NÁDORI LÁSZLÓ (SZDSZ)
NÁDORI LÁSZLÓ (SZDSZ)
NÁDORI LÁSZLÓ (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Mint jeleztem, a víz- és csatornadíjakról szóló rendelet nehéz helyzetet teremtett a sportegyesületeknél és az iskoláknál. Átalányfizetési normatívákat, normákat állapított meg ez a rendelet, és benyomásom szerint, és az érintettek szerint is, ez az átalány – hogy úgy mondjam – nagyvonalúan került megállapításra.
Milyen példákkal szeretném ezt alátámasztani?
Az egyik: a 100 liter/fő vízfelhasználás naponta – a másik: az egész éves felhasználás oktatási intézményeknél is egy körülbelül 5 hónapos helyett. A legkirívóbb pedig a locsolási normatíva, mert a rendelet a sportpályákat nem differenciálja, tehát füves, salakos, bitumen- vagy tartán műanyag pálya. Egészen más a vízigény ezeknél a pályáknál.
Számításokat végeztem, amelyek szerint egy 100 x 60 méteres labdarúgópálya esetében 867 000 forint, kézilabdapálya esetében 206 000 forint, és teniszpálya esetében 113 000 forint lenne a víz- és csatornadíj 30 személy figyelembevételével.
A vidéki településeken kezdik felszerelni a vízórákat – tulajdonképpen védekezésül. A tapasztalat az, hogy a vízórán keresztül mért víz lényegesen kevesebb, mint az átalány. Néhány javaslatot tennék, Miniszter Úr.
Az egyik: a pálya borítását vegye figyelembe az új rendelet vagy esetleg egy módosított rendelet.
A másik: az ivóvíz, fürdés, mosás napi mennyiségét a tényleges emberi szükséglethez igazítottan állapítsák meg.
A harmadik: a napi normatívákat az üdülők, kempingek mintájára csak a tényleges használat idejére számítsák fel.
Végül: az uszodák és oktatási intézmények ügye külön kezelést igényel. Arra nem tudnék konkrét javaslatot tenni.
Végül megfontolásra érdemesnek tartanám olyan kormányzati céltámogatási alap létrehozását, amely a hiányzó vízmérőhelyek kiépítésére nyújtana támogatást. Ez nemcsak az oktatási és sportlétesítményekre, hanem a gazdaság összes területére kiterjedne. Az igazi, valós vízzel való takarékosságot ez adná meg leghatékonyabban, ami makrogazdasági szinten pár hónap alatt megtérülne. Egy mérőhely kialakítása körülbelül 30 000 forintot jelentene.
Miniszter Úr! Nem tudom, milyen a víz- és csatornadíj-fizetési morál. Azt azonban elmondhatom, hogy egyre több tanuszodát építeni akaró, fenntartani akaró intézmény gondolkodik azon, hogy ki tudja-e fizetni a felmerülő költségeket. Ebben természetesen nemcsak a víz- és csatornadíj szerepel, hanem például tanuszoda esetében a háromszorosára emelkedett vegyszerdíj.
Kérem miniszter úr válaszát. (Taps.)
