként tudják hasznosítani. Közelebbről kíván megismerkedni a jövő megnövekedő adminisztrációját segíteni hivatott informatikai fejlesztéssel, különös tekintettel annak költségkihatásaira. Részletes felvilágosítást kér a világbanki hitellel kapcsolatos előkészületekről, gazdasági hátteréről. Nyugtalanító jeleket vélünk felfedezni.
Ennyi sok kedvezőtlen megítélés után engedjék meg, hogy néhány kiemelést tegyek pozitív irányban, mert a Társadalombiztosítási Alap 1991. évi költségvetésének végrehajtása során a társadalom szemszögéből nézve ilyen is akad szép számmal. Ezekből az el nem hallgatható tényekből is összeszedtem egy csokorra valót.
Ilyen az is, hogy az egy dolgozóra jutó éves társadalombiztosítási kiadás az 1991. évi 74 009 forinttal szemben 89 147 forintra nőtt.
A nyugdíjak emelkedése lényegében már 1991-ben megegyezett a nettó átlagkeresetek növekedésével, ami 24%-os volt. A gyógyító-megelőző ellátásokra, a gyógyszer-, gyógyászatisegédeszköz-támogatásokra fordított kiadások is dinamikusan nőttek.
(11.10)
Megemlítendő – ha a Társadalombiztosítási Alap helyzetét értékeljük ", hogy az úgynevezett forráscserével, amit a családi pótlék, illetve a gyógyító-megelőző ellátásokra fordított kiadásoknak az állami költségvetés és a Társadalombiztosítási Alap közötti cseréjével jelezzük, mintegy 8 milliárddal tehermentesíti a költségvetés 1991-ben, ami ma már elérte a 20 milliárdot.
Tulajdonképpen pozitívnak értékelhető az is, hogy a Társadalombiztosítási Alap kiadásai csak kismértékben tértek el a tervezettől. Lényegében ilyennek látom, hogy a működtetési kiadások indokolt túllépésének fedezetét a korábbi évek megtakarításai biztosítják.
Általában a költségvetés tanulságai jól mutatják, hogy a korábbi tervezési módszerek, amelyek a nagyvállalati, nagyüzemi statisztikai adatokra, az állami előírásokra jól alkalmazhatók voltak, ma már az egyéni vállalkozások, a kis- és középüzemek, társas vállalkozások egyre növekvő súlyú részvételével egyre nehezebb lesz.
Sajnálatos, hogy a kintlevőségek növekedésének objektív okai mellett nehézkesen oldódik meg a társadalombiztosítás végrehajtó apparátusának felállítása jogszabályi felhatalmazásának megteremtésére. Erre nagyon jó példa, hogy az adó- és vámtartozások behajtására viszonylag gyorsan történt hatásos intézkedés.
A bevételek tartós elmaradása a tervezettől elkerülhetetlenné teszi a kiadási oldal racionális, célirányos vizsgálatát a további növekedés mérséklésére. Senki sem kergethet olyan illúziót, hogy mindent fedez az állami költségvetés, vagy esetleg a járulékok emelkedésével megoldható a probléma.
A kiadások nem nőhetnek a bevételek növekedésétől teljesen függetlenül, mert akkor az egész pénzügyi rendszer csődbe jut, ami egyetlen – ma érthetően elégedetlen – társadalmi rétegnek sem lehet érdeke.
Mindemellett a javaslatot általános vitára a bizottság alkalmasnak tartja. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
